1999 őszétől a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium irányításával az egész országra kiterjedő gyommentesítési kampány kezdődött. A program meghirdetésének oka a művelt és a művelés alatt nem álló területek szembetűnő, nagymértékű elgyomosodása volt. A program alapja az 1998. évi 2. törvényerejű rendelet, majd a 2000. évi XXXV. törvény, amely előírja: „a földhasználó és a termelő köteles a károsítók ellen védekezni, ha azok növényvédelmi biztonságot vagy az emberi egészséget bármely módon veszélyeztetik". Az elhanyagolt, gyomos területek tulajdonosai ellen külterületen a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás felügyelői, belterületen pedig a jegyzők jogosultak hatósági intézkedésekre. Első lépésben az ilyen területek tulajdonosait felszólítják a gyommentesítés elvégzésére. Ha ez nem jár eredménnyel, akkor a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény 7 §-ban foglaltak alapján közérdekű védekezés elrendelése indokolt a földhasználó vagy a tulajdonos költségére. Más esetben a bírságolás jelenti a szankciót – az 5/2001.(I.16) FVM-rendelet alapján –, amelynek mértéke 20.000-től 1 millió forintig terjedhet, a szabálysértés mértékének nagyságrendje függvényében.

A 2001. évi tapasztalatok azt mutatják, hogy a földtulajdonosok nagy része valóban eleget tett ez irányú kötelezettségének, de nagyon sokan változatlanul nem vették komolyan az előírásokat. A föld növekvő értéke, ezáltal jobb megbecsülése valamelyest segíti a gyommentesítési folyamatot. Ugyanakkor egy későbbi – jobb áron történő – értékesítés reményében olyanok is próbálkoznak növénytermesztéssel, akik távol laknak a földterülettől, eszköz- és időhiányosak. Esetükben fennáll a „művelem is meg nem is", hasznot nem hozó földtulajdonlás, amivel csak időnyerés a cél. A gazdatársak, vagy inkább a földszomszédok viselik a legnehezebben ezt az állapotot. Talán nem kell mondani, hogy egy szorgalmas, okszerűen gazdálkodó és a gyomok ellen módszeresen fellépő gazdálkodó számára milyen kellemetlen egy ilyen szomszéd! Amikor nyár közepétől a gyom mindent elborít, a terméskilátások már minimálisra csökkennek, aligha ambicionál bárkit is a terület rendben tartása. Ilyenkor biztosra vehető, hogy a gyomok magot is érlelnek, és a szél által vagy egyéb módon beterítik a környéket, azoknak a földjeit is, akik – mechanikai vagy vegyszeres eljárással – védekeznek a gyomok ellen.

A türelmi időszakok letelte után minden bizonnyal „bekeményítenek" a hivatalok, és jelentős pénzbüntetés vár a kötelességszegőkre. Nemfizetés esetén a tulajdoni lapra a tartozást bejegyeztetik, ami később az ingatlan esetleges forgalmát is akadályozza. Érdemes tehát figyelemmel kísérni a földterületek általános állapotát.

Össztársadalmi érdek is

A gyommentesítés nemcsak a földtulajdonos gazdálkodókat érintő kérdés. Messze túlmutat azon, hogy csak egy-egy határrész, vagy tábla területén keressük a megoldást. Nagy és összetett problémát kell egyidejűleg – az év bizonyos kritikus időszakában – kezelni, hiszen környezetünk ebből a szempontból szinte mindenütt veszélyeztetett. A probléma a lakott területeket, az elhanyagolt parlagokat, a ruderálékat, a vonalas létesítményekhez tartozó földrészleteket, vasúti és iparterületeket, vízfolyások és víztározók partjait, közterületeket és zártkerteket egyaránt érinti. Természetesen gyomirtási szakmai szempontból más feladatot jelent a szántóföldi kultúrák védelme, mint az elhanyagolt fent említett területeké. Közigazgatási szempontból a gyommentesítés elmulasztását azonban ugyanolyan eljárási rend illeti meg, mint a növényvédelmi permetezéshez, szállításhoz, tároláshoz kapcsolódó ügyeket. A gyorsan növekedő és magot érlelő gyomok esetében persze nagyon nehéz feladat az államigazgatási eljáráshoz alkalmazkodni.

