MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Búzaértékesítés előtt…

1998-tól egy új, sokkal kevésbé nagyvonalú felvásárlási gyakorlat vette kezdetét a gabonafelvásárló és -kereskedő cégek körében, s ehhez a szigorúbb rendszerhez a magyar termelők addig nem voltak hozzászokva.

2002-07
[ tartalomjegyzék ]

 

Ezt a változást elsősorban a külpiaci viszonyok átrendeződése és a jelentős világpiaci túlkínálat alakította ki. E tényekkel szemben átmenetileg a legjobb kereskedő is tehetetlen, de annyit megtehet – és meg is tesz –, hogy silány minőségű áruból nem vásárol. A volt állami gabonafelvásárló vállalatok privatizációja után a sokat emlegetett központi felvásárlási és közellátási kötelezettség is megszűnt, és a termeltető-felvásárló cégek éppúgy önállóan gazdálkodó egységgé váltak, mint bármelyik kis- vagy nagygazdaság. Nyereségorientált üzletpolitikát folytatnak, amibe már nem fér bele olyan gyenge minőségű termény felvásárlása, amelyet később nem, vagy csak veszteségek árán lehet értékesíteni. Már öt-hat éve annak tehát, hogy elkezdődött az országban a szigorúbb gabonafelvásárlás időszaka, de a rendszer még mindig nem működik zökkenőmentesen. Ennek az az oka, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok között évjáratonként – és különösen a szerződésben foglaltakhoz képest – nagyon nagyok a mennyiségi és minőségi eltérések, ami a felvásárlás egységessé vált gyakorlatát megzavarja. Ha minden szerződő partner alaposan áttanulmányozná a termeltetési vagy szállítási szerződések kitételeit a kontraktus aláírása előtt, akkor lényegesen kevesebb vita és nézetkülönbség jellemezné a termeltetési kapcsolatokat. A betakarítás után ugyanis a jelenlegi gyakorlat szerint a felkínált árut a felvásárló, illetve az általa megbízott laboratórium a szerződésben foglalt minőségi paraméterek szerint, nagy alapossággal megvizsgálja, és a szerződésekben foglaltak szerint jár el. Ez a gyakorlati rendezőelv jó évjárat és nagy termés, illetve gyenge évjárat és kis termés esetében is érvényesül. A termelő persze mindebből azt érzékelheti, hogy a felvásárló az előbbi esetben nagyon „válogatós”, az utóbbiban viszont „mohóbb” lesz, különösen minőségi búza esetén. Mindehhez természetesen – gyakran, még szerződésben rögzített árak esetén is – nagyon kiszámíthatatlan árháború is társul, ami már zsebre megy. Ha ezeket a viszonyokat a termeltetők és kereskedők rugalmasan kezelik, csakis akkor számíthatnak tartós partneri kapcsolatokra.

Átadás előtti tennivalók

Az aratás előtti legfontosabb teendő a kombájnok helyes beállítása, a megfelelő rosták felszerelése. Az idő szorításában sem szabad „rohannunk”, mert azt a minőség bánja.

Az aratás után viszont bárki elvégezheti azokat az egyszerű érzékszervi, fizikai vizsgálatokat, amelyek az átvétel alapját képezik. Ilyen a tisztasági vizsgálat, amelyhez kétféle hasítékrosta kell. Az 1 mm-es rostán áthulló anyag az ún. értéktelen keverék, a 2,2 mm-es rostán áthulló a csökkent értékű szem, ami legfeljebb az összmennyiség 2%-a lehet. Ha sok a csökkent értékű szem a búzában, akkor a mérhető sikértartalom jellemzően magasabb, ez azonban – vigyázat! – nem azonos az objektív sikértartalommal! A sikér ugyanis közvetlenül a búzaszem héja alatt található, tehát minél aszottabb a szem, annál több a benne fellelhető sikér, a liszttartalma viszont nem elegendő, gyenge a kihozatali százaléka – a csökkent értékű szemek eltávolítása ezért is nagyon fontos. Nagyon sok helyen egyébként ezekkel az alapvető vizsgálati feladatokkal sem tudnak megbirkózni, ezért a felvásárló cégek egy része az ún. kombájnáru befogadásától sem zárkózik el, ha az legalább 98% tisztaságú, és a többi értékmérő tulajdonsága – beleértve az élő kártevőkét is – megfelelő. A legfontosabb szempont tehát az, hogy ne kínáljuk eladásra a terményt előtisztítás, rostálás nélkül, mert így az „elvonó” bonifikáció miatt igen nagy lesz az átadási kockázat.

Lehetőleg mindenki végeztessen minőségre vonatkozó elővizsgálatokat – hiszen csúcsidőszakban a felvásárlók laborkapacitása is véges –, még akkor is, ha a felvásárlási szabályzatok és szerződések értelmében a teljesítés szempontjából az átadás helyén mért eredmény a mérvadó. Azonos elven működő korszerű gépek és mérőeszközök között nem lehet jelentős mérési eltérés, ezért ha valakinek nagyon alacsony fehérje-, vagy nedvessikér-tartalmú a búzája, ne szállítsa feleslegesen, és ne várakozzon fél napokat átvételre.

