Klinikai vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy ezeknek a zsírsavaknak a fogyasztása egyes betegségeket, mint például a koronáriás szívpanaszokat, enyhíti vagy teljes egészében kiküszöböli, és segíti az agyműködést is (Barlow és Pike, 1991). Az omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavak főként a halolajokban találhatók jelentős mennyiségben. A kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a baromfihúsban is növelhető mennyiségük, különösen akkor, ha a baromfitakarmányokat halliszttel, illetve halolajjal egészítik ki. Az újabb vizsgálatok eredményei szerint (Babinszky et al., 1999, López-Ferrer et al. 1999) az olajosmagvak, illetve növényi olajok takarmányokba történő keverésekor is növelhető a broilerhúsban ezeknek a zsírsavaknak a mennyisége. Vitatott kérdés azonban, hogy ha a brojlertestek zsírsavöszszetételét a humán táplálkozási szempontból kedvező irányba kívánjuk megváltoztatni, akkor hidegen préselt olajat kell-e bekeverni a takarmányba, vagy az olajat tartalmazó úgynevezett full-fat magvak etetésével tudjuk-e inkább ezt a hatást kiváltani.

Közleményünk célja, hogy a hazai és külföldi kutatások eredményei alapján bemutassuk a gyakorlatban dolgozók számára azokat a takarmányozási lehetőségeket, amelyek segítségével táplálkozási szempontból kedvező irányba változtathatjuk meg a broilerhús zsírsavösszetételét.

A takarmányozásban használatos fontosabb növényi olajok

A gyakorlati takarmányozás során energiakiegészítésként leggyakrabban állati eredetű zsírok, valamint különböző olajok használatosak. Az utóbbi években az állati eredetű zsírok felhasználását korlátozzák. Mivel a nagy tömegű termelésre predesztinált broilerek energiaszükségletét nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kielégíteni a takarmánykeverékek zsírkiegészítése nélkül, ezért előtérbe került a különböző növényi olajok takarmányozási célú felhasználása. Az olajok alkalmazásakor, azon túlmenően, hogy zsírsavösszetételükből adódóan magasabb az energiatartalmuk, azzal is számolhatunk, hogy az előállított termékek zsírsavösszetételére is hatással vannak. A zsírsavak közül a humán táplálkozás szempontjából a linolénsavnak, az eikozapentaénsavnak, a dokozapentaénsavnak valamint a dokozahexaénsavnak van legnagyobb jelentősége. Az 1. táblázatban a vegyes állati zsír és néhány növényi olaj zsírsavösszetételét mutatjuk be. A táblázat adataiból kitűnik, hogy a szója- és repceolaj több mint 20-szoros mennyiségben tartalmazza az omega-3 zsírsavakat, mint az állati eredetű zsír. Hasonló különbségek vannak a linolénsav-tartalomban is. Ugyanakkor a napraforgóolaj linolénsav-tartalma csak 16–18%-át teszi ki a repce- illetve szójaolajban mérhető linolénsav mennyiségének. Figyelemre méltó az is, hogy a szójaolaj nem tartalmazza a keringési megbetegedések megelőzésében fontos szerepet betöltő eikozapentaénsavat, dokozapentaénsavat, valamint dokozahexaénsavat.

A bemutatott adatokból az is kitűnik, hogy magasabb linolénsav-tartalmuk miatt a baromfihús zsírsavösszetételének módosítására elsősorban a szójaolaj és a repceolaj látszik alkalmasnak. Ezt támasztják alá López-Ferrer és mtsai (1999) vizsgálati eredményei is, amelyeket a 2. táblázatban mutatunk be. A táblázat adatai szerint – azonos zsírkiegészítés esetén – a broilertestek zsírtartalmának akkor lesz a legnagyobb a linolénsav-tartartalma, ha a zsírkiegészítés szójaolaj formájában történik. Repceolaj etetésekor a linolénsav-tartalom alig fele, míg napraforgóolaj etetésekor 28%-a a szójaolaj etetésekor mért értéknek.

Figyelemre méltó, hogy szójaolajjal kiegészített takarmánykeverékek etetésekor annak ellenére is kimutatható a broilertestekből az eikozapentaénsav, dokozapentaénsav, valamint a dokozahexaénsav, hogy ezeket a zsírsavakat a szójaolaj nem tartalmazza. Ez azzal magyarázható, hogy a baromfi bőséges linolénsav-ellátás esetében képes ezen zsírsavak szintézisére (López-Ferrer és mtsai 1999). A különböző eredetű olajok hatásának vizsgálatára beállított kísérletek eredményeiből összefoglalóan megállapítható, hogy azok eltérő zsírsavösszetételükből adódóan eltérő módon befolyásolják a broilertestek zsírsavösszetételét. Azonos olajmennyiségeknek a takarmányokba történő keverésekor a legnagyobb össz-omega 3 zsírsavtartalmú csirkehús a szójaolaj, majd a repce-, illetve napraforgóolaj használatakor érhető el.

