MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

A kártevő házatlancsigák

Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelencsiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert. A négy leggyakoribb kártevő fajt az itt közölt 1-4. számú ábrákról is megismerhetik Olvasóink.

2002-07
[ tartalomjegyzék ]

 

A csigák nedvességkedvelő, fénykerülő állatok. Hímnősek, azaz minden egyes egyed képes tojásrakásra. Tojásprodukciójuk 50-600 db, fajtól és élettartamtól függően. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlődésűek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függően tojás, fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok (és ezek közt több kártevőként is ismert), novembertől februárig tojnak, az új nemzedék kikel, majd hamarosan – már az említett hónapokban – aktívan táplálkozni kezd.

A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és A. lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi (Kőszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki előfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (bizonyító példányok hiányában) törölte a magyar faunalistáról, de várható előfordulásukat valószínűsítette. Az első A. rufus példányokat 1980-84-ben Barcson, az A. lusitanicus első egyedeit 1985-ben Sopronban gyűjtötték. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről (több helyről) erős kártételüket jelezték. A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges.

A leggyakoribb kártevő fajok:

A barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus)

Nagyon nagy házatlancsiga, kinyújtózkodva 10-15, ritkán 20 cm hosszú. Színe erősen változó: gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata is megtalálható. A talpszegélye mindig világosabb, vagy vörösebb, mint a test színe. Sötétebb oldalszalagja rendszerint csak a fiatalabb állatoknak van, de ez néha kifejlett példányokon is előfordul. Bőrráncai nagyok és hosszúkásak. Élőhelye változatos: réten, lápon, cserjésekben, erdőkben és kertekben is megtalálható, még nagyon savanyú talajokon is előfordul.

A spanyol csupaszcsiga (A. lusitanicus)

Középnagy csupaszcsiga, kinyújtózkodva 7-10 cm hosszú. Színezete hasonló az előző fajéhoz, de az oldalán gyakran egy sötét oldalsáv található, ami a köpenyen „líra alakban” összefolyik. A talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye az előbbi fajéval azonos.

A nagy meztelencsiga (Limax maximus)

Nagyon nagy, kinyújtózkodva 10-20 cm hosszú. Színe rendszerint a halvány-barnától a szürkéig terjed, két vagy három sötétebb hosszanti sávval az oldalán, ami némelykor foltokra szakadozott. Bőrredői meglehetősen kicsik, tapogatói egyöntetűen vörösbarnák. Talpa egyöntetűen fehéres, a test és a talp nyálkahártyája színtelen és nyúlós. Nagyon sok színváltozata ismert.

A foltos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras reticulatum)

A csiga középnagy, hossza kinyújtózkodva 3-5, kivételesen 6 cm. A test színe a halvány krémszínűtől a palaszürkéig terjedhet, és rendszerint sötét foltokkal sűrűn mintázott (a foltnélküli egyszínű példányok könnyen összetéveszthetők a nálunk nagyon ritka D. agreste-vel). A talp halvány, az állat nyálkája színtelen vagy fehér. Élőhelye: mezőgazdasági területek, kertek és rétek. Sok növény jelentős kártevője. Hazánkban ez a leggyakoribb házatlancsiga faj.

A kalapácsos szántóföldi meztelencsiga (D. sturanyi)

A csiga hossza a kicsitől a közepesig terjed, kinyújtózkodva 3-4 cm. Színe az áttetsző világos krémszínűtől a sötétbarnáig változik, sötét foltok nélkül, de némelykor vékony, fehéres csík is található az oldalán. A köpeny hosszú, megközelítőleg fele a test hosszának, a légzőnyílás szegélye nem feltűnő. A talp halvány, sötétebb középső sávval, a test és a talp nyálkája vékony és színtelen. Rendszerint nyirkos helyeken, kertekben, parlagon és nedves útszéli árkokban fordul elő. Üvegházakban, fólia alatti termesztésnél a leggyakoribb és néhol tömegesen előforduló faj.

A védekezésre engedélyezett készítmények:

Hazánkban két vegyületcsoport engedélyezett:

  • metaldehid (Delicia, Detia)
  • Gyomorba jutva, vagy a csiga talpán keresztül kontakt módon hat. Hatása gyors, a csiga, erős nyálkakiválasztódása mellett, 6-24 óra alatt elpusztul.

  • merkaptodimetur (Mesurol 4%)
  • A gyomorba jutva és kontakt módon hat. Neurotoxikus úton fejti ki hatását. A csigába jutva blokkolja az állat vízháztartását, nyálkakiválasztódás nincs. Az állat 24-48 óra alatt pusztul el.

    Mikor védekezzünk?

    Védekezni preventíven kell, vagyis a kezelést legjobb vetés előtt (ilyenkor a csigák már láthatók), vagy vetéskor végezni. A vetés utáni, de a kelést megelőző védekezések már csökkent hatásfokúak, mivel az állatok a megduzzadt magot, illetve a megindult csírahajtást meg- vagy lerághatják.

    A pelletet a szabad talajfelszínre a lehető legegyenletesebb formában kell kijuttatni (18-20 db granulátum/m˛). Bár a szemcsék a levélzetről leperegnek, ennek ellenére leveles zöldségekre nem szórhatók ki, illetve ilyen veteményekben nem is alkalmazhatók. Ha mégis, akkor a pelletet a sorközbe szórjuk ki, de ott is törekedjünk az egyenletes elosztásra.

    Kezelés után ellenőrizzük a hatásosságot. Ha a csiga újból megjelenik, a kezeléseket meg kell ismételni. Ez akkor esedékes, ha a csiga még látható, de a pellet már nem.

    A vásárlás és felhasználás előtt a szer csomagolásán található címke utasításait figyelmesen olvassuk el és tartsuk be!

    A parlagon hagyott területek és az elhanyagolt, gondozatlan patakok, vízlevezető csatornák partszegélye kiváló életteret biztosít a házatlan csigák tömeges szaporodásához, illetve a szomszédos földterületekre történő szétterjedésükhöz.

    Petró Ede