Egységesülő felvásárlási gyakorlat

Aratáskor a napi kapcsolattartás és sok felhívás eredményeként elérhető, hogy a termelők minél kevesebb rossz minőségű búzát fuvarozzanak feleslegesen és drágán az átvevő helyekre. Itt minden odaérkező kocsiról szakszerűen mintát vesznek, még mielőtt a jármű a mérlegre állna, és folyamatosan, egymást követően folytatják a laborvizsgálatokat az azonosító jellel ellátott minták alapján. Célszerű, ha a beérkező árut felelős átadó kíséri, aki személyesen jogosult a vizsgálatnál jelen lenni. A laborban először jól nyomon követhető érzékszervi vizsgálatot végeznek, majd 2,2-es rostával a tisztaságot ellenőrzik. Megmérik a Hl-súlyt, s ha az megfelelő, akkor az 50 gr-ra leosztott mintát az INFRA-Matic 8600 (vagy 9100, vagy más típusú) gépen víztartalom-, sikér- és fehérjevizsgálatnak vetik alá, ami néhány percet vesz csak igénybe. A fehérje mért értékszámából már következtetni lehet a sütőipari értékre, a sikér mért értékszámából pedig a terülés, nyújthatóság mértékére. Utána esésszám-vizsgálat következik; eredményének minimálisan el kell érnie a 250-es értéket.

A termelők tehát átadás előtt nézzék meg alaposan a szerződéseiket, hogy abban milyen minőségre, illetve milyen átadási kondíciókkal szerződtek. Olyan árut kell átadni, amilyenre a szerződés szól, illetve minden további konstrukció későbbi kétoldalú megegyezés tárgya lehet. Ha a vizsgált minőségi értékek bármelyike az előírt alatt marad, úgy sok helyen a felvásárló visszafordítja a tételt. A telephely kapuján bejutott és lerakott búza mintáinak összességéből alakul ki a végleges vizsgálati eredményt, amely az elszámolás alapját képezi.

A felvásárlás rendezőelve minden partner számára azonos kell hogy legyen. Mindenkinek – termelőnek és felvásárlónak egyaránt – türelemmel és megértéssel kell lennie a felvásárlás ideje alatt is, hogy a legkevesebb felesleges bosszúságot okozzuk egymásnak. A tét nagy, és egyezség csak nyugodt környezetben jöhet létre.

A nagytermelők számára sok helyen azonban az a lehetőség is adott, hogy kifertőtlenített és zárható magtárakban különítsék el azt a szerződéssel értékesítésre szánt búzát, amelyből a kereskedelmi cégek ügyintézői szakszerűen mintát vettek. Ez természetesen nem jelent a vizsgálatok alóli semmiféle kivételt, a szerződés összes vonatkozó paraméterét teljesíteni kell. Amennyiben a labor e nagy tételeknek a minőségük alapján zöld utat biztosít, úgy a szállítás – egyeztetés után – megkezdhető. A nagytermelők számára is szintén kötelező a tisztítás lelkiismeretes elvégzése, annál is inkább, mert ez a munkafolyamat egyben fél fertőtlenítést is jelent. Talán nem felesleges említeni, hogy ó-búzát – különösen, ha az gyenge minőségű – véletlenül se keverjünk az új terméshez, mert a laborvizsgálatnál ez úgyis kiderül, és az egész tétel minőségét leronthatja.

Minden felvásárlási időszak más

A tavaszi kevés csapadék helyenként visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezett az idei búzáknál. A növény alacsony maradt, mivel a júniusi esők már későn érkeztek a felkopaszodott, asszimiláló levélfelülettel alig rendelkező állományokra. Emiatt az országban nagy lesz a minőségi és mennyiségi szórás. A mintegy kétmillió tonna őrlési szükségletet nem fenyegeti veszély, de a vélhetően gyengébb minőség miatt kevesebb jut exportra, és több lesz a takarmány minőségű búza. Ez az összefüggés természetesen a felvásárlási árakra is erős kihatással lesz, ami a szabad felvásárlásra spekuláló termelők számára jelent jó hírt!

A termeltető cégek valószínűleg minden minőségileg megfelelő szerződött búzát átvesznek, de rossz minőségű, nedves vagy tisztátalan árut egészen biztos, hogy nem fogadnak be. Nincs olyan magtáros, aki ennek a kockázatát – még utasításra is – felvállalná, hiszen óriási vagyoni értékről és felelősségről van szó. Szerencsére a mind jobb technikai háttér nagy segítséget jelent abban, hogy a beérkező tételeket alaposan megszűrjék.

Az idei búzafelvásárlást vélhetően nem az általános jelzővel lehet majd illetni, sokkal inkább a tételek válogatása, az óvatosság, és a piac diktálta viszonyok érvényesülése várható, miközben a kulcsszó mindenféleképpen a minőség lesz

Nagy Zoltán