Hivatalos verzió

A látlelet felvételét kezdjük a hivatalos verzióval! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból származó adatok és elemzések szerint korán, augusztus 5-ére befejeződött az aratás. Sajnos ez a rendkívül száraz tavasz és a kalászosokra későn jött csapadékos időszak „közbenjárására" történt, ami a termésátlagokban is megmutatkozott. A búza hektáronkénti 3,53 tonnás átlagot produkált, szemben a tavalyi 4,31 t/hektárral. Mindez azt jelenti, hogy a szokásosnál most – közel negyedével – kevesebb, 4 millió tonna alatti mennyiség került a magtárakba.

A kánikulai napokban bővelkedő nyár aszálytüneteit a későbbi, mindent bepótolni akaró kiadós csapadék is csak hellyel-közzel tudta tompítani. Mindez a jó kondíciójú, későbbi vetésű kukoricásokban jelentett leginkább termésmentést, más táblákon azonban már nem sokat segített. A szakemberek szerint a kukoricatermés összességében 25 százalékkal múlja alul az előző évit. A napraforgó- és cukorrépahozamok is elmaradnak a várakozásoktól. Viszont legalább az a csapadékos periódus pozitívumai között említhető, hogy a talajmunkák jó minőségben elvégezhetők, és a kora ősszel vethető növények (pl. repce) megbízhatóbb kelésére számíthatunk.

A Napi Gazdaság augusztus 23-i számában jelent meg az FVM júliusi állattartási helyzetjelentése. Ebből megtudhattuk, hogy a tejtermelésben (ebben a túltermeléssel küzdő ágazatban) épp a hőség enyhítette a bőség zavarát, mivel 5-10%-nyit apadt a tehenek produktuma. Ugyanakkor még a korszerű hűtőkkel felszerelt gazdaságokban is gondot jelent az extra minőség elérése.

Mélypont után a kevés jónak is örülni szokás, emiatt érdemel említést, hogy a vizsgált hónapban a szarvasmarha felvásárlási ára kilogrammonként 5-10 forinttal emelkedett. Sőt összességében a vágósertés iránti kereslet is javult, bár a 250-260 forint közötti felvásárlási ár még igen messze van egy konszolidált színvonaltól. (Kedvező fejlemény, hogy az exporttámogatás növelése nyomán 280 forint fölé kúszott fel a jó minőségű sertés ára.) Viszont a brojlercsirkét tartók értékesítési lehetőségei továbbra sem javultak, sőt, a hőség okozta elhullás és a fokozott szellőztetés miatt megemelkedett költségek tovább rontották a jövedelmezőséget.

Kinek jövedelmező?

A jövedelmezőség felemlítésével már el is jutottunk egy bővebb elemzést kívánó, ingoványos terepre. A Magyar Nemzet árutőzsdével foglalkozó, augusztus 26-i cikkéből megtudhattuk, hogy a chicagói tőzsdén a 33. héten robbanásszerűen emelkedtek a búza- és takarmánykukorica-jegyzések, mivel a hivatalos becslések az USA kukoricatermésében 7, búzatermésében 4 százalékos kiesésről adtak számot. Az Agrograin Rt. elemzése ehhez még hozzáteszi, hogy az európai árvizes időszak kárai mellett az orosz túltermelés hatásaival is számolni kell, vagyis a jegyzésekben erős ingadozás várható.

A Népszava ugyanaznapi számában a hazai búzapiac helyzetéről Makay György, a gabonaszövetség főtitkára azt állította, hogy ott egyelőre továbbra is pangás tapasztalható. Véleménye szerint ennek okai között szerepel, hogy jelenleg nem lehet olcsón búzát venni. „A malmok, a feldolgozóipar már legalább féléves készleteket halmozott fel. A közraktározási támogatásoknak köszönhetően a termelőknek és feldolgozóknak is nagy a mozgásterük, kivárnak vagy eladnak, illetve vásárolnak… A gondok ellenére az 1,2 millió tonnás export árualap értékesítése nem forog veszélyben. Az Európai Unióba 600 ezer tonna búzát szállíthat Magyarország vámmentesen, és a kormányzat 400 ezer tonna kivitelét támogatja tonnánként 1500 forinttal, harmadik országba." A tengeri napjainkban 6 millió tonnára taksált terméséből 1,3 millió tonnányi lehet az export, amelyből 450 ezer lehet a vámmentes EU-kivitel. A nemzetközi áremelkedés ellenére, többek között az erős forint miatt, nem könnyű nyereséges exportot bonyolítani, sőt, a nemzetközi kötelezettségek következtében a közvetlen támogatásra sincs lehetőség. E körben komoly várakozás előzi meg a kukorica közraktározási támogatásának életbe lépését. A Napi Gazdaság augusztus 23-i számában közlik Németh Imre agrárminiszter bejelentését, amely szerint az idei termésű kukorica alsó intervenciós ára – a búza 23 ezer forintos intervenciós árával szemben – 21 ezer, irányára pedig 24 ezer forint tonnánként. Egyszóval a termelési költségeit számoló termelőnek ugyanaz az értékesítési ár nem hoz jövedelmet, amit az egyéb nyűgei miatt kesergő kereskedő sokall. No, erre a problémára sem várható villámgyors és tartós hatású megoldás.

