A fehérjeellátottság és zavarai

A bőséges fehérjeellátottság súlyosbítja az energiaegyensúly megbomlásának, azaz az energiahiánynak a következményeit. A túlzott mennyiségben fogyasztott, különösen a bendőben könnyen metabolizálódó fehérjeforrásból nagy mennyiségben képződik ammónia. A bendőben élő mikrobák ilyen nagy mennyiségű fehérjét nem képesek saját testfehérjévé szintetizálni. Ennek elsősorban az energiaellátás lehetősége szab határt, mert 10 g baktériumfehérje szintéziséhez 60–70 g takarmány szervesanyag-energiatartalma szükséges. Kézenfekvő, hogy ilyen nagy mennyiségű energiát az állat nem képes felvenni. Az energiahiány következtében csökken a bendőben élő baktériumok száma és fehérjeszintetizáló kapacitása, ami a bendőbeli ammóniakoncentráció további növekedését eredményezi. Az ammónia a bendőből felszívódik és a portális keringéssel a májba kerül, ahol karbamiddá szintetizálódik, a máj méregtelenítő tevékenysége következtében. A nagy mennyiségben felszívódó ammónia méregtelenítése komoly terhet ró a csökkent teljesítőképességű májsejtekre. A tartalékkapacitás kimerülésével az ammónia a nagyvérkörbe kerül, károsítja az agyvelő motoros sejtjeit és májkóma kialakulását idézheti elő. A fokozott karbamidszintézis elősegíti a májsejtek elzsírosodását, mert a fokozott igénybevétel miatt csökken az elszállításért felelős apoprotein szintézise. Ily módon a zsírlerakódás fokozódik. A túlzott fehérjeellátás a felsoroltakon kívül azért is káros, mert relatíve növeli az energiahiányt, ezáltal fokozza a zsírmobilizációt, ugyanis 1000 g nitrogén karbamidként történő kiválasztása a vizelettel 22,9 MJ energiát igényel. A túlzott fehérjeellátás, a magas karbamidkoncentráció jelentős szaporodási zavarokat is előidéz. Ennek egyik oka, hogy a vér karbamidkoncentrációjának növekedése a méhnyálka pH értékét is növeli, ily módon kedvezőtlen feltételeket teremtve a zigóta megtelepedéséhez a méhben. A karbamid spermicid tulajdonsága sem elhanyagolható tényező. Ismert tény, hogy a túlzott fehérjeellátás súlyosbítja az energiahiány következményeit, amelyen keresztül csökkenti a fertilitást (l. előbb). Ugyanakkor a termékenyítéskori a túlzott fehérjeellátás csökkent szérumprogeszteron-koncentrációval jár, illetve a magas vérkarbamid-koncentráció gátolja a méhre gyakorolt progeszteron hatást, amelynek következtében gyakorivá válik a korai embrióelhalás.

A fehérjehiány termeléselmaradáson kívül szaporodási és immunológiai zavarokat okozhat. Tekintettel arra, hogy a fehérjeellátottság limitálja a tejtermelést, a tejtermelés elmaradás (csökkenés) következik be, és mivel relatíve energiafelesleg alakul ki, az állatok a laktáció középső és befejező szakaszában meghíznak. A kövér tehén szervezetében az ellés után energiaegyensúlyi zavar alakul ki, ami szubklinikai, vagy klinikai tünetekben is megnyilvánuló zsírmobilizációs betegségben manifesztálódik, annak összes káros következményével együtt. Ugyancsak jelentős az előkészítés időszakában (várhatóan az ellés előtti 3. héttől az ellésig) a borjúmagzat fejlődésének és a kitőgyelésnek fehérjeigénye. Hiányos fehérjeellátás esetén a kitőgyelés mértéke is elmarad a kívánatostól, ami a vártnál kisebb laktációs termelésben nyilvánul meg.

A sav-bázis anyagcsere zavarai

A bendőacidózis energiaforgalomra gyakorolt káros hatásait és az ok-okozati összefüggéseket az energiaforgalom zavarainak tárgyalása során már ismertettük.

Ki kell térni azonban még néhány fontos összefüggésre az acidózissal kapcsolatban a következők szerint.

Állományszinten fennálló savterhelés gyanúja merülhet fel akkor, ha a tej zsírtartalma alacsony, illetve elmarad a várhatótól. A tőgyben folyó tejzsírszintézis fő alapanyagául a bendőben képződő és onnan felszívódó ecetsav szolgál. Ismeretes, hogy kevés strukturális rostot (széna hiánya!) tartalmazó takarmány etetése csökkenti a tejzsír mennyiségét. Rostszegény takarmány etetésekor csökken a kérődzés ideje, ami csökkenő nyáltermelést és savi irányba eltolódó bendőfolyadék pH-t eredményez. A savas irányba eltolódó bendőfolyadék-pH elsősorban a propionsavat termelő flóra szaporodásának kedvez, ezáltal csökken a bendőben az ecetsav-propionsav aránya, ami kedvezőtlenül befolyásolja a zömmel ecetsavból kiinduló tejzsírszintézist. A fennálló savterhelés esetén romlik a szervezet ellenálló-képessége, különösen a sejtes immunaktivitás csökken. Ennek következménye a tőgy ellenálló-képességének a csökkenése, amit a klinikai és szubklinikai (magas szomatikus sejtszám) tőgygyulladások állományszinten magas előfordulási gyakorisága jelez.

Az acidózis károsan befolyásolja a szervezet P-anyagcseréjét is, ugyanis a vesében csökken a P tubuláris visszaszívása, ami renális P-ürítést eredményez. Az így ürülő foszfor elvész a szervezet számára. Acidózisban fokozódik az emésztőtraktusban a takarmány-paszszázs sebessége (hasmenés), ami a takarmányértékesülés romlásával jár.

A savós csülökirha gyulladás (laminitis) heveny és idült alakjának, valamint a magzatburok-visszatartás előfordulási gyakorisága és a savterhelés közötti pozitív összefüggés szintén bizonyított.

Savterhelés, illetve acidózis esetén számottevően romlanak a szaporodási eredmények, csökken a fogamzási százalék, a zigóta elpusztulása, a nidáció elmaradása miatt nő a termékenyítési index.

Azt is fontos tudni, hogy az aciduria jelentkezése rendellenes bendő-fermentációt, ezáltal közvetett módon az energiaegyensúly megbomlását jelzi!