A támrendszeres művelés során kiemelkedő jelentőségű munkafázis az öntözés és a rendszeres, naponkénti szedés. Ezek természetesen – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása miatt – megnehezítik a növényvédelmi munkák elvégzését.

Uborkaperonoszpóra

Az uborkát károsító nagyszámú kórokozó közül kiemelkedő jelentőségű az uborkaperonoszpóra, ami az 1985-ös nagy járvány óta kártételével – kisebb-nagyobb mértékben – minden évben jelentkezik. Ha elmulasztjuk az ellene való védekezést, súlyos esetben egy-két hét alatt az egész állományt tönkreteheti.

A fertőzés mértékét az időjárási feltételek nagymértékben befolyásolják. A kórokozó elszaporodásához a 90%-os páratartalom és 15-20 fok közötti hőmérséklet a legkedvezőbb. A járvány kialakulásának esélyét tovább fokozza a párás környezet: az öntözött területek esetében természetesen ez a feltétel is szinte mindig adott, a nem megfelelő öntözési technológia pedig még inkább segíti a kórokozó károsítását. A legnagyobb baj az, ha a levél sokáig nedves; éppen ezért a legcélszerűbb a csepegtető öntözést használata, mert így a lombozat az öntözés alatt is száraz marad. A termesztés során a túlságosan sűrű lombozat kialakulását sem szabad megengednünk!

Az uborkaperonoszpóra tünetei a levélen szögletes, erek által határolt levélfolt formájában jelennek meg, amelyek a világoszöldtől a zöldessárgán keresztül a citromsárgáig színeződnek. A citromsárgára színeződött levelek fonákán szürkés-lila gyepet alkotva jelennek meg a gomba szaporító képletei. A gomba spórái a légmozgás segítségével terjednek. Súlyos esetben a levelek rövid idő alatt teljesen leszáradnak. A kórokozó által okozott tünetek június vége körül jelentkeznek először. A fertőzés elsődleges forrásait a már fertőzött hajtatott uborka, illetve az ültetvényben visszamaradt, szintén fertőzött növényi részek és a déli szelekkel érkező fertőző spórák jelentik.

A védekezés lehetőségei:

az előző évi növénymaradványok összegyűjtése és elégetése,

toleráns fajták használata,

kémiai növényvédelem.

A vegyszeres védekezést minden esetben a tünetek megjelenése előtt kell elkezdeni. A vegetáció elején kontakt hatású szereket alkalmazzunk! Ezek közül a réztartalmúak a fellépő baktériumos betegség ellen is hatékonyak. Később, a virágzástól, a termés szedése idején felszívódó hatóanyagot is tartalmazó, kombinált gombaölő szerek használata indokolt, mivel ebben az időszakban a gomba fejlődéséhez kedvező környezeti körülmények meglétével is számolnunk kell. A kontakt hatóanyagú szerek csak a fertőzés megelőzésére alkalmasak. Amennyiben a fertőzés bekövetkezett, abban az esetben a felszívódó hatóanyagú szerek közül válasszunk, mivel ezek az 1-2 napos fertőzést még képesek megállítani. Nagyon fontos az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása, ami azért jelenthet nagy gondot, mert a csemegeuborka egy nap alatt is képes túlnőni a megengedett mérethatárt.

A növényvédő szereket, a tökéletes permetlé-borítottság elérése érdekében, nagy vízmennyiséggel kell kijuttatni.

Közönséges takácsatka

Az uborkát károsító kártevők közül az egyik legjelentősebb a közönséges takácsatka.

Idén a száraz, meleg időjárás hatására a takácsatkák nagyon gyorsan elszaporodtak. Az atka kártétele könynyen felismerhető: a levelek színén sok apró sárgás pont, a fonákon pedig szövedék látható. Később a levelek elszáradnak, lehullanak. Az eredményes védekezés alapja a megfelelő időzítés. A megfelelő időpont felismerése érdekében az uborka alsó leveleit hetente nagyítóval kell átvizsgálnunk. Amint az atkák megjelennek, azonnal kezdjük meg a védekezést, amit 1-2 alkalommal kell megismételnünk! A permetlevet az atkák tömeges felszaporodása előtt a levelek fonákára juttassuk!

Mint ahogy az eddigiekből kiderült: a csemegeuborka sikeres termesztésének tehát egyik elsődleges feltétele az uborkaperonoszpóra és a takácsatka elleni megfelelő védekezés. Emellett, egészségügyi szempontból szintén elengedhetetlen az előírt várakozási idők pontos betartása.