A takarmánybúzának visszaminősített tételek tulajdonosai nehéz helyzetben vannak, hiszen a piacon lévő nagy mennyiségű takarmánybúzát a lecsökkent állatlétszám és az általános kereslet hiánya miatt majdnem lehetetlen értékesíteni. Sőt, a mind kedvezőtlenebbé váló piaci trendekkel ma már az étkezési búza értékesítése terén is nagyon nehéz megküzdeni. A magyar vidék alapvetően jó búzatermőhely, ez azonban önmagában kevés, ha a termény minősége nem felel meg a kívánalmaknak, illetve ha nem létezik megfelelő piacszabályozás az átlagosan 1 millió ha területen megtermett 4-6 millió tonna búza értékesítéséhez, elhelyezéséhez. A hazai felvásárlási árak a jobb évjáratokban az exportárak szintjéhez igazodtak, amelyek – a támogatások versenye miatt – az összehasonlításban alacsonyabbak, mint a gabonatermelő országok belpiaci árai. Most, az idei gyengébb terméseredmények ellenére szintén ez a helyzet alakult ki, ami alaposan lerontotta a jövedelmezőségi viszonyokat, és a termelők többségénél egyértelműen veszteséget okozott. Sajnos a szabályozatlan piac egyben sok bizonytalanságot is jelent a gazdálkodók számára, akik kockázataikat leginkább a minimális ráfordítással igyekeznek csökkenteni. Ez viszont semmiképpen sem kedvez a biológiai alapok (nagy értékű vetőmagok) hordozta előnyök érvényre jutásának, és ellentmond a minőségre törekvő termesztés alapelveinek is: a kör tehát bezárult.

Kell a kenyérnek való

Az őszi búza vetése előtt a búzapiacon kialakult helyzet mindenképpen felvet néhány megfontolandó kérdést. Mindenekelőtt azt, hogy a mindenki számára jól ismert biológiai, ökológiai és az agrotechnikai tényezők szerencsés vagy irányított összhangja mellett hogyan lehet a legkisebb kockázattal minőségi búzát termelni. A sokéves megfigyelések alapján ugyanis egyedül az vált nyilvánvalóvá, hogy csak a minőségi búzát lehet dömpingben is eladni. Más kérdés, hogy a vevők évjáratonként és felvevőpiaconként melyik minőségi paramétert súlyozzák jobban, milyen szempontok szerint válogatnak.

Az étkezési búza tradicionális magyar termék, amelynek ismérve, hogy sütőipari minőségében mindenkor képes felülmúlni a nyugat-európai országokban előállított, jellemzően euro minőséget, annál fehérjetartalmában és a fehérje aminosav-garnitúrájában is lényegesen jobb. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden évben a teljes magyar termés képes teljesíteni ezeket a paramétereket, de a nagy és következetesen igényes gabonatermelők zöme ezt a szintet jelentősebb gondok nélkül produkálja. Náluk a termesztés színvonala, a termesztés körülményei és ellenőrzöttsége garantálja, hogy a termény mentes lesz káros anyagoktól. A tárolás feltételei jók, és a – jó értelemben vett – manipulálás lehetősége is adott, ami a minőségi elvárásoknak megfelelő szinten teszi lehetővé a vevő kiszolgálását. Az így kínált áru – szemben a kombájntól szállítottal – alkupozícióra jogosít, és magasabb árbevételt tesz lehetővé.

Ha van minőség, van piac

A jó alapanyagnak a magyar kenyérlisztpiac az egyik legnagyobb felvevője: ezt az is segíti, hogy a hazai gabona adalékanyagok minimális használata mellett is képes megfelelni a magyar – meglehetősen magas szintű – sütőipari elvárásoknak. A hazai tésztalisztpiac pedig szintén nagyon igényes, hiszen az olasz tésztákkal konkurálni képes, kiváló minőségű termékeket állít elő. Nem kevésbé magas szintű a süteménylisztpiac, ahol a – genetikai adottságaiból eredően igényes lisztminőséget adó – magyar búza szintén minden tekintetben megfelel. Ezeken kívül lehetséges további felvevőpiacot jelentenek a környező országok is, ahová kifejezetten az ottani liszt minőségét javító szándékkal viszik a magyar búzát, igaz ez a kiviteli forma nem jelent túlságosan nagy menynyiséget az export tételek között. Arra azonban vigyázni kell, hogy a gazdag sikértartalommal jellemezhető javító búza soha nem válhasson könnyen hozzáférhető, „olcsó" áruvá a külföld számára, hiszen olyan stratégiai cikkről van szó, amelynek mindig meg kell kérni az árát.