Az idei év is kedvez a gyomok fejlődésének

A mögöttünk hagyott tél kedvezett a gyommagok korai életre kelésének, hiszen a február szinte tavasziasra „sikeredett". A tavaszi esők a gyommagok kelését, illetve a kikelt gyomok növekedését segítették. Az igazán nagy gondot az idén is a veszélyes, nehezen irtható és allergiakeltő gyomnövények okozzák. Legismertebb és legkíméletlenebb képviselőjük a parlagfű, amely az ország minden zugában fellelhető. Terjedésének egyik oka az, hogy egy-egy növényegyed nagyon sok magot érlel és szór el, és csírázóképességét is hosszú évekig megtartja. Szántóföldi kultúrákban – különösen pillangósokban – nagyon nagy kárt okoz, csakúgy, mint az elhanyagolt területeken. A magról kelő gyomnövények sorában az igen nagy populációt képező libatopfélék, a fenyércirok-, a moharfajok, a szőrös disznóparéj, a csattanó maszlag, szerbtövis-fajok, a selyemmályva okozza a legtöbb gondot. Az évelő gyomnövények közül talán a mindenki által ismert és szinte kiirthatatlan tarackbúza (népi nevén „pörje") a legkellemetlenebb ellenfél, de a mezei acat és az apró szulák elleni védekezés sem egyszerű feladat.

A gyomok elleni védekezés rendezőelve, hogy először az allergén fajokra célszerű összpontosítani, amelyek közül is a parlagfű jelenti a legnagyobb szakmai kihívást. Növényorvosok és növényvédelmi szakképzettséggel rendelkező szakemberek pontosan tudják, hogy melyik kultúrában mely hatóanyagú készítményekkel lehet eredményesen fellépni. Kísérletezni, engedély nélküli szereket félinformációk alapján felhasználni nagyon veszélyes lehet. Szerhasználat előtt minden esetben kérjük ki a szakemberek véleményét!

A mechanikai gyomirtás környezetbarát módszer

A gyomok elleni védekezés kevésbé alkalmazott módszere a mechanikai gyomirtás. A hatékonyabb vegyszerek megjelenése óta kicsit elkényelmesedett az ember, mert a vegyszerbeszerzéssel inkább a nagyobb költséget választja, pedig a kémiai eljárás sem mindig biztos módszer, főképpen, ha nem társul kimerítő szakmai ismeretekkel. Különösen a parkokban, házikertekben, parlagokon és zártkertekben hatékony a mechanikai védekezés. Ehhez a munkához az eszközök tárháza áll rendelkezésre, hiszen a különböző talajművelő eszközök, gyomfésűk, talajmarók, kapálógépek, majd más célból a szárzúzók, szártépők, kaszák, satöbbi mind hatékony eszközei a gyom elleni harcnak, csak jól kell választani közülük. Egy fontos szempontot azért érdemes figyelembe venni: a gyomnövények irtását mindenképpen virágzásuk előtt kell elvégezni. Ezzel akadályozható meg az allergiakeltő pollenek levegőbe jutása, és, mellékesen, ebben a fejlődési stádiumban az irtás fizikai értelemben is kevesebb munkával végezhető el, illetve költségei is elviselhetőbbek. A fent említett, különösen elterjedt gyomfajok felszaporodásának legfőbb okai között szerepel a sekély művelés, a rossz minőségű talajelőkészítő munka, a tarlók hosszabb ideig történő meghagyása, a tarlókezelések elhagyása. De megemlíthetnénk az okok között az istállótrágya gyomosító hatását (az állatok bélcsatornáján károsodás nélkül jutnak át a gyommagok) és a táblák felaprózódását is.

A technológiai fegyelem fellazulása is hajlamosító tényező, hiszen a kistermelők egy részénél egyértelműen csökkentek a gyomirtott gabonatermő-területek, és a gyommagokkal fertőzött, nem minősített vetőmagok használata is elterjedt.

A másik oldalról megváltozott a gyomnövények alkalmazkodó képessége, ugyanis megnőtt a vegyszerekkel szembeni ellenálló képességük. Az utóbbi évtizedben sok helyen a vetésváltás rossz gyakorlata is a gyomosodás terjedését segítette elő, és a bérmunkát végző gépek állandó vándorlásával együtt járó fertőzésveszélyt is meg kell említenünk. A szakmai felkészültség hiánya ebben a kérdésben is megmutatkozik, hiszen gyakran a gazdálkodók sem a súlyának megfelelő komolysággal és szakmai hozzáértéssel kezelték, illetve kezelik ezt a problémát.