Beharangozó

Németh Imre, az MSZP agrárminiszter-jelöltje a Világgazdaság április 29-i számában Hazafi László kérdéseire válaszolva vázolta fel az általuk elképzelt közeljövőt. „A jövedelembiztonság javítását ígértük, ezért rövid időn belül át kell csoportosítanunk az agrárbüdzsét. Elsősorban a piacrajutási támogatási keretet kell bővítenünk, mivel legkésőbb őszre meg akarjuk hirdetni az elfogadható árbevételt garantáló új intervenciós árakat a búza- és kukoricaágazatban 23 ezer, illetve 21 ezer forint tonnánkénti mértékben… Annak érdekében, hogy a gazdálkodókat kihúzzuk az adósságcsapdából, alapvetően két programot tervezünk. Az egyik az éven belüli, már többször prolongált és viszszafizethetetlennek tűnő hiteleket „tüntetné el”, mivel az Orbán-kabinet kibontakozási projektje a hosszú lejáratú tartozásokra terjedt ki… A konszolidációt pályázatos módon minden érintett termelőre ki akarjuk terjeszteni, függetlenül attól, hogy milyen gazdálkodási formában tevékenykedik. A másik, három évig tartó program a kedvezőtlen adottságú térségeket segítené. Itt várhatóan mintegy 20 milliárd forint mértékben vállal át a gazdáktól hiteleket a költségvetés… A minimális cél, hogy az FVM 2003-ban mintegy 350 milliárd forintos büdzsével gazdálkodhasson, szemben az idei 319 milliárddal… Tényleges agrártámogatásokra minimum 220 milliárd juthatna az idei 190 milliárdhoz képest… Az MSZP határozottan ellenzi a külföldi földvásárlásokat, és azok ellen szigorúan fel is lép majd. A belföldi jogi személyek tulajdonszerzése pedig nem azt jelentené, hogy a földeket külföldi kézre akarjuk adni. A viták kiküszöbölése érdekében a társas vállalkozások földvételéről nemzeti konszenzust kívánunk kialakítani, ez ügyben tárgyalásokat kezdeményezünk…

Ma három alapvető és indokolt tény merül fel: az agrártársaságoknak az állattartó telepek takarmányellátásához, illetve a meglévő ültetvények és erdők bővítéséhez lenne szükségük földekre, hogy termelésük biztonságosabb legyen, és hosszabb távú befektetéseket hajthassanak végre… A földtörvényt úgy akarjuk módosítani, hogy a jelenlegi földbérlők az első helyre kerüljenek. Itt megszüntetnénk a családi gazdaságok kivételezettségét, mivel a földhasználatban második fontos és általános szempontként a helyben lakó mezőgazdasági termelőket preferálnánk. Közéjük sorolnánk a családi gazdálkodókat is… A földtörvényből és más jogszabályokból töröljük azokat a passzusokat, amelyek a privatizált 12 társaságnak (volt állami agrárgazdaságnak) indokolatlan előnyöket biztosítottak a földhasználatban… A nemzeti földalappal kapcsolatban meggyőződésünk, hogy az új intézmény működését Budapestről nem lehet megfelelően felügyelni, ezért e célra egy-egy településen – a korábbi földkiadó bizottságok mintájára – testületeknek kellene alakulniuk a helyi érdekképviseleti szervezetek részvételével… Levesszük a kést a „szövetkezetek nyakáról”. A szövetkezeti törvény módosításával el akarjuk érni, hogy az üzletrészeket ne kelljen kötelezően átalakítani úgynevezett részjegyekké. A tulajdonosok döntésére bízzuk, milyen formában kívánnak a továbbiakban gazdálkodni.”