A Kaposvári Egyetem Takarmányozástani Tanszékén is végeztünk olyan vizsgálatokat amelyben szójaolaj (illetve full-fat szója), valamint a repceolaj (illetve full-fat repce) hatását vizsgáltuk a broilerek teljesítményére, illetve a broilertestek kémiai összetételére, valamint zsírsavtartalmára.

A szója alapú diétákkal végzett kísérletek eredményei

A modellkörülmények között beállított kísérletsorozatban a szójabab, illetve hidegen sajtolt szójaolaj hatását vizsgáltuk a broilerek teljesítményére, illetve a broilertestek összetételére.

Az első kezelésben a takarmány energiakiegészítéséhez vegyes állati eredetű zsírt, a második kezelésben szójaolajat full-fat szója formájában, a harmadik kezelésben pedig ugyanezen szójatételből származó hidegen sajtolt szójaolajat használtunk, a második kezelésben felhasznált full-fat magok zsírtartalmával azonos mennyiségben. A különböző kezelések takarmánykeverékeinek energia-, nyersfehérje-, lizin-, valamint metionin+cisztintartalma megegyezett, eltérés csak a takarmánykeverékek zsírsavtartalmában volt. A kísérletben etetett takarmányok öszszetétele és táplálóanyag-tartalma a 3. táblázatban látható. A táblázat adatai szerint a kísérleti takarmányok linolsavtartalma 186%-kal, míg linolénsav-tartalma 310%-kal haladta meg az állati eredetű zsírt tartalmazó takarmánykeverék linol- illetve linolénsav-tartalmát.

A teljesítményvizsgálatok eredményei a 4. táblázatban láthatók. A kísérletsorozat adatai azt mutatják, hogy a kísérleti állatok élőtömegét, illetve átlagos napi tömeggyarapodását a takarmányok eltérő zsírsavösszetétele nem befolyásolta. A 42 napos nevelési periódus végén a broilerek élőtömege 2219 és 2265 gramm között változott, átlagos tömeggyarapodásuk a kísérlet alatt 51 g/nap volt. Nem volt szignifikáns eltérés az átlagos napi takarmányfelvételben és a takarmányértékesítésben sem. Mindkét termelési paraméter a vegyes ivarban nevelt intenzív hibridekre jellemző volt (3. táblázat). A kísérleti állatok mortalitását a kezelések nem befolyásolták.

A nevelés végén, a broilerek 43 napos korában vizsgált testösszetétele a 4. táblázatban látható. A kísérlet adatai szerint a takarmányok eltérő zsírsavösszetétele a broilertestek szárazanyag-, és nyerszsírtartalmát nem befolyásolta szignifikánsan (P$0,05). A full-fat szójababot, illetve szójaolajat tartalmazó takarmányokat fogyasztó állatok testének fehérjetartalma azonban 3,8- illetve 3,4%-kal magasabb volt. Ez a különbség P#0,05 szinten szignifikánsnak bizonyult. Jelentős eltérés volt mérhető a broilertestek zsírsav-összetételében is. A telítetlen zsírsavakat nagyobb arányban tartalmazó takarmányokat fogyasztó állatok testében a táplálkozás-élettani szempontból fontos, többszörösen telítetlen zsírsavak aránya megnőtt. Így a linolsav aránya 55,5, illetve 69,1%-kal volt nagyobb a szójababot, illetve a szójaolajat fogyasztó csoportban. A linolénsav esetében 133, illetve 178%-kal nagyobbak a mért értékek. Az arachidonsav esetében a változás 26, illetve 29%-os volt a kísérleti csoportok javára. Figyelemre méltó, hogy amíg a kísérleti takarmányokban a dokozatetraénsav, a dokozapentaénsav, valamint a dokozahexaénsav nem volt kimutatható, addig a szójaolajat tartalmazó takarmánykeverékeket fogyasztó állatok testében ezek a zsírsavak is megjelentek. Mint azt már korábban említettük ez azzal magyarázható, hogy bőséges linol-, illetve linolénsav-ellátás esetén a broilerek ezen zsírsavakat az intermedier anyagcseréjük során elő tudják állítani (López-Ferrer és mtsai, 1999). A csirketestek zsírsavösszetételében nem volt lényeges különbség a tekintetben, hogy a takarmányba full fat szója, vagy szójaolaj volt-e bekeverve. Aujah és mtsai (1991), valamint Lee és mtsai (1991) vizsgálatai szerint amennyiben a broilerhús omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavtartalmát növényi olajokkal akarjuk növelni, akkor full-fat lenmagot (10-20%), vagy full-fat repcemagot (10-20%), vagy repceolajat (7%) kell a takarmányba keverni. A bemutatott adatok szerint ez a hatás a szójaolajnak takarmányba történő bekeverésekor is várható. Ezt támasztják alá López-Ferrer és mtsai (1999) különböző eredetű növényi olajok felhasználásával végzett kísérletének eredményei is.

