Mikó Ferenc növénytermesztő kft.-je is itt, ebben a térségben található, írásunk főszereplője azonban felveszi a harcot az említett, rendkívül kedvezőtlen helyzet következményeivel, hiszen az átlagosan 31 Ak-értékű földet művelő gazdálkodó nem ismer lehetetlent.

A 64-es út mellett, elhagyva a települést, az átutazó jobbról nagy építkezést lát. Termény- és géptároló épül, műhellyel, egy másik blokkban pedig a kiszolgáló létesítményeket, irodát, labort és szociális helyiségeket létesítenek. Miután a család – mert a társaságnak feleségével és lányával ők hárman a tulajdonosai – gyors döntést hozott, ezt követően az engedélyek beszerzése és a tervek elkészítése is gördülékenyen haladt. S már javában folyt az építkezés is, amikor kiderült, hogy a mezőgazdasági épülettámogatásra beadott pályázatot a hivatal mégsem fogadta el. A döntés okait Mikóék ma sem ismerik, hiszen az önrész biztosítása, a szükséges és már kedvezően elbírált hitelígérvény mellett a gazdálkodás megfelelő körülményei és a tiszta szándék is a 64 milliós beruházás alapját képezte. A 25.000 Ft/m˛ bekerülési költség is nagyon korrekt értékszám, bármilyen összevetéssel állja a próbát. Joggal kérdezheti az ember, hogy akkor ugyan ki kap támogatást, ha nem az a gazdálkodó szervezet, amelyik dokumentálható eredményei alapján minden elvárásnak megfelel?

Szép karriert hagyott hátra, de hasonló másik körvonalazódik

Mikó Ferenc azért nem érti a dolgot, mert az ő korábbi életében mindig minden folyamat tiszta és kiszámítható volt. Békés megyéből származik, ahonnan 14 évesen került el Budapestre, és a szakács mesterséget tanulta ki. Azért ez a szakma tetszett meg neki, mert gyerekfejjel ettől várta az élete felpezsdülését, a nagy találkozásokat színes emberekkel és a nagy utazásokat az országban és a világban. Nem csalatkozott, mert szorgalma és alapossága gyorsan meghozta számára a sikereket, amikért persze keményen megdolgozott. Profi szakács lett, és közel nyolc évet töltött el négy földrészen. Többek között a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának protokoll éttermében is ő vezette konyhát. Sok híres külföldi szállodában alkalmazták – mint „chéfet”–, és királyok, hercegek, vezető politikusok asztalára varázsolt gasztronómiai költeményeket. Munkastílusára már akkor jellemző volt, hogy minden nap ő nyitotta és zárta az éttermet, szabadnap nélkül, folyamatosan dolgozott. Hosszú idei tevékenykedett Ausztria, Németország, Spanyolország, Kuvait és Irak exponált idegenforgalmi helyein, de Ázsiában is szívesen látott és elismert szakácsnak tartották. Jól beszéli a német, angol és arab nyelvet, csak, megfelelő beszélgetőpartnerek hiányában, a szintentartás okoz nehézséget. Szakácskarrierjét éppen egy ázsiai úton összeszedett súlyos vírusos megbetegedés törte ketté, aminek következtében az élet és a szakma között kellett választani. Ő az előbbit tartotta fontosabbnak, és 1996-ban szomorú szívvel bár, de feladta tanult szakmájának gyakorlását. Ekkor döntött úgy, hogy a gazdálkodást választja megélhetésül, mert ezt a hivatást igazán nagy kihívásnak tartotta.

A mezőgazdász szakmát Mikó Ferenc nem tanulta, de a földhöz, a munkához való hihetetlenül jó érzéke és a szakácsmesterségből hozott precizitása együttesen különleges – megfigyeléseken alapuló – gyakorlati tudássá érett össze. A gazda sajátosan egyéni emberi tulajdonságokkal magyarázza sikereit, de állítja, ha órásnak tanult volna, akkor ma abban a szakmában lenne maximalista. A szakkönyveket ezzel együtt talán annál is alaposabban tanulmányozza át, mint akinek vizsgáznia kell belőlük. A bemutatókon, rendezvényeken nyitott szemmel és füllel jár, hogy minden hasznosítható információt felszedjen és hazavigyen.

Tanárnő feleségét, aki azóta már felsőfokú vendéglátóipari diplomát is szerzett, a volt NDK-ból „hozta”. Lányuk az Egyesült Államokban szállodamenedzserként, majd nemzetközi közgazdászként diplomázott, viszont a családfő hivatása iránti érdeklődése jeléül most ősszel agráregyetemi tanulmányait is megkezdi. Anya és lánya mindenben támogatják a töretlen lendületű és akaratú családfőt.

Minden kezdet nehéz és költséges…

Mikó Ferenc 1996-ban, a helyi vadásztársaság egyik vezetőjeként „talált” a határban 10 ha eladó földterületet, ami mellé további 6 ha terület kibérelésének a lehetősége is felkínálkozott. A gazda a 16 ha-on azonnal burgonyatermesztésbe fogott, és mindjárt sikerrel is járt, – az ellendrukkerek meglepetésére 60 t burgonyája termett egy hektáron. A megművelt föld nagysága aztán évről évre mindig bővült, s 2002-ben már 1.000 ha – amelyből közel 500 saját és több mint 500 ha bérelt – területen gazdálkodik a család. Ehhez először egy 100 LE-s ZETOR traktort vásároltak, felszereléssel, majd egy év elteltével – a 100 ha elérése után – már egy 135 LE-s John Deere-t vettek munkaeszközökkel, váltva forgató ekével. A területek növekedésével természetesen a géppark további fejlesztése is együttjárt: a sorban egy CASE IH 100 LE-s traktor következett, ami a szállítási és növényvédelmi munkák elvégzését könnyíti meg. Az 1.000 ha területnagyság elérése aztán további gépberuházást is szükségessé tett.

Végül egy 260 LE-s FENDT-926-os gépet választottak, ami mellé természetesen a LEMKEN 8 m-es kompaktor és a hétfejes váltva forgató eke is dukált. Ekkor már a betakarítást sem lehetett bérmunkában végeztetni, hiszen ez túl nagy kockázatot jelentett volna, ezért vásároltak egy CLAAS Lexion-450 kombájnt is. A beruházásnak köszönhetően ma már a jó minőségű munkagépek – mint pl. a Sulky vetőgép – mindegyike rendelkezésre áll, amelyekkel akár szakmai „mestermunkát” is el lehet végezni.

A család csak növénytermesztéssel foglalkozik, 64 ha-on őszi árpát, 160 ha-on tavaszi árpát, 185 ha-on búzát, 40 ha-on repcét, 135 ha-on napraforgót, a többi területen kukoricát termelnek. Mikó Ferenc természetesen a helyi mikroklímának és talajviszonyoknak leginkább megfelelő fajtákkal dolgozik szívesen, búzából ezért az MV-fajtákat részesíti előnyben. Az idén a Csárdás, de különösen a Martina vizsgázik jól a körülményekhez képest, de a Gk-Kalász is szép termést mutat. Mindegyikből jók a terméskilátások, hacsak az utolsó napokban meg nem szorul a szem, hiszen a forróságban sajnos ez a veszély is fenyeget. A gazda az elmúlt évekhez hasonlóan idén is 7-8 tonna közé várja a búzatermést, javító és malmi minőségben. Az 5 tonnás tavaszi árpánál viszont már jelentős kár várható a söripari paraméterek szempontjából.

