A betegség következményeként a nyugat-európai országokban a XIX. században olyan nagy járványok pusztítottak, amelyek súlyosságát a velük együttjáró éhínség tovább fokozta.

A burgonyavész nemcsak a múltban, hanem napjainkban is pusztít: minden évben megjelenik, száraz nyarakon ugyan nem okoz nagy károkat, de csapadékos időjárás esetén súlyos veszteségekkel számolhatnak a termelők.

A betegség tünetei először június közepén, a burgonyasorok záródásakor jelennek meg. A gomba a levelek széléről kiinduló 1-2 cm-es nagyságú vizenyős foltokat okoz. Nedves körülmények között a foltok gyorsan nőnek, s a fonákon világos színű penészgyep alakul ki. Később a foltok elhalnak. A kórokozó a leveleket és a szárakat egyaránt megtámadja, végül a teljes növény elszárad. Késői fertőzés esetén a gumón is okozhat tüneteket, a burgonya héján szürkés, fényes foltok keletkeznek. A fertőzött gumók a tárolóban elrothadnak.

A betegség a burgonyán kívül a paradicsomot is megtámadja. A kártétel megakadályozására az agrotechnikai és a kémiai védekezési módokat együttesen kell használni. Az agrotechnikai védekezés megelőző jellegű, és azt jelenti, hogy a termesztés során a burgonya számára kedvező, a kórokozó számára kedvezőtlen környezetet alakítunk ki és tartunk fent. Ehhez fontos:

az egészséges, fémzárolt vetőgumó ültetése,

a 4-5 éves vetésváltás betartása,

a mély fekvésű, vízállásos területen ne termeljünk burgonyát,

hogy a sorokat az uralkodó szél irányával párhuzamosan alakítsuk,

hogy harmonikus tápanyagellátásra törekedjünk,

illetve válogatott gumót tároljuk

A kémiai védekezéshez nagyon sok készítmény áll rendelkezésünkre. A sorok záródása előtt kontakt hatású szereket használjunk, 1-2 alkalommal. Ebben a fejlettségi állapotban a lomb hamar felszárad, így a fertőzésveszély kicsi. A tüneteket nem szabad megvárni, hanem azok jelentkezése előtt kell védekeznünk.

Csapadékos június esetén járványveszély lép fel. Ekkor és később, a lombzáródás után kontakt és felszívódó hatóanyagokat együttesen tartalmazó szereket használjunk!

A különböző hatóanyag-tartalmú szerek rendszeres váltogatásával (szerrotáció) akadályozzuk meg a kórokozó szerellenállóságának kialakulását.

Egy tenyészidőben 2-6 alkalommal szükséges védekezni, esős időszakokban 7-8, egyébként 10-14 naponta ismételjük a kezelést! A permetlé egyenletesen jusson a lombozatra és a szárra! Legjobb hatékonyságú a kora reggeli, vagy az esti órákban végzett védekezés.