A bemutatott kísérlet és az irodalmi adatok tehát arra hívják fel a figyelmet, hogy a full-fat maggal ugyanolyan pozitív hatást érhetünk el, mint az abból kisajtolt olajjal. (4-5. táblázat)

A repce alapú diétákkal végzett kísérletek eredményei

Az ugyancsak modell körülmények között beállított kísérletsorozatunkban a repcemag (full-fat), illetve hidegen sajtolt repceolaj hatását vizsgáltuk a broilerek teljesítményére illetve a broilertestek összetételére. Az első kezelésben – szójababbal végzett kísérlethez hasonlóan – a takarmány energiakiegészítéséhez vegyes állati eredetű zsírt, a második kezelésben repceolajat, full-fat repce formájában, a harmadik kezelésben pedig ugyancsak azonos full-fat repce tételből származó hidegen sajtolt repceolajat használtak, a második kezelésben felhasznált full-fat repce zsírtartalmával azonos mennyiségben. Az egyes kezelések takarmánykeverékeinek energia-, nyersfehérje-, lizin-, valamint metionin+cisztintartalma megegyezett, eltérés csak a takarmánykeverékek zsírsavtartalmában volt. A kísérlet során etetett takarmányok összetétele és táplálóanyag-tartalma a 6. táblázatban látható. A táblázat adatai szerint a kísérleti takarmányok linolsavtartalma 44%-kal, míg linolénsav tartalma 640%-kal haladta meg az állati eredetű zsírt tartalmazó takarmánykeverék linol-, illetve linolénsav-tartalmát.

A kísérleti állatok élőtömegének és tömeggyarapodásának változását a 7. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat adatai szerint a kísérleti állatok élőtömegét, illetve átlagos napi tömeggyarapodását a takarmányok eltérő zsírsavösszetétele nem befolyásolta. A 42 napos nevelési periódus végén a broilerek élőtömege 1936 és 1970 g között változott. Ugyancsak nem volt különbség az átlagos napi takarmányfelvételben és a takarmányértékesítésben. A kísérleti állatok mortalitását a kezelések nem befolyásolták.

A broilertestek nevelés végén vizsgált kémiai összetétele a 8. táblázatban látható. A bemutatott adatok alapján megállapítható, hogy a takarmányok eltérő zsírforrása (zsírsavösszetétele) a broilertestek szárazanyag-, nyersfehérje-, nyerszsír- és nyershamutartalmát nem befolyásolta szignifikánsan. Jelentős eltérések voltak azonban kimutathatók a broilertestek zsírsavösszetételében (6. táblázat). A telítetlen zsírsavakat nagyobb arányban fogyasztó állatok esetében a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya szignifikánsan megnőtt. Így a linolsav aránya 26, illetve 29%-kal volt nagyobb a repcemagot, illetve repceolajat fogyasztó csoportban. A linolénsav esetében 224, illetve 329%-kal mértünk nagyobb értékeket. Az arachidonsav esetében a változás 34, illetve 29%-os, a dokozatetraénsavnál pedig 30, illetve 20%-os volt a kísérleti csoportok javára.

Összefoglalva a vizsgálatok eredményeit megállapíthatjuk, hogy a takarmányok, eltérő zsírsavösszetételükből adódóan, eltérő módon befolyásolják a broilertestek zsírsavösszetételét. Azonos olajmennyiségeknek (8%) a takarmányokba történő keverésekor a legnagyobb össz-omega 3 zsírsavtartalmú broilerhús a szójaolaj, majd a repce- illetve napraforgóolaj használatakor érhető el.

A full fat szójabab (14,7%), illetve a hidegen préselt szójaolaj (2,8%) takarmányba történő keverésekor a broilerek tömeggyarapodása, takarmányfelvétele és takarmányértékesítése nem változik. A broilertestek fehérje-, linolsav- és linolénsav-tartalma azonban szignifikánsan megnő. A szójaolajat tartalmazó diéták esetében a broilertestekben a dokozatetraénsav, a dokozapentaénsav és a dokozahexaénsav is kimutatható.

A takarmányba kevert full-fat repcemag (13,4%), illetve repceolaj (6,2%) amennyiben az úgynevezett „dupla nullás” tételből származik, a broilercsirkék takarmányfelvételét, tömeggyarapodását és takarmányértékesítését nem befolyásolja szignifikánsan. A full-fat repce, illetve repceolaj nincs hatással a broilertestek kémiai összetételére (P$0,05), azok zsírsavösszetételét azonban szignifikánsan befolyásolja. Elsősorban a linol, linolén- és arachidonsav-tartalom növekedésével lehet számolni.

A full-fat szója- és repcemag közel olyan jól alkalmazható a broilerhús telítetlen zsírsavtartalmának növelésére, mint az ugyanazon tételből származó hidegen préselt olaj.

Szükséges azonban megjegyezni, hogy mind a full-fat mag, mind az olaj felhasználását ökonómiai számításoknak kell megelőznie.