Mostani írásunkban, amely a Terméktanács munkáját kívánja megismertetni az olvasókkal, éppen ezért elsőként a szervezet felépítéséről és a résztvevőkről kérdeztük dr. Zádori Lászlót, a Vágóállat- és Hús Terméktanács titkárát.

Mikor és milyen feladatokat vállalva alakult meg a szervezet?

A Vágóállat és Hús Terméktanács az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján alakult, és önálló jogi személyiségű, non profit társadalmi szervezet. A VHT önkéntes társulással és határozatlan időre szerveződött. A földművelésügyi miniszter az 1989. évi II. törvény alapján létrehozott és a társadalmi szervezetek nyilvántartásába vett Vágóállat és Hús Terméktanácsot 1994-ben hozott határozatával az agrárpiaci rendtartás működésével kapcsolatos tevékenységet ellátó terméktanácsként ismerte el. A VHT célja az, hogy tagjait, akik a termékpálya szereplői, együttesen képviselje; elősegítve a hústermelés, a húsfeldolgozás, a húskereskedelem és a fogyasztás összhangjának megteremtését. Mindezt az Agrárrendtartási Hivatallal együttműködve, a termékpályát illetően a Tárcaközi Bizottság munkájába bekapcsolódva képzeltük el.

Kik lehetnek a Terméktanács tagjai?

A szervezetnek minden olyan természetes és jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság – vagy a fentebb felsoroltak közül érdekképviseleti szervezeteik révén bárki más – tagja lehet, aki a VHT tevékenységébe tartozó termékpálya résztvevője. Ezen kívül a fogyasztók érdekképviseleti szervezete is részt vesz a tanács munkájában. A Vágóállat és Hús Terméktanács tagsága önkéntes alapon szerveződik.

Mely területekre terjed ki a Vágóállat és Hús Terméktanács tevékenysége? Mik a céljaik, és milyen eszközök állnak a rendelkezésükre ezek megvalósításához?

A VHT tevékenysége az ország egész területére és a húsvertikumhoz kapcsolódó termékpálya minden VHT-tagjára kiterjed. A szervezet működését a küldöttközgyűlés által jóváhagyott alapszabály szerint folytatja, a VHT tevékenységébe tartozó termékpályák vonatkozásában. A termékpálya fogalomkörébe a vágósertés és a vágómarha tartozik, ezekre a termékekre a közvetlenül szabályozott agrárpiacra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A termékpálya tehát a fent nevesített termékekhez kapcsolódó részfázisokat, így a termelést, a feldolgozást, az értékesítést és a fogyasztást jelenti. A VHT feladatait és eszközrendszerét az Agrárpiaci Rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény szabályozza, ennek értelmében a szervezetnek a termékpálya minőségügyi kérdéseivel kapcsolatosan is jelentős feladatai vannak és megfelelő felhatalmazással is rendelkezik. A Vágóállat és Hús Terméktanács lényegében egy érdekegyeztető fórum, amelynek tagja lehet minden hústermelő, húsfeldolgozó, kereskedő és fogyasztói érdekvédelmi szervezet, amely a Terméktanács Alapszabályát magára nézve kötelezően elfogadja. A VHT célja, hogy tagjait együttesen képviselje; elősegítse a hústermelés, a húsfeldolgozás, a húskereskedelem és a fogyasztás összhangjának megteremtését. A Vágóállat és Hús Terméktanács céljai megvalósításához felhasználhatja mindazokat az eszközöket, amelyeket az agrárpiaci rendtartásról szóló hatályos jogszabályok a Terméktanács hatáskörébe utalnak, illetve azokat a jogszabályokat, amelyek a Vágóállat- és Hús Terméktanács céljainak elérését lehetővé teszik.

Hány tagja van a Vágóállat- és Hús Terméktanácsnak, és milyen súllyal szerepelnek az önök szervezetében a termelők, a feldolgozók, a kereskedők és a fogyasztói érdekvédők? Érvényesül-e az önök munkájában az egyenlő képviselet elve?

A Vágóállat és Hús Terméktanácsnak 2001. december 31-én 8322 tagja volt. A tagság jelentős részét a termelők alkotják, létszámuk meghaladja a 8.000 főt. Jelenleg 192 azoknak a tagjainknak a száma, akik feldolgozói tevékenységet végeznek. A tanácsban tizenegy fő képviseli a termelői oldalt, kilenc a húsfeldolgozókat, ketten a kereskedelmet, egy fő pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen keresztül a vásárlókat. A terméktanács alapelve, hogy határozatait, döntéseit konszenzus alapján hozza meg, csak az egyetértéssel született határozatok kerülhetnek bármilyen más döntési fórum elé, amit az elnökség ekkortól már közösen képvisel. A terméktanács munkáját az elnök mellett két alelnök irányítja: egy a termelői, egy pedig a feldolgozói oldalról.

