A paradicsom betakarításának gépei

A betakarítógépeknek két csoportja ismert:

– válogatómunkásokat hordozó egymenetes és

– válogatómunkások nélküli gépek kétmenetes, vagy osztott betakarításra. Az első csoportba tartozó gépeken munkások vannak, akik az érett paradicsomok közül a zöld, romlott, sérült bogyókat, valamint a bogyó nagyságú rögöket kézzel kiválogatják, és a talajra szórják. Mivel ezek a gépek önjáró kivitelben készülnek, ezeket paradicsomkombájnoknak nevezik.

A második csoport gépei csak a földtől és lombtól választják el a bogyókat, és minden megtermett paradicsomot betakarítanak.

Az ábrán látható FMC paradicsombetakarító gép fő szerkezeti elemei: alternáló kasza (1), felhordó rostaszalag (2), terelőlánc (3), vágásmélység-határoló kerekek (4), rés a felhordó rostaszalag és a továbbító szalag között (5), továbbító szalag (6), keresztirányú szalag (7), rögkiválasztó szalag (8), láncos rázószerkezet (9), keresztirányú szalag (l0), továbbító szalag (11), elektronikus, szín szerinti válogatót tápláló szalag (12), elektronikus, szín szerinti válogató (13), a szín szerinti válogatótól szállító szalag (14), szívó légáramú ventilátor (15), motor (16), hidraulikus hajtás (l7), kihordó-kocsirakó szalag (18), árnyékoló ponyva (19), selejtezőállás (20).

Az egyszerre érés elmaradását rendszerint a napfényes órák számának alacsony értéke okozza. Emiatt megismételt gépi vagy kézi utószedést kell alkalmazni, ami a termelés költségét lényegesen megnöveli, illetve ennek elhagyása esetén 25-30% terméscsökkenéssel kell számolni.

A termény a paradicsomkombájntól történő elhordását egy szokatlan megoldású szállítójármű alkalmazásával végezhetjük el a legkíméletesebben. Ennél a pótkocsik rakterét billenthető víztartályok képezik, amiket minden forduló előtt félig feltöltenek vízzel. A kocsirakó szalag ide dobja a termést. A rögök szétomlanak, a bogyókhoz tapadt föld leázik és a tartály fenekére kerül. Ezzel a megoldással lényegesen egyszerűsödik az előfeldolgozás első munkafázisa, a mosás. Egy pótkocsin két tartály van, egy-egy tartály 2,5 mł űrtartalmú és 2 t paradicsom befogadására alkalmas.

A gyökérzöldségfélék betakarításának gépei

A gyökérzöldségek közé a sárgarépa, a petrezselyem, a cékla és a zeller sorolható.

A gyökérbetakarítás műveletei: a lombtalanítás, a kiemelés (tisztítással), a szállítás és az előkészítés.

Amennyiben a gyökeret hosszabb tárolásra készítjük elő, azt úgy kell lombtalanítani és kiemelni, hogy a répakorona és a levéltő ép maradjon.

A gyökérzöldségeket viszonylag kis területen, nagy bruttó árbevétel mellett termesztik. Ennek megfelelően a gépgyártók arra törekednek, hogy a cukorrépa- és a burgonya-betakarítógépeket, vagy azok részegységeit alkalmassá tegyék gyökérzöldség betakarítására is. Ez bizonyos feltételek mellett lehetséges, többnyire leginkább igen laza, rögösödésre nem hajlamos talajokon, és olyan áruféleségeknél, amