Az atkák a fiatal levelek szívogatásával fejtik ki kártételüket. S bár késő őszig aktívak, a nőstények azonban már augusztus folyamán telelőre vonulnak. Ez a jelenség a kék ragasztószalagos módszerrel követhető nyomon, az eljárás lényege a következő: a hajtások alsó, felső és középső részére kék színű, szoros szigetelőszalag-gyűrűt ragasztunk, ami alá mászva az atkák odaragadnak a szalaghoz. A gyűrűt négy naponként kell cserélnünk, amelyiket levettük, azt tárgylemezre ragasztva, nagyítóval, 10-20-szoros nagyítással tudjuk megvizsgálni.

A vizsgálatot követő védekezés fő módszereként szóba jöhető nyári permetezés abban az időszakban a legeredményesebb, amikor az atkák többsége a hajtások felső végén gyűlik össze, a munkát azonban mindenképp az atkák telelőre vonulása előtt, augusztus közepéig kell elvégezni. A kellő pillanatban, megfelelő módon végrehajtott permetezés jelentősen mérsékli a kártevők következő évi megjelenését. Az áttelelő atkák ellen speciális atkaölő szerrel kell védekeznünk. Az eljárás hatékonysága szempontjából fontos, hogy a permetlé egyenletesen fedje be az ágakat, leveleket.

A szőlőültetvényekben a szőlőlevélatka, a szőlőgubacsatka, a piros gyümölcsfa takácsatka és a közönséges takácsatka károsíthat.

A legnagyobb kárt ezek közül a szőlőlevélatka okozza, amelynek a szőlő a kizárólagos tápnövénye. A kártevő szabad szemmel nem látható, parányi, szürkéssárga, nőivarú kifejlett egyedei az egyéves vesszőn a rügypikkelyek alatt, illetve a többéves tőkerészeken a kéreg alatt telelnek át. Az áttelelő nőstények tavasszal a fakadó rügyeken korán megkezdik a károsítást, és a helyzetet súlyosbítja, hogy évente több nemzedék kifejlődésével is számolni kell. Az atka a szél, a művelő eszközök, az oltványok, az öltözék és rovarok segítségével addig még nem fertőzött területeken is váratlanul megjelenhet. A kártevő elszaporodásához kedvező körülményeket teremt a meleg, száraz időjárás, a hosszúra metszés, a nagy adagban kijuttatott nitrogén műtrágya, illetve a kártevő természetes ellenségeit pusztító növényvédő szerek használata.

A szőlő levélatka nyári kártétele kevésbé látványos. A pusztítás szembetűnő jeleként a fiatal levelek – a szívogatás hatására – fodrosodnak. kanalasodnak, zsugorodnak, bronzosodnak, ez késlelteti a vesszők beérését, ami viszont már a következő évi termés mennyiségére is kihat.

A szőlőgubacsatka régebben is gyakran előfordult a szőlőültetvényekben, de komoly kárt eddig ritkán okozott. Az utóbbi időben viszont egyre nagyobb arányban van jelen, főleg a kisebb szőlőkben. Kizárólag csak ezt a növényt károsítja.

Nősténye a rügypikkelyek alatt telel. A szőlőgubacsatka kártételének jellemző tüneteként a levelek színén hólyagszerű dudorok, a fonákon fehér, később barnás nemezszerű bevonat jelenik meg. A szőlőlevélatka elleni készítmények a gubacsatka ellen is hatékonyak.

A piros gyümölcsfa takácsatka nyári kártétele elsősorban a levelek asszimilációs képességének romlásában mutatkozik meg, ami a termés beérését is késlelteti. A kártevő ellen olyan készítményeket használjunk, amelyek több fejlődési alakot is pusztítanak, a mozgó alakok ellen azonban mindenképpen hosszú hatástartamú szereket válasszunk!

A közönséges takácsatka rendkívül sok növényen megél és szaporodik, elsősorban a zölden tartott, elhanyagolt, gyomos ültetvények kártevője. Nyáron a gyomok kiirtása vagy elöregedése után vándorol a szőlőre. Gyors elszaporodásával jelentős kárt okozhat, kártételét főként az általa készített szövedék megjelenése jelzi.