A HVG június 15-i számában Óvatos duhajok címmel megjelent cikk mindezt így foglalja össze: „Bár a koalíciós pártok programjában szerepelt, a kormány – a politikai vihar elől kihátrálva – a földtörvény módosításával mégsem tenné lehetővé, hogy jogi személyek is termőföldet vehessenek. A társas gazdálkodók érdekképviselete tiltakozik, a legfőbb aduját vesztett ellenzék pedig fogást keres."

Ez csak természetes

A Népszabadság június 26-i cikkében részletezi Magda Sándornak, az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága elnökének ezzel kapcsolatos nézeteit. A címben kiemelt gondolat: „Vitákra számítok, tüntetésekre nem". A továbbra is fenntartott állítások egyike, hogy a jelenlegi kormánynak esze ágában sincs külföldiek kezére játszani a hazai termőföldet. Amit nagyon akarnak, a földhasználat feltételeinek javítása a hivatásszerűen a földből élő magyar gazdálkodók körében. S itt a lényegi pont az elképzelésekben: a termőterület nagyobbik részét bérleti formában művelő gazdasági társaságok, szövetkezetek a mostaninál előnyösebb – vagy kevésbé hátrányos – helyzetbe kerüljenek az előhaszonbérleti szerződések megkötésekor. Bár a jogi személy mint nagy egész, továbbra sem vásárolhatna földet, annak természetes személyekből álló mozaikdarabkái, vagyis a belföldi cégtulajdonosok, magyar állampolgárságú tagok igen. A bérlésben mindez azt jelentené, hogy a bérleti szerződés lejártakor a mostani bérlő jogosult elsőként ajánlatot tenni az új, legfeljebb 20 éves „hosszabbításra". Vásárlás esetén pedig a föld társtulajdonosa mögötti második hely dukálna neki az elővételi rendszer „ranglistáján."

A Nemzeti Földalappal kapcsolatos szándék is alaposan eltér az előző kormány végnapjainak eladást szorgalmazó lépéseitől. „…lehetőleg egyben kell megőrizni, mert akkor marad arra esély, hogy jelentős területek megmaradhassanak a mindenkori agrárpolitikai célok megvalósításához. … Ha viszont ezek a területek is magánkézbe kerülnek, nehéz lesz megakadályozni, hogy tulajdonosa ne csináljon belőle úgy pénzt, ahogy akar. … senki sem állíthatja, hogy a családi gazdaságok működéséhez nem kell minél jobb feltételeket biztosítani. Azt viszont semmi sem indokolja, hogy a társas gazdaságokban, kisvállalkozásokban hivatásszerűen gazdálkodó mintegy százezer ember megélhetését – napi politikai érdekekből – egy másik kör indokolatlan előnybe hozásával veszélyeztessék."

Spekuláció elleni spekuláció?

A Szabad Föld június 28-i számának e témában készített egész oldalas összeállítása arról tanúskodik, hogy annak a bizonyos másik körnek a szószólói igen sarkosan fogalmaznak, s igen vastagon számolnak. Vagyis egyáltalán nem utal arra, hogy segédkezni akarnának a csatabárd elásásában. Már a felvezetés is meghökkentő vagy elgondolkodtató. „Felfoghatatlanul nagy összegre: négyezer milliárd forint haszonra számítanak azok a pénzemberek, akik az új kormány segítségével meg akarják szerezni a magyar földet. Boros Imre – a polgári kabinet volt minisztere –, MDF-es országgyűlési képviselő vezetésével földvédelmi bizottság alakult, melynek célja, hogy gátat vessen a spekulációs tőkének."

Ismerkedjünk meg a levezetéssel is! „A társas gazdaságok ma mintegy 2,5 millió hektárt bérelnek az országban. Ha a mostani kormány szája íze szerint változik a törvény, az a föld máris az övék lehet. … Jöhetnek a tőkéstársak, akár a külföldiek is, a helyben lakó tagoknak pénzt adnak, hogy vigyék el a gazdák orra elől a földet. Újfajta zsebszerződések születhetnek. … A föld értéke az uniós csatlakozásnak köszönhetően a következő négy évben megtöbbszöröződik. Most a legtöbb helyen hektáronként 200-300 ezer forint körül mozog a hazai szántók ára, ami megfelel az átlagos jövedelmezőségnek. (A következőkben egy, a várható uniós támogatásokból, a vámkorlátok leépüléséből és egyéb hatásokból kalkulált levezetés utáni állapot sejlik fel) … 2006-ig a gyengébb földek értéke hektáronként 700-800 ezerre, a jobbaké 1-1,2 millió forintra emelkedik fel. Az 5,6 millió hektáros hazai termőterületre kivetítve a négyszeres árnövekedés 4000-4200 milliárd forint spekulációs hasznot ígér: no, hát erre megy a mostani aranykorona vadászat, ezért szeretnék módosítani a földtörvényt."

