A betegség kialakulását négy alaptényező – az előző évi erős fertőzés, a nagy tömegben áttelelő szaporítóképletek jelenléte, a megfelelő telelési körülmények és a kórokozó felszaporodásának a vegetáció időszakában kedvező időjárás – együttesen segítette. Idén is jelentős mértékű felszaporodás várható, amire időben fel kell készülnünk.

A szőlőlisztharmat, korábbi időszakos helyi előfordulása után az utóbbi évtizedben a szőlőn rendszeresen, minden évben jelentkező, nehezen leküzdhető betegség lett. A kórokozó áttelelése két módon: a fertőzött rügyekben micéliummal, illetve a fertőzött növények felületén képződött kleisztotéciumokkal történhet. Az utóbbi áttelelési forma jelenléte egyre erőteljesebb, s mára ez a meghatározó. Ezeknek az ivaros szaporítóképleteknek a jelentős részét a hideg tél sem tudta elpusztítani. Míg a betegség régebben a szárazabb évjáratokban okozott nagy károkat, addig az utóbbi években a nedvesebb, a peronoszpórának is kedvező időjárási körülmények közt terjed, és a két kórokozó gyakran együtt jelentkezik.

A fertőzés nyomán fellépő tünetek többnyire csak a virágzás után válnak szembetűnővé. A kórokozó a szőlő minden zöld részét fertőzheti, a beteg növény felületén fehér, lisztes bevonatot alkot, a legsúlyosabb kárt a fürtök fertőzésével okozza. A virágzás időszakában jelenlétét fehéres bevonat jelzi, ezt rendszerint a virágzat gyors pusztulása követi. A fejlődő bogyókon lisztes bevonat jelenik meg, a bogyó felreped, a mag kilóg, ez az úgynevezett sérves bogyó állapot. A mind jobban kifejlődő bogyók kékesszürkére színeződnek. A gomba terjedésének leginkább a párás meleg időjárás kedvez, járványos mértékű kártételét a csapadékos időszak is segíti.

A lisztharmat megjelenése a fajták fogékonyságától is függ. Vannak úgynevezett jelző fajták, amelyek fokozottabb védelmet kívánnak, ilyen a Kékoportó, a Kadarka és a Kékfrankos. Ezeknél már kisleveles korban, 3-5 cm-es hajtásnál kontakt hatóanyagú szerekkel szükséges elkezdeni a védekezést. Az első látható tünetek megjelenése a virágzás körüli időszakban várható. A lisztharmat elleni védelem alapja a megelőzés. A fürtök károsodását a bogyók korai fejlődése elején bekövetkezett fertőzés határozza meg. A bogyók a fürtzáródás végéig nagy fertőzési nyomás alatt vannak. A védekezést a virágzás előtt, a fürtvirágzat megnyúlásával egy időben kell megkezdeni, amikor a hajtások kb. 25-30 cm hosszúak. Olyan készítményeket használjunk, amelyeknek már jó gyógyító hatásuk is van, ezek általában szisztemikus vagy mélyhatású készítmények, amelyeket kontakt szerekkel kombinálhatunk. A kombinációkat 3-4 alkalommal, általában 10-14 naponként kell elvégezni a fürtzáródásig. Ezután szüretig 2-3 alkalommal újra kontakt hatóanyagú szerekkel folytassuk a védelmet, a szüret után pedig a lisztharmat késői felszaporodását és a szaporítóképletek áttelelését kell megakadályoznunk. Sajnos ez a kezelés általában elmarad, így a következő évi fertőzés fokozottabb mértékű lehet.

A védekezés sikeréhez elengedhetetlen a zöldmunkák gondos elvégzése.

A szőlőlisztharmat által okozott károk mértékét idén is nagyrészt az időjárási körülmények határozzák meg, de a jelentős károk megakadályozása érdekében a védelemről mindenképpen érdemes gondoskodni.