MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

A jövő: a környezetjavító repcetermesztés!

Ritkán fordul elő, hogy az aratás kezdetét jelző Péter-Pálra nagyrészt az egész országban learatták a repcét, vagy legalábbis mindenhol túl voltak a betakarítás java részén. Ez azt is jelzi, hogy idén gyenge termésátlagok születtek, hiszen az aszály miatt a becők beszáradtak, és a kevés termést – amelynek ezermagsúlya is a fajtára jellemző értékeknél sokkal kevesebbet mutatott – nagyrészt érésgyorsítók nélkül is be lehetett takarítani. A kiesett hiány akkora, hogy azt még a felvásárlási árak sem pótolhatták, pedig a repcéért – mivel egész Európában nagy szárazság volt – most mindenhol jó pénzt adtak.

2002-07
[ tartalomjegyzék ]

 

Az elmúlt szezon tehát sem a repce-, sem a búzatermés tekintetében nem sikerült jól. A gyenge átlagok legfőbb okát valóban az év első felében hiányzó 150-200 mm csapadék elmaradásában kell keresnünk. Emellett a táblákon a gyenge elágazódás és az alacsony növénymagasság ellenére nagyon sok helyen ki is dőltek a növényeink, mégpedig nem a szokásos, nagy termést jelző megdőléssel, hanem az alul fehér-fekete-foltos szárú, szinte elhalt növényekkel végzett könnyedén a szeles időjárás. A növényeknek ezt az idei megbetegedését a beletelepedett szárormányos mellett gombás (Phoma lingam, vagy Sclerotinia stb.) fertőzés is előidézte. Mindez azt is jelenti, hogy a nyugaton már eddig is nagy károkat okozó gombabetegségek mára hazánkat is elérték. A repcében eddig többnyire nem kellett védekeztünk betegségek ellen, de úgy tűnik, hogy ma már az istállótrágya hiánya, a dikultúrás termesztés, valamint a nagy fajtarotáció ezt a műveletet is szükségessé teszi. Ha pedig így van, akkor a jelenlegi színvonalon végképp nem éri meg repcét termeszteni.

A betegségek előretörésének másik oka, hogy a korábbi években lehullott beteg szárak és levelek – a mikroorganizmusok, illetve az élénk talajélet hiánya miatt – felszaporodtak. Emellett a vad gazdanövények (például a kamillafélék) is előretörtek, ezek pedig kitűnő közeget jelentenek a gombák terjedéséhez. Vagyis most a „károkozók" után a „kórokozók" elleni védekezésre is költeni kell, hacsak nem tudjuk elérni a mikroorganizmusok megfelelő mértékű jelenlétét, repcét ugyanis mindenképpen vetnünk kell ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű szervesanyag kerüljön vissza a talajainkba. Mivel az EU-előrejelzések szerint az állatállomány létszámát a jövőben lényegesen nem növelhetjük, ezért olyan olcsó istállótrágya-pótló anyagokat kell a talajelőkészítés során a földbe juttatni, amelyek elvégzik a szükséges lebontási folyamatokat.

Itt az ideje, hogy az eddig ismert és használt Mikro-Vitál mellett az újabb, magyar előállítású baktériumtrágyák (pl.: Trifender, Bactofil B) és alkalmazási technológiáik – megfelelő kipróbálás után – beépüljenek a hazai gyakorlatba, szervesanyagbontó mikroorganizmusok nélkül ugyanis a terméseredmények nem fokozhatók tovább jelentősen.

Írásunk megjelenésének idején a gazdák már minden bizonnyal kijelölték a jövő évre kiválasztott repcetáblák területét, és a búza után legalább ott – a zárással együtt – elvégezték a szükséges azonnali tarlóhántást, – lehetőleg forgatás nélkül, zöldtrágyás takarást alkalmazva. A mostani kánikulában lényeges, hogy a terület még fél napig se maradjon zárás, illetve takarás nélkül, ugyanis akár ennyi idő is elegendő az azonnali kiszáradásra, amivel együtt az előzőkben emlegetett talajélet is azonnal leáll.

Aki hosszabb távon számol repcetermesztéssel, az a talajmintavételt sem mulaszthatja el, mert csakis így lehet költségkímélő módon termeszteni. A mélyítő művelést lehetőleg eső után kell elvégezni, majd azonnali takarás következik, – természetesen előtte a talajvizsgálatok alapján megadott alaptrágyákat és a már javasolt baktériumtrágyákat (legalább kipróbálás szintjén) ki kell juttatni.

Ez utóbbi lehetőséggel tehát minél előbb meg kell barátkoznunk: tudomásul kell venni, hogy a korábban működő nagyüzemi állattartótelepek visszaszorulásával megszűntek, az „istállótrágyagyárak" és a rendszeres trágyázás hiányában 12-15 év elegendő volt ahhoz, hogy addig feltöltött talajaink mára elszegényedjenek. Az egyre emelkedő árú műtrágyák önmagukban nem hatnak megfelelően – a nyugati szakirodalom már mintegy 30 éve ír az istállótrágya nélküli műtrágyázás hatékonyságának csökkenéséről – és a környezetterhelés sem nőhet tovább. Eddigi termesztési módszereinken, technológiánkon tehát sürgősen változtatnunk kell, ha az EU-ban is szeretnénk ezt a tevékenységet tovább folytatni. Márpedig más választási lehetőségünk nincs: országunk területének jelenleg 80%-a alkalmas a mezőgazdasági termesztésre, másra ez a terület és adottsága pedig úgysem használható. Miért ne kezdenénk el a környezetjavító gazdálkodás bevezetését épp a repcénél – minél előbb, már most, azonnal: a jobb, minőségibb termesztés, a nagyobb terméseredmények elérése érdekében.

Dr. Eőri Teréz