A siker titka a következetesség

A magyar gazdák vélhetően a legegyszerűbben megtermelhető, „felgépesíthető" növényként tartják számon a búzát, amelyet a gyakorlatban – még ismeretek hiányában is – minden földtulajdonos legalább egyszer megpróbál megtermelni. A kísérletezés és a szerencsevadászat időszakán azonban már túl kell lépni, hiszen egy termelési ciklusban nem kevés invesztálandó pénzről és kockázatról van szó. A búzatermesztés jövedelmezősége csak akkor tervezhető biztonságosan, ha nemesített vetőmag biztosítja a biológiai alapokat, módszeresen felépített technológia áll rendelkezésre, és a szélsőséges ökológiai anomáliák kivédésére is van reális esély. A legfontosabb termesztéstechnológiai szempontok az őszi búza esetében az alábbiakban foglalhatók össze:

– a talajelőkészítés helyes időpontban történő és szakszerű elvégzése (optimális mélységben, lehetőleg minél kevesebb beavatkozással, a taposási károk elkerülésével stb.)

– a vetésváltás okszerű betartása, elővetemények tervezett megválasztása (pillangósok, repce előnyben)

– a tápanyag-visszapótlás szakszerű – talajvizsgálatokon alapuló – elvégzése, ami azért indokolt, mert az elmúlt évtizedben a legtöbb helyen a kívánatoshoz mérten csak töredék mennyiségű szerves és műtrágyázás folyt. 1 t búza fajlagos tápanyagszükséglete – talajtípustól és tápanyagszintektől függően – 28-93 kg/ha között változik, ezzel szemben az utóbbi időszakban átlagosan csupán 60-80 kg/ha vegyes hatóanyag kijuttatása történt meg, ennek is közel 80%-a nitrogén volt.

– a vetés időpontja, a kivetett csíraszám mennyisége szintén meghatározó. Előbbi javasolható időpontja október első két dekádja, utóbbinál pedig, a téli kifagyást is „tervezve", 5-6,5 millió csíra jelenthet biztonságot.

– a preventív növényvédelem jelentősége megnőtt, ami a fejtrágyázás időbeni elvégzését, és a kórokozók, kártevők elleni megelőző védekezést feltételezi

– a gyomok elleni fellépés elengedhetetlen technológiai kitétel, amely révén meggátolható, hogy az élősködő növények elvegyék a kultúrnövény életterét, elszívják előlük az egyébként is szűkösen rendelkezésre álló tápanyagot. A védekezést a teljes tenyészidőszakra kell tervezni, ennek elmaradása veszélyezteti a betakarítást és a búza minőségét.

– A betakarított búza tisztítása és szakszerű tárolása alapfeladattá lépett elő, hiszen nem tudni, mikor lehet majd értékesíteni a terményt. Mindenesetre a búzát kondícionálni kell, hogy a vevő igényeinek és a szabványnak minél jobban megfeleljen, hiszen csakis ebben az esetben remélhetünk jó üzletet és megfelelő bevételt az eladásából.

A minőségi búzatermesztés mára éppen olyan nehéz feladattá vált, mint bármelyik más igényes kultúra előállítása. Az, hogy hazai viszonyok között a termesztés gépesítése viszonylag jól megoldott, még nem jelenti a termesztés sikerét. A tenyészidőszakban számos olyan feladatot kell végrehajtani – és ez szakmai tudást igényel –, ami előre nem látható. Aki ismeri a területe adottságait, végeztetett talajvizsgálatokat, az már a fajta helyes megválasztásánál előnyhöz juthat. A jó választás ugyanis az első igazán fontos lépés, hiszen a köztermesztésben vannak már olyan búzafajták, amelyek szinte minden fontosabb gabonabetegség ellen jó ellenállósággal rendelkeznek. A siker érdekében minden apró előnyt ki kell használni, a látszólag elhanyagolható részletekre is oda kell figyelni. A vetésig hátralévő időben tehát érdemes informálódni, és alaposan felkészülni a nem is olyan egyszerű búzatermesztésből.