A repce a legkedvesebb növénye

Egy szakács precizitása a repcénél kamatozik legjobban, hiszen szinte párhuzamot lehet vonni a vendég és e növény kiszolgálása között. A repce állandó figyelmet és gondozást igényel, talán éppen ezért nem történik meg a várt előrelépés az országos átlagok emelkedése tekintetében. Mikó Ferenc korábban is kitűnő fajtákkal dolgozott, hiszen már a Valesca, az Orkán és a Doublol is tudott 4 tonna felett teljesíteni. A hibridek megjelenése óta azonban valóságos versenyben van a gazda önmagával azért, hogy megtudja, hol húzódik a repcetermesztés mennyiségi határa. Klopp Béla kollégája – aki az egyik szomszédos nagygazdaság növényvédő szakembere – az egyik konzultációs és tanácsadó partnere, akivel együtt csodálják a helyesen gondozott repce még mostoha körülmények között is megmutatkozó kiváló teljesítőképességét. Nem véletlenül fektettek a nemesítők annyi energiát és pénzt a hibridek előállításába, ezeket a fajtákat használva szinte kétely nélkül lehet 4 t/ha termésre számítani, abban az esetben, ha a gazda biztosítja a megfelelő tápanyagellátást, és annyiszor kezeli a növényt, ahányszor arra szükség van. Mára a növényvédelem vált a repce neuralgikus pontjává, aminek következtében a termelési költségek – a kezelések számától függően – évjáratonként hektáronként elérhetik a 130-140.000 Ft-ot. Ebben az összegben az ősszel és tavasszal használatos növekedésszabályozó szerek alkalmazása is benne foglaltatik, hisz ezek nélkül ma már nem lehet nagy terméseket elérni.

Az elmúlt évben a Codix hibrid 4,3 tonnát adott, az idén az Explus hibrid vizsgázik, és vélhetően ezzel is hasonló eredményt lehet elérni. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy november elejétől június 25-ig – de lehet, hogy egészen a betakarítás kezdetéig – mindössze 200 mm csapadék hullott a repce termőhelyére. A termelő a föld előkészítéskor ezt természetesen még nem tudhatta, a vízmegőrzésre mégis nagy gondot fordított, vetés után pedig azonnal Cambridge hengerrel zárta a talajt. Kérdezték is a szomszédok némi iróniával, hogy „’Tán teniszpálya készül?”.

Mikó Ferenc nem vallja magát szakembernek, mégis sok időt tölt azzal, hogy a repce alattomos károsítóit megfigyelje. Így jutott el a felismerésig, hogy a jelen és a közeljövő egyik nagy feladata a gyökérrák kivédése lesz. Megengedhetetlen, hogy a hasznot a sok beavatkozás ellenére is elvigye egy fel nem ismert betegség. A kártevők közül pedig a bolha elleni fellépés az, amire különösen az ősz folyamán nagyon fel kell készülni. Természetesen az optimális növényszám sem közömbös, a hibrideknél a 15-20 tő/m˛ a legkedvezőbb mennyiség, ilyen sűrűség esetén a legjobb az oldalhajtások kiteljesedésének az esélye, és így jut a növénynek elegendő tenyészterület, akkora, amekkorát tápanyaggal még jól ki lehet szolgálni. Mikó Ferenc meggyőződéssel állítja, hogy nálunk sem lehetetlen a 6 t/ha termés elérése – amelyről egyelőre csak a német szakirodalomban olvas –, annál is inkább, mert táblaszinten saját területén is ért már el 5,2 tonnát, igaz, kimondottan jó talajon és a Balaton közeli párás közegben, ami a repcének különösen kedvező. Emellett azonban a tenyészidőszakban, jó eloszlásban lehulló 400 mm feletti csapadékmennyiség valószínűsítené az 5 t/ha termésmennyiség elérését. A termelő a teljesség kedvéért megemlíti, hogy a betakarítás sikeréért is mindent megtesz, hiszen a kombájnt kétoldali kaszával és Biso repcetoldattal is felszerelték, annak érdekében, hogy minimálisra csökkenthessék a betakarítási veszteséget.

