Ami az adott időszakban nem termett meg, annak pótlására általában már nincs lehetőség, ezekben az esetekben tehát alternatív megoldásra van szükség. Ilyenkor gyakran takarmányozási elméletek dőlnek meg, és szükségmegoldások születnek, amelyek persze hozhatnak jó eredményt. Monodiétás etetésből könnyen lesz fél-monodiéta, vagy évszakhoz igazodó kiegészítő zöldtakarmányozás, mert a szükség törvényt bont. A szélsőséges időjárási anomáliák okozta terméskiesésre – egynyári szálasok és a silókukorica esetében – soha nem lehet jól felkészülni. Kiegészítésre, hiánypótlásra viszont kiváló lehetőséget kínál a nyárvégi vetésű Emerald takarmányrepce, amely az utóbbi évtizedekben – érdemtelenül – szinte teljesen feledésbe merült.

Kiváló beltartalmi mutatók

Nyugat-európai példák sora igazolja azt, hogy a kifejezetten takarmány céljára termesztett és a tömegnövekedés igényét szem előtt tartó, hosszú távú szelekcióval nemesített takarmányrepce fajták valóban kitűnő beltartalmi mutatókkal rendelkező takarmánynövények (lásd a táblázatban).

Nyugaton a nagyon népszerű köztes növények sorában a takarmányrepce a területek mintegy 30%-át foglalja el. Talaj- és klimatikus viszonyok tekintetében nem túl igényes, tehát szerényebb körülmények között is jól fejlődik. Gyakorlatiasan szólva tehát biztosra vehető, hogy – ismerve a tápanyag-visszapótlási praktikákat – minden tehenészeti telep közelében sikerrel és viszonylag olcsón termeszthető.

Felhasználási célhoz és időhöz igazított vetés

A takarmányrepce termesztésénél a takarmány tervezett felhasználásának idejét kell figyelembe venni. Leginkább az október elején megkezdett zöldetetési gyakorlat terjedt el. Ennek – takarmányozási és költségfelhasználási szempontból – biztonsági okai is vannak. Az egyéb takarmánynövények terméseredményei – pl. szénatermés, fűsiló menynyisége stb. – ilyenkor ismertek, vagy, mint például a silókukorica várható mennyisége, legalább már körvonalazódnak. A takarmánymérleg elkészítésénél tehát jól látszik, hogy mekkora mennyiségű augusztusi vetésű takarmányrepce teheti biztonságossá és gazdaságosabbá a termelési folyamatot. Ekkor általában eldől, hogy mekkora legyen az őszi etetésre, illetve a tavaszi induló zöldetetésre szánt termés vetésterülete. Az augusztus elején vetett Emerald – átlagos időjárási viszonyok mellett – október elején már 300 t/ha tömeget ad, és kitűnő minőségben etethető egészen a kemény fagyokig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy –5 şC éjszakai hőmérsékletek mellett napközben még vágható és etethető. Az állattenyésztő szakemberek általában úgy számolnak, hogy 1 ha vetés 25–30 tehén őszi lédústakarmány-szükségletét képes fedezni. A takarmányfelhasználás tekintetében az Emerald termesztésével viszonylag könnyű előre tervezni, hiszen az őszbe hajló időjárás a vegetatív fejlődési szakasznak kedvez, és a növény általában nem is érkezik el a generatív szakaszhoz.

Ha tavaszi takarmányrepce-zöldetetésében gondolkodunk – ami a zöld „futószalag” első növénye lehet – akkor a szeptemberi vetést kell előnyben részesíteni. A repce áttelelése szempontjából ez a vetésidő jó esélyt biztosít ahhoz, hogy a megfelelő tőlevélrózsás állapot a fagyok beálltáig létrejöjjön. A repce gyökérnyak-vastagsága ideális esetben nem nagyobb a ceruza vastagságánál, ugyanis a növény ilyen fejlettségi állapotban képes a legjobban telelni. Tavaszi hasznosítása (etetése) március közepétől április közepéig, a virágzás megkezdéséig tervezhető. Ez azért is fontos időpont, mert az erukasav megjelenése ezt követően már eléri a fogyaszthatóság szempontjából nemkívánatos értéket. A nagy zöldtömeg fehérjében gazdag és rendkívül ízletes takarmány az öszszetett gyomrúak – tehenek, juhok, kecskék – számára. Etetése – elsősorban üszők és juhok esetében – legeltetéssel is történhet. Tavaszi indulásakor a takarmányrepce különösen magas karotintartalommal rendelkezik, ami jelentősen megemeli a tej albumin-szintjét, és lizinben, valamint kéntartalmú aminosavakban is gazdagabbá teszi a tejet.

