Mindenki számára ismert, hogy – elsősorban a szigorú technológiai előírások miatt – ez a növény nem a kisüzemi méretek közt termelhető igazán eredményesen. Az egészséges napraforgó-állomány kialakulása érdekében szigorú és szakszerű vetésváltást kell alkalmazni, valóban komolyan kell venni a tápanyag-visszapótlást, annál is inkább, mert a növény – hogy fennmaradását biztosítsa – maximálisan igénybe veszi a talajt. Az idei év példa arra, hogy a jól kondicionált, vízgazdálkodási szempontból megfelelően előkészített földeken – a csapadékhiány ellenére – milyen életerős és jó terméskilátásokkal rendelkező állományok alakulhattak ki. A nyári aszályos időjárás elsősorban azokat a vetéseket viselte meg, majd az augusztusi esők következtében azok gyomosodtak el nagymértékben, amelyeknél technológiai hibákat követtek el a termesztés során.

Idén ismét olyan évjárattal számolhatunk, amelyiknél nem elsősorban a fajták tulajdonságai határozták meg a termésmennyiségeket. A kiváló hibridek nem versenghettek egymással optimális körülmények között. Objektív összehasonlításra nincs igazán mód, jóllehet szerepük nem lebecsülendő a szárazságtűrés és az ellenállóképesség szempontjából. Utóbbi különösen a tenyészidőszak végén lehullott 120-160 mm csapadék hatására vált igazán fontos értékmérő tulajdonsággá. A zárt állományokban fellépő sajátos mikroklíma rendkívüli módon kedvezett a gombabetegségek kialakulásának akkor, amikor már az érésgyorsítók és a defóliáló szerek kijuttatása következett. Számos helyen a szártőrothadás következtében kidőltek a növények, másutt – a fejletlenebb állományú vagy tőhiányos táblákon – egyszerűen megfulladt a napraforgó a parlagfű és egyéb magas vegetációt képező gyomok szorításában. A Duna áradása és rekord mennyiségű vízhozama az ártéri részeken azonnali csapást okozott, míg a megjelenő belvizek aratási nehézségek elé állították a termelőket. Az elhúzódó betakarítás pedig nemcsak a minőséget rontja, hanem a pergésből, a madárkárból is további komoly termésveszteséggel kell számolni. Vegyes tehát az országos összkép, és szerény átlagos terméskilátások körvonalazódnak, miközben a piaci tendenciák szemmel láthatóan augusztus második felében még nem „reagálták le" a mérsékelt terméseredményeket. A termelők költségei – ha az utolsó „csapásokat" is ki akarták védeni – mindenképpen a 120.000 Ft/ha-t meghaladó mértékig növekedtek.

A jól induló, közepesen folytatódó és a tenyészidőszak végére kifejezetten kockázatot jelentő napraforgó-termesztés után a termelők már csak az árak emelkedésében bízhatnak. A hazai piacon meghatározó Cereol Rt., a korábban kiadott árindikációval valószínűleg nem tett szert osztatlan népszerűségre, hiszen a meglehetősen bonyolult – sokak számára alkalmazhatatlan – számítási metodikával kihozható 58.000 Ft/t ár felülvizsgálatra szorult. Ezt a korrekciót a társaság nem hivatalos információk szerint meg is tette, annak érdekében, hogy szükségletét – az integrátorok és a beszállítók révén – felvásárolhassa. A magyar árutőzsde augusztus harmadik dekádjában már jelezte az árak – 63.700 Ft/t-ra történő – emelkedését, ami a korábban kezdődő betakarítással együtt járó mérsékelt terméseredményeket tükrözte. A termelők elvárásai – nem feltétlenül a gyengébb termés – inkább a magas költségek miatt mindenképpen a 65.000 Ft/t-hoz állnak közelebb. Elviselhetetlen lenne a gyenge és még teljes egészében nem is értékesített búzatermés után a napraforgó veszteségét is elkönyvelni. Sok helyen a tárolókapacitás szűkössége jelenti a legfőbb akadályt, hisz a tárolóhelyen ott van még a búza és a napraforgó, amit hamarosan a szintén kényszerpályán lévő kukorica követne, a maga bizonytalan piaci kilátásaival. A legfontosabb napraforgóval kapcsolatos elvárás tehát a korrekt felvásárlási ár és a gyors szállítás. Ezt a korábbi években az exportértékesítéstől remélték, hiszen a német olajgyárak szívesen vették a szeptember első felében hajóba rakott tételeket, sőt még felárat is fizettek érte. Ma a nyugati érdeklődés is mérsékeltebb, az árak sem rugaszkodnak el a magyar tőzsdei jegyzésektől. A forint gyengülése ugyan üzletkötésre ösztönözheti a kereskedőket, ehhez azonban két fél szükséges. Kiegyenlítődni látszik tehát az olajos piac, ezért csak a jó terméseredményeket produkáló termelők lehetnek elégedettek – és ők vannak kevesebben. Az már valószínűnek látszik, hogy az idei esztendő eredményei alapján nem kaptak többen kedvet a következő évi napraforgó-termesztéshez, és a mostani bevonul a szürke jelzővel illetett évjáratok sorába.