A Vágóállat és Hús Terméktanácsban egyaránt jelen vannak a termelői és a feldolgozói oldal képviselői. Ellenfelek vagy partnerek ülnek egymás mellett, vagy ha úgy tetszik egymással szemben?

Valóban igaz, hogy a két oldal tevékenysége merőben eltérő egymásétól. Ugyanakkor szintén vitathatatlan a két résztvevő fél egymásra utaltsága és közös érdeke. A legfontosabb, hogy a partnerek őszinték legyenek egymáshoz, elfogadva a másik fél adatait, számait. A tisztánlátást segíti, hogy egyre több húsipari feldolgozónak van saját hízlaldája, és a nagyobb hízlalók között sem ritka az, amelyik saját feldolgozóval rendelkezik. Márpedig a másik fél eredményeinek, számainak ismerete elősegíti az álláspontok közelítését. A terméktanács nem érdekvédő, hanem érdekegyeztető fórum, az ágazat eltérő érdekű szereplőinek álláspontját igyekszik egyeztetni.

Milyen feladatokat tud vállalni a Vágóállat és Hús Terméktanács a húspiaci egyensúly megteremtése, a termelés és az értékesítés harmóniájának fenntartása terén? Vannak-e döntési jogosítványai, vagy csak javaslatot tehet és véleményezhet?

Klasszikus döntési jogosítványai a Terméktanácsnak nincsenek, hiszen elsősorban javaslattevő szerv. Ugyanakkor a Terméktanács intervenciós alapjának felhasználásával önálló intézkedéseket hozhatunk a piaci zavarok kezelésére. Példaként említem meg, hogy a közelmúltban a nagysúlyú hízóbikák exportjánál kilogrammonként 30 forintot adtunk minden húsmarha után, de adunk minőségi támogatást a sertéstartóknak is. A termelés és az értékesítés harmóniájának fenntartása terén fontos feladatunk, hogy minden év végéig megállapítsuk és közöljük a következő évi várható exportlétszám nagyságát.

Foglalkozik-e a terméktanács az ágazat hosszú távú kérdéseivel?

A terméktanácsnak egyaránt fontos feladata a piaci problémák megoldása és a az ágazat hosszú távú kérdéseivel való törődés, a húsmarha és a sertés vonatkozásában egyaránt.

Az elmúlt évtizedben megfeleződött a hazai sertéslétszám, s így már az is jó eredménynek mondható, hogy 2001-ben a sertésállomány csak 0,2%-kal, az anyakoca-állomány pedig csak 1,4%-kal csökkent. 2001-ben összességében is jó évet zárt a sertéságazat, ennek ellenére nem emelkedik a hazai sertésállomány létszáma, ami hátrányos lehet az előrejelzett hazai keresletemelkedés kielégítésére, és akadálya lehet az export növelésének.

Tavaly valóban jó évet zárt a sertéságazat, s arra számítottunk, hogy a sertésállomány növekszik. Ez azonban nem következett be. Ennek egyik oka az lehet, hogy a gazdák a korábbi években sok rossz tapasztalatot szereztek, másrészt sok az értékesítési nehézség és alacsony a jövedelmezőség. Valószínű azonban az is, hogy a gazdák állománybővítés helyett inkább a tartástechnológia korszerűsítésre, a szükséges felújításokra költöttek. Az export fejlesztéséhez és a hazai fogyasztás emeléséhez elengedhetetlen a sertésállomány növelése. Korszerűsítésre, technológiai fejlesztésre van szükség, s ismét használatba kellene venni a még üresen álló hízlalótelepeket. Mindehhez tízmilliárdos nagyságrendű tőkére lenne szükség, amelynek hiányzik a fedezete. A hazai fogyasztást illetően azt várom, hogy az egy főre jutó évi 28 kilogrammos sertéshúsfogyasztás 30 kilóra emelkedik.

Melyek az export növekedésének főbb akadályai?