Tessék választani!

A föld- és gazdavédelmi bizottság terveiről elmondottak is sokat sejtetők: elsőként a törvénymódosítás visszavonását javasolják. Ha mégis megszületik az új törvény, kezdeményezik a földről szóló népszavazás kiírását. „Nyolcszáz-kilencszázezer családra számíthatunk, akik városi tulajdonosként, vagy vidéki gazdaként kötődnek a magyar termőföldhöz. Nekik most azt üzenem: ne adják el, és ne adják egy évnél hosszabb időre bérbe birtokukat. Óriási pénz van benne, amit kár lenne másnak ajándékozni"

Visszatérve Magda Sándornak a Népszabadságban közölt gondolataira: „Nem hiszem, hogy ismét agrártüntetésekre kéne készülnünk, nyugodtan várjuk a parlamenti vitát: javaslatunk szakszerű, és a hazai gazdálkodók érdekeit szolgálja. … Elgondolásainkat mindenképpen még az idei gazdálkodási csúcsszezon előtt érvényre kívánjuk juttatni, hogy a termelők ősszel már nyugodtan vethessenek, és hosszú távú bérleti rendszer alapján olyan fejlesztésekbe kezdhessenek, amelyek később az EU-ban is versenyképessé tehetik vállalkozásukat."

Éles kontraszt

E távlatos és ezermilliárdokat felvillantó eszmefuttatások kontrasztja is ide kívánkozik: hogyan tudják éhenhalás nélkül kivárni a „Kánaánt" a földből élők, legyenek azok magángazdák, családi gazdálkodók vagy épp társas vállalkozások? Az aszály miatt gyengébbre sikeredett kalászos- és repcetermés tény. Nem valószínű, hogy a most formálódó árak kompenzálhatnák a kiesést. A belső fogyasztás és az export korlátai miatt a sertés ára már huzamos ideje „a padlón van", de a baromfitartás vagy tejtermelés sem mentes a nehézségektől. S lehetne folytatni a sort a fagykárt szenvedett gyümölcsösök vagy szőlőültetvények gazdáinak napi gondjaival. És így tovább.

Az agrártámogatások ügye pedig magán viseli a választási év nyomait, azzal együtt, hogy – finoman szólva – maga a költségvetési keret sem mondható bőségesnek. A Napi Gazdaság június 20-i számában Németh Imrével, a szaktárca irányítójával folytatott beszélgetés alapján foglalja össze a helyzetet és a közeljövő történéseit: „A 194 milliárd forint agrártámogatási összegből az év végéig mindössze 8 milliárd forint használható fel szabadon, a többit elköltötték, vagy pályázatok kapcsán odaígérték, illetve korábbi kötelezettségek vállalásával kötötték le. Még a kiemelt programokra sincs meg a forrás, így például a gazdahitel programra sem. Ennek kapcsán a kormány már 6 milliárd forint többlettámogatás megítéléséről döntött. A géptámogatási igény 26 milliárd forintra vonatkozott, szemben a 18 milliárdos lehetőséggel, ezt egyelőre felfüggesztették, de újraindítják, ahogy meglesz rá a forrás. Mindkét támogatási formánál megrostálják azonban az igényeket: a géptámogatást például várhatóan idén az őszi betakarítógépekhez célirányosan ítélik meg, a gazdahiteleknél pedig fokozottan figyelembe veszik a szakmai programokat."

Az igazi kérdés

A Népszabadság június 26-i számának publicisztikájában Tamás Gábor az igazi kérdésre keresi a választ. „…a magyar nagypolitika évtizedes adóssága, hogy a kárpótlás és a szövetkezeti vagyonnevesítés után képtelen volt értelmes választ adni egy kérdésre: mi is legyen a változások nyomán végtelenségig elaprózottá vált hazai birtokrendszerrel? Helyette tüneteket kezelnek az éppen aktuális kormányok.

Jó lenne végre, ha még a mi politikai felvilágunk is megértené, hogy a hazai agrárvilág igazi problémáinak nem az a fundamentuma, hogy a gaz társas vállalkozó elnyomja a szerencsétlen magánparasztot, vagy éppen fordítva: az ezer kedvezménnyel segített kistermelő terheit vállán cipelik az adót fizető agrárcégek. Ha termelésben – mindegyik szektorban – végre kiszámítható és tisztességes jövedelmi viszonyok alakulhatnának ki, senki sem beszélne itt arról, kinek is segítsen a földszerzésben az állam. A hasznot hozó birtokot egyetlen magyar parasztember – vagy bővítsük a kört: a földtulajdonos – sem akarná eladni a gazdag külföldinek, ha maga is látna életpályára szóló fantáziát a termőföld birtoklásában és használatában. Hogy mikor alakulhat ki végre ez az állapot, ez az igazi földkérdés.