Földindulás

Az utódokkal szembeni nagyfokú gyanakvás jelzéseként már az átmenet időszakában fontosnak tartotta a Fidesz-Magyar Polgári Párt, hogy az MTI-hez április 30-án eljuttatott közleményükben állást foglaljanak. Eszerint elvárják a következő kormánytól, hogy a korábban a polgári erők által népszavazási kezdeményezéssel megakadályozott elképzelést, amely jogi személyek és ezen keresztül külföldiek számára korlátlanul megnyitotta volna a földvásárlás lehetőségét, ne tegye lehetővé. A Fidesz támogatja a termőföldtulajdon-szerzés területén bevezetendő védintézkedésről szóló javaslatot, amelynek értelmében, amennyiben az EU-csatlakozást követő hét év letelte után a kül- és belföldi földárak között jelentős különbség állna fenn, akkor Magyarország további három évvel meghosszabbíthatná a külföldiekkel szembeni termőföldszerzési tilalmat. – Az elmúlt fél évben elfogadott földtörvénycsomag lehetővé tette, hogy megvédjük a magyar földtulajdont és azt a helyben lakók számára biztosítsuk – fogalmaz Szájer József. Mint írja, bíznak abban, hogy „az új kormány nem fogja veszélyeztetni a jelenlegi kormány által e területen elért eredményeket”.

Az állami földeladások hirtelen elővétele is ebbe a gondolatmenetbe illeszthető, bár az indoklás a gazdák földéhségét teszi az első helyre. A Népszava május 2-i cikkében így foglalja össze a lényeget: „Az állami tulajdonban lévő földeket versenytárgyalás formájában azonnali értékesítésre tűzik ki – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a kabinet keddi ülését követő sajtótájékoztatón. A kormányfő megfogalmazása szerint enyhíteni kell az országosan észlelhető földéhséget, mert – mint mondta – a családi gazdaságok és az egyéni gazdák előtt a fejlődés lehetőségének legkomolyabb korlátja a földhiány. Orbán Viktor kitért arra, hogy ezek a földterületek korábban megkötött haszonbérleti szerződésekkel terheltek, de ennek ellenére versenytárgyalásra bocsátják őket. Rámutatott arra, hogy ezt versenytárgyalás formájában, az elővásárlási jogra vonatkozó szabályok figyelembevételével kell megtenni… Nem szeretnénk nyitva hagyni a következő kormány előtt azt a lehetőséget, hogy megnyissa a jogi személyek számára a termőföld megszerzésének lehetőségét.

Szerinte ez ellen egyetlen módon lehet védekezni – úgy, hogy az egyébként hasznos legyen a mezőgazdaság szempontjából is – , ha eladjuk a földeket a gazdáknak, még mielőtt a következő kormány másoknak adná el…

Borókai Gábor kormányszóvivő az MTI-nek elmondta: a kabinet azért is érezte felhatalmazva magát erre a döntésre, mert a földkérdés rendezése a polgári összefogás programjának egyik legfontosabb pontja volt, és ez elsöprő támogatást kapott a vidéki Magyarországtól a választásokon.”

Nemzeti vitaalap

A Világgazdaság ugyanaznapi cikkében több mint 450 ezer hektárra taksálja az érintett földterületet. Az azonnal értékesítés megkezdése szakmai és politikai körökben egyaránt éles vitát váltott ki. E hasábokon idézik az MSZP-s agrárminiszter-jelölt állásfoglalását is. „Érthető, miért kellett halogatni a választási eredmények kihirdetését, és mihez kellett az idő. Úgy fogalmazott: mindenki számára világossá válhat, hogy miért született egy feudális intézmény a harmadik évezredben Nemzeti Földalap fedőnév alatt; a Fidesz birtokrendezés alatt az állami földtulajdon leosztását érti a klientúrának. Németh Imre szerint mindez csupán „fedőakció a narancsbárók által megszerzett nagygazdaságok, tőkés nagybirtokok földdel való ellátása céljából”

Boros Imre ekképpen reagált: „A klientúrák általában nem szoktak vásárolni, a klientúra nem vesz, hanem kap, vagy elvesz”.

Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elnökének véleménye: „Orbán Viktor változatlanul ragaszkodik ahhoz a tévhithez, miszerint a magyar mezőgazdaság centrumába a földbirtok-politikát kell állítani… A miniszterelnök még mindig nem jött rá arra, hogy jelenleg a legfontosabb kérdés a magyar mezőgazdaságban a jövedelempolitika, ezt kell helyreállítani. Ha jövedelem van a mezőgazdaságban, akkor érdemes földet vásárolni, földet bérbe adni, továbbá a szűkös erőforrásokat piacfejlesztésre és egyéb fejlesztésekre fordítani az uniós csatlakozásig.” Ezzel szemben európai megoldásnak nevezte és támogatandónak ítélte az állami tulajdonban lévő termőföldek eladására vonatkozó keddi kormánydöntést.