Látványban, technológiai fegyelemben és terméseredményekben is mások előtt

Túlzás nélkül lehet állítani, hogy az enyingi és kislángi határban látható kultúrák közül azokat, amelyeknek kiugróan jó a habitusa, amelyek gyommentesek, és vitalitásukban megelőzik a többi vetést, szinte kivétel nélkül Mikó Ferenc műveli. A kukorica és a napraforgó-állományok növénymagassága június 20-án meghaladta a 2 m-t, a deszikkált repce vastag, szinte hibátlanul berakódott „becőszőnyege” 4 t/ha feletti termést sejtet. A búzák, árpák állománya is kifogástalan, és az aszályba hajló időjárás ellenére is messze az országos átlag feletti terméseket ígér. Mikó Ferenc olyan földeket is bérel, amelyek kilenc éve bizonyíthatóan semmilyen tápanyag-visszapótlásban nem részesültek, ezeken természetesen a búza alá adott összesen 250 kg N hatóanyag hatására sem dőlt meg az állomány. A termelő szerint azonban muszáj minél gyorsabban helyrehozni a múlt szakmai hibáit, mert csak így lehet nagy tömegű és jó minőségű termést biztonsággal remélni.

Az eddigieket tapasztalva adódik a kérdés, hogy vajon hogyan lehet ilyen eredményeket produkálni ebben a csapadékszegény időszakban?

Mikó Ferenc szerint a siker titka az, hogy minden műveletet az optimális időben, nagy odafigyeléssel és a legjobb célgépekkel kell elvégezni, mert csak így lehet a kevés rendelkezésre álló csapadékot a növény számára megtartani. A jó vetőmagra, a szakszerű tápanyag-visszapótlásra nem szabad sajnálni a pénzt, és ismerni kell a növények, a talajok igényét. Az egész tenyészidőszak alatt szinte együtt kell lüktetni, élni a növénnyel, és ha szükséges, a repcében például akár 5-6 alkalommal is sort kell keríteni a növényvédelemre. Csak jól feltöltött és lezárt talajokkal lehet sikert elérni, ehhez pedig jó érzékre, eszközökre és fegyelemre van szükség.

Mindezt persze sokan tudják elméletben, csak valamilyen oknál fogva mégis kevesen képesek az optimális módszereket a gyakorlatba is átültetni. Elég például az utolsó szükséges beavatkozást elmulasztani, ez máris terméscsökkenéshez vezethet, ami nagy könnyelműség akkor, ha máskülönben az egész időszakban szépen gondoztuk növényeinket – mondja Mikó Ferenc.

A mezőgazdasági tevékenység folyamatos, reggeltől estig tartó munkavégzést igényel, ha kell, vasárnap, ha kell ünnepnapon. Nem lehet délután négykor hazamenni, mert letelt a munkaidő! Nem lehet szombaton vagy vasárnap abbahagyni a vetést, ha éppen annak kedvez az időjárás. Megérzésre, eső előtt kell vetni, a legrövidebb idő alatt. A fejtrágyát, ha úgy adódik, január végén, február elején kell elszórni, amikor az idő éppen engedi. Együtt kell élni a természettel, a növénnyel, a talajokat optimális időben kell művelni, ezzel ugyanis időt lehet nyerni, „komfortot” lehet teremteni a növények számára, amit nagyon meghálálnak. Az ilyen munka mellett természetesen nem lehet „kocsmázni”, nyaralni menni, a hosszú nyári estéken is gyakran kell a határban tartózkodni, hogy minden apró jelre reagálhassunk. Így lehet elérni a környező gazdák termésátlagainak akár az ötszörösét is. – A gazdatársak általában vegyes érzelmekkel viseltetnek az eredmények hallatán, egészen addig, amíg egy-egy bemutató alkalmával meg nem látják a valóságot Mikó Ferenc gazdaságában. Megtörtént, hogy valaki elnézést kért hitetlenségéért, amikor a 4 tonna feletti termést adó repcetáblát, vagy a most is 3,5 tonnát sejtető napraforgót meglátta. Olyan is előfordult, hogy a fiatal gazdatársakat – a háta mögött suttogva – az idősebbek Mikó Ferenchez irányították termesztési tanácsokért – ami munkája eredményeinek hallgatólagos elismerése, s mindennél jólesőbb érzés – mondja a negyvenes évei derekán járó, szimpatikus, konyhaművészből lett földműves gazdálkodó.