De azért bizonyos kérdésekben illik az orrunknál tovább látni. Ennek jegyében a mezőgazdaság jövő évi támogatási rendszere is napirendre került, mivel az FVM-ben megkezdték annak kidolgozását. „A 2003-as támogatások azért bírnak jelentőséggel, mert az EU-csatlakozást követően csak azok a támogatások maradhatnak meg, amelyeket a csatlakozást megelőző utolsó évben is alkalmaztunk – mondta a miniszter. Ezért jövőre már külön kezelik az EU-konform támogatási elemeket, a csatlakozást követő átmeneti időszakban alkalmazhatókat és a nem fenntartható támogatási struktúrákat. Valószínűleg nő az idei évihez képest a normatív támogatások aránya, s csökken az állami kamattámogatásé és garanciavállalásé. (Magyar Nemzet, aug. 23.)

Gazdagok vagyunk?

Ki tudja, hogy a bankszakmában és mezőgazdaságban dolgozók s sok más egyéb szektor képviselői mennyire tartják a saját tapasztalataikkal egybevágónak azt a világbanki tanulmányt, amely szerint Magyarország a rangsorolt 133-ból a világ 29. leggazdagabb országa. A Világgazdaságban és más lapokban idézett részletek szerint az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmünk tavaly 12.570 dollárra rúgott. A listából kitűnik, hogy térségünkben az uniós tagállamok mellett csak Szlovénia és Csehország előz meg bennünket. A leggazdagabb USA-hoz és jó néhány más országhoz képest „csak" fele-harmada ez a dollármutató, de többek számára ez a helyezés is meglepően előkelőnek bizonyulhat.

A Magyar Nemzet aug. 23-i számát olvasva a hurrá-érzésem csak fokozódhatott. Innen tudhattam meg, hogy kis hazánkban az idei első félévben a bruttó nominális átlagkereset 18,3 százalékkal, a reálkereset 11,3 %-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A bruttó átlagkereseten belül a versenyszférát 14,2 százalékos, a költségvetést 28,7 százalékos keresetemelkedés jellemezte. A havi átlagok rangsorát a pénzügyi tevékenységgel foglalatoskodók 232.400 forintja vezeti, a legkisebb érték a textil- és bőrszakma 67.600 forintja. A mezőgazdaság jelen állapotát nem kívánom kommentálni. A tényszám: 79.100 Ft. S – az átlag természetrajzából adódóan – de sokan lehetnek, akik azt gondolják: ennyi havi fix, maga a Kánaán.

Elemi erővel

A pénznél maradva, a HVG is a bugyellárisban kutat, az augusztus 24-i számban megjelent Első segély című cikkében. „Szimpla adósságelengedés helyett hibrid megoldás készül az FVM-ben, miután az éven belüli mintegy 120 milliárd forint termelési hitel felének átvállalásával a kabinet egy füst alatt akarja intézni az idei elemi csapások által sújtott mezőgazdasági termelők kárenyhítését is… A tervek szerint a jövő évben 12,5 milliárd forinttal induló, hároméves program a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók éven túli adósságának rendezését szolgálja… Az idei évre megcélzott 60 milliárd forintra a még alakuló FVM-tervek szerint az egyes mezőgazdasági vállalkozások maximum 500 millió forint adóssággal pályázhatnának, s ennek alapjáraton a felét, illetve az aszálykár nagyságától függően további 10-20%-át engednék el." Hogy mire ez a nagyvonalúság? Erre szintén e cikkben kapunk útbaigazítást. Az agrártárca a téli-tavaszi fagykárok összesített summáját 25-30 milliárdra teszi, az aszály okozta terméscsökkenést pedig 30-40 milliárdra taksálja. Amikor pénzről van szó, még testvérek között is gyakori a gyanakvás, ki a szülő kedvence. Itt sincs másként, ugyanis az éven belül hitelállomány 90 százaléka a szövetkezetek és gazdasági társaságok számláján található. S innen nézve az agrárpolitika efféle segélyben megnyilvánuló lenyomata könnyen tűnik a kedvelt, vagy annak vélt szektorral való kivételezésnek.

Nézzük csak a borágazat válságát, melyről a Népszava augusztus 23-i számában próbál meg némi áttekintést adni. „Látványosan gyarapodnak az eladatlan borkészletek, az érintettek azonnali és hosszú távú megoldást sürgetnek a borbomba hatástalanítására. Jóllehet idén a gazdák a tavalyihoz képest kevesebb szőlőtermésre számítanak, a pincékben már 3,5 millió hektoliter bor érik, amely várhatóan további 4,2 millió hektoliter borral gyarapodik ősszel. A hazai felhasználás 3 millió hektoliter, a csökkenő export pedig legföljebb 800-900 ezer hektoliterrel enyhítheti a hazai szőlő- és borágazatra nehezedő nyomást." Az államtól várt gondűző megoldás 3 milliárd forintnyi támogatás, amellyel részben a kivitel ösztönözhető, részben pedig a borlepárlás költségeihez járulhat hozzá ez az összeg. Úgy is gondolhatnánk, hogy a területcsökkentést sem szabad kihagyni a megoldási sorból, de az uniós csatlakozás előtt egy ilyen lépés tovább csökkentené későbbi mozgásterünket. Tehát, összegzésül elmondható: borban sem könnyű az igazság!