Az exportot illetően az ágazat nehéz helyzetbe került: a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinek eleget téve Magyarország 2002 januárjától nem támogatja a sertéshús exportját, holott tavaly még mintegy négymilliárd forintos támogatással segítették azokat, akik kivitelre termeltek. Az állami segítség pedig elengedhetetlen, hiszen az EU-ban a mezőgazdasági termelők árbevételük 45 százalékát kapják meg valamilyen támogatási formában. Ez az arány nálunk mindössze 16 százalék. A sertésszektor 2001-ben hozzávetőlegesen 400 milliárd forint árbevételt hozott. Az európai uniós gyakorlatnak megfelelően ennek öt százalékát, vagyis 20 milliárd forintot kellene a sertéstartók, illetve -feldolgozók számára visszajuttatni. Idén ez az összeg várhatóan 8 milliárd forintot tesz ki. A fent elmondottak miatt képtelenek vagyunk versenyezni az Unió gazdáival, különösen akkor, amikor hazánkban gyakran drágább az élőállat, mint az Unió húspiacain. Így nem csoda, ha a korábban fő exportpiacnak számító Európai Unióból egyre inkább kiszorulnak a magyar feldolgozók. Az európai közösség számára mindez majdnem közömbös, hiszen a magyar export csak 1 százalékát teszi ki az húsbehozatalának.

Számolhatunk-e az Európai Unión kívüli exportlehetőségekkel?

Dél-Koreában és Japánban megnőtt az érdeklődés a magyar sertéshús iránt, a magyar sertés tonnájáért 400 dollárral kínálnak többet, mint az amerikai, dán, holland versenytársak termékeiért. Reményt a távol-keleti piacok további felfutása jelenthet, ugyanakkor a japán és a koreai vevőket is meg kell őrizni. Tudomásul kell vennünk, hogy a sertéslétszám az Egyesült Államokban és Kanadában, az EU-n belül Spanyolországban és Dániában is növekszik.

Említette Dániát. A napilapokban arról olvashattunk, hogy Orla Gron Petersen, a dán nemzeti sertéstermék bizottság igazgatója hazánkban járt, és sokatmondó számokat közölt a dán sertéstenyésztésről. Milyen különbségek látszanak a két ország sertéstenyésztésének jellemzői között, ha tudjuk például azt, hogy Dániában 95 kilósan, Magyarországon pedig átlagosan 107 kilós élőtömegben vágják a sertéseket?

A 95 kilogrammos élőtömegre való hízlalásnak is megvannak az előnyei, így jobb takarmányhasznosulás érhető el, és mivel ekkora élőtömegig nincs ivari szag, a kanokat nem kell ivartalanítani. Nem biztos azonban, hogy ez a „fiatal hús” ér annyit, mint egy idősebb állat „érettebb” húsa. Mi a 107 kilós élőtömegig történő hízlalással olyan piaci résekbe tudunk betörni, ahol előnyben részesítik a hús sötétebb színét, az „érettebb” húst. Így tudtunk például a japán piacon is megjelenni. Figyelembe kell vennünk a gazdaságos termék-előállításnak azt a szempontját is, hogy a malacok magas előállítási költségét hány kilogramm végtermékkel állítjuk szembe.

A korábbi években sokszor hallottuk, hogy Magyarországon a kelleténél több feldolgozó működik, a vágókapacitás pedig lényegesen nagyobb, mint amit az állomány létszáma megkíván. Mi a helyzet jelenleg ebben az ügyben?

Az említett nehézségek továbbra is komoly gondot jelentenek. Az alapvető probléma az, hogy a vágóhidak nagyobb hányada nem felel meg az élelmiszerhigiéniai elvárásoknak. Jelenleg mintegy 300 vágóhíd van Magyarországon, ez a szám néhány év alatt 100 alá fog csökkenni. A nem megfelelő vágóhidak megszűnésével az állattartók is jobb pozícióba kerülnek az által, hogy a megmaradók kapacitáskihasználása, s így hatékonyságuk is növekszik.

Sokakat érintő kérdés: emelkedik-e a sertéshús fogyasztói ára ebben az esztendőben?

A sertéshús ára hazánkban várhatóan legfeljebb az infláció mértékével drágul. Az iránymutatónak elfogadott karaj ára 2001-ben elérte az 1100 forintot is, míg ebben az évben 800-1050 forint közötti áron forgalmazzák. Ez persze összefügg azzal, hogy támogatás nélkül az exportőrök nem tudják növelni a kivitelt, az árualap egy része így a hazai fogyasztók asztalára kerülve árcsökkentő hatást gyakorol az itthoni piac egészére. Dr. Zsolnay Miklós