MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap |
Tarlókezelés az évelő gyomnövények ellenSzántóföldjeinken egyre jobban elszaporodtak a nehezen irtható évelő gyomok, a fenyércirok, a mezei acat, az apró szulák, a tarackbúza, a csillagpázsit és a hamvas szeder. |
|
Ezek mélyebben elhelyezkedő gyökérzetük révén ellenállóbbak a magról kelő gyomoknál, jobban bírják a vízért és tápanyagokért folytatott küzdelmet. Vegetatív szaporodási módjukból következően olyan telepeket, gyomfoltokat alkotnak, amelyek még jól megválasztott készítménnyel sem irthatók ki egy menetben, csakis többéves, céltudatos, hatékony munkával vehetjük fel a küzdelmet ellenük. A gyomirtás során a vegyszeres védekezést a gondos talajműveléssel és az okszerű vetésváltással együtt kell folytatnunk. Az évelő fajok a tavaszi gyomirtás során nagyon költségesen és csak részleges hatásfokkal irthatóak, leghatékonyabban a korán lekerült növények – őszi gabonák, repce, borsó, zab – után maradt tarló lepermetezésével védekezhetünk. Az évelő növények a nyár végén növekednek a legintenzívebben, és az ebben az időszakban kijuttatott vegyszert olyankor gyökereikbe is leszállítják. Ebből következik, hogy az évelő gyomokat permetezéssel a nyár végén pusztíthatjuk igazán hatékonyan. A védekezéshez felhasznált készítményt mindig a terület gyomösszetételének megfelelően kell kiválasztani. A hatóanyagok levelekbe jutását elősegíthetjük azzal, hogy hatásfokozót (Nonit, Citowett, Frigate, Hyspray, vagy az olajtartalmú Agropon, Agrol) adagolunk a permetléhez. Ezek alkalmazásakor a dózist 10-20%-kal csökkenthetjük. A szerrel együtt kijuttatott nitrogéntartalmú műtrágyák gyorsítják a hatóanyag felvételét és annak a növényben való terjedését, fokozva ezzel a védekezés hatékonyságát. Az imént felsorolt tarlókezelési eljárások a magról kelő egy- és kétszikűeket egyaránt elpusztítják, így a következő évi (áttelelő) gyommag mennyisége is csökken. Vagyis a kellő időben és jól elvégzett védekezés már a következő esztendők munkáit teszi könnyebbé és eredményesebbé. |
|