A Népszabadság e tárgyban készült, szintén május 2-án megjelent összeállításában további adalékkal is szolgál. „A MIÉP állásfoglalása szerint a legalább szerény haszonnal való gazdálkodás reménye nélkül, az értékesítési és támogatási rendszer megfelelő kiépítése nélkül, a biztosítékok rendszere nélkül nem sok család mer földet vásárolni. Ahhoz, hogy a gazdákban kifejlődjék a természetes földigény, olyan társadalmi és politikai közeg kell, amelyik nemcsak egy választás végén, kétségbeesésében ígér, hanem szembeszáll a vörös- és zöldbárókkal, és nem szolgáltatja ki a magyar földművelő társadalmat a globalizmusnak. A szándék jó, de megkésett.”

Mi, mennyi és mennyiért?

Ennek az alaposan körülírt mozaikdarabkának a nagy egészben betöltött helyéről is szól a lap: „A hivatalos statisztika szerint Magyarországon a teljes termőterület nyolcmillió hektár. Ebből mezőgazdasági célra hasznosított 6,2 millió hektár, szántó 4,7 millió hektár. (A többi halastó, nádas, gyümölcsös stb.) A mostani kormánydöntés a Magyar Nemzeti Földalap (MNFA) Kht.-nak április elején átadott összesen félmillió hektár mezőgazdasági területből mintegy háromszázhatvanezer hektár szántóterületet érint. Ennek döntő része olyan társas vállalkozások használatában van, amelyek a korábbi állami gazdaságok privatizált jogutódjai, illetve jelenleg is állami felügyelet alatt működnek.”

A Világgazdaság e témában közölt, május 3-i cikkének már a címe (A spekulánsok járhatnak jól) is sommás véleményt tükröz. Ebben a jelenlegi földárak és bérleti díjak és a családi gazdaságokra vonatkozó kedvezmények földvásárlásihitel-kondíció alapján végzett számítás alapján eredménye az, hogy nem járnak rosszul, akik haszonbérlettel terhelt állami földhöz jutnak. Ugyanis a bérleti díj a felvett földhitelek törlesztőrészletének harmadát-felét is kifutja. Vagyis ez a konstrukció a spekulánsoknak kedvező. – Azonnal felfüggeszti az állami földek eladását az MSZP, ha az új kormány megalakul – közölte a lappal Németh Imre. Bármilyen későbbi földeladás előtt meg kívánják ismerni az Alkotmánybíróság álláspontját a földügyi szabályozásról, mivel az MSZP szerint az ez évtől hatályos előírások jelentős része alkotmányellenes. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt az Orbán-kormány magatartását cinikusnak és Európában megengedhetetlennek minősítette.

Mi az értelme?

A Népszava szintén e napi számának „Légvár a gyors földeladás terve” című cikke ekképpen fogalmaz: „Sem jogi, sem gyakorlati lehetősége nincs a távozó kormányfőnek, hogy az új kabinet hivatalba lépése előtt a Magyar Nemzeti Földalap eladjon 360 ezer hektár állami termőföldet. A köztársasági elnök május 15-re összehívta az Országgyűlést, és attól a pillanattól kezdve ügyvezető kormányként már semmilyen lényeges, az ország helyzetét befolyásoló döntést nem hozhat.” Hogy mégis mi értelme mindennek? A Világgazdaságban Hazafi László így sommáz: „Elképzelhető, hogy a miniszterelnök a mostani hercehurcával a kisgazda polgároknak már az őszi önkormányzati vagy a 2006-os parlamenti választásokra üzen: lám, mi földhöz juttattunk volna titeket, ha ezt a kormányváltó szociálliberális hatalom nem akadályozza meg. E ‘földtaktika’ szakmai értelemben teljes mértékben elfogadhatatlan.”

Az információk gyors és rendkívül sokszínű kavalkádjából ki-ki a számára tetsző intézkedéstervezeteket, magyarázatokat, érveket vagy épp lózungokat vélheti igaznak. S ebben éppúgy szerepe van élettapasztalatnak, szimpátiának és ellenérzésnek, mint az esetleges érdekeltségnek. Egy biztos: a lecke mindenképp fel van adva. Hogy milyen folytatás következik? Azt hiszem, egy egész ország kíváncsi rá.