Egyszerű termesztéstechnológia

Az Emerald takarmányrepce – mivel a vetésidőre nem érzékeny – augusztus elejétől szeptember közepéig a fent említett szempontok és igények szerint vethető. Termesztésénél technológiai szempontból az olajipari célra vetett repcéknél bevált eljárásokat kell alkalmazni. Talaj-előkészítésével – ami a mindenkori repcetermesztés „rákfenéje” – meg kell várni az ideális talajállapotot, azt a kevés augusztusi csapadékot, ami a munkát eredményessé teszi. A vegetatív tömeg növelése érdekében célszerű 60-100 kg/ha N műtrágyát kijuttatni, a nitrogén ugyanis javítja a beltartalmi mutatókat, növeli a fehérjetartalmat és késlelteti a virágzás kezdetét. A repce a szó szoros értelmében vett „aprómag”, ezért ennek megfelelő magágy-előkészítést igényel. Érdemes megvárni azt az állapotot, amikor ez a munka tökéletesen elvégezhető, ugyanis csakis ekkor remélhetünk egyöntetű kelést és dinamikus – gyomelnyomó – fejlődést. A repce magja kis talajnedvesség esetén is erőteljesen csírázik, és nagyon hamar megerősödik. Krónikus csapadékhiány esetén – olajos magról lévén szó – károsodás nélkül fekszik a talajban addig, míg a csírázás feltételei adottá nem válnak.

Kelés után az állomány gyorsan és energikusan fejlődik, a talajt – esélyt sem adva a gyomoknak – rövid idő alatt beborítja. Ehhez persze kell a 10 kg/ha – Chinook csávázószerrel kezelt –, magas biológiai értékű nemesített vetőmag. A csávázás előnye különösen a takarmányrepce esetében fontos, hiszen a szer távol tartja a kelő növénytől a talajlakó és talajban élő kártevőket (pl. földi bolhák), így az optimálisan tervezett tőszám biztonságban megmaradhat. A vegetáció zavartalanul és jól fejlődhet, és mielőbb elérheti az etetéshez ideális minőséget és tömeget.

Költségek és felhasználás

Az Emerald repce vetőmagszükséglete zöldtakarmányozási célra 8-10 kg/ha. Vetésnél célszerű előnyben részesíteni a fémzárolt, csávázott vetőmagot, amivel a kártétel kockázata és a növényvédelmi költségek minimálisra csökkenthetők! Ez a vetőmag beszerzéséből származó költségeket nem növeli jelentősen, ugyanakkor a kelés és a kezdeti fejlődés biztonságát növeli. A takarmányrepce termesztési költségei – szolgáltatói árakon számolva – az alábbiak szerint kalkulálhatók.

Az aratás utáni tarlóhántás (tárcsa+gyűrűshenger) a kalászosok utómunkája, tehát nem közvetlen költség.

Amennyiben nagy szükség van takarmányra, a tarlóba vetés is eredményesen végezhető. Ebben az esetben a kalászos tarlómaradványokat egyenletesen és teljes felületen, átkeverés mellett dolgozhatjuk be Regent Tukan FSG „szárnyaskéses” grubber segítségével. A gép köztesnövényeket vető egysége – amely opciósan rendelhető – emellett arra is alkalmas, hogy egymenetben és a tarlóműveléssel egyidejűleg az Emerald vetőmagot is a talajba juttassa. A vetőegység 2,2 valamint 3 méteres fogásszélesség mellett szerelhető fel, meghajtása pálcás-hengeren keresztül történik.

Ez a költségkímélő módszer jelenleg egyre jobban terjed, használatával a tarlóművelés és vetés együttes költsége alig haladja meg a 10.000 Ft/ha-t. A gép ára – a mérettől függően – 1,3-1,6 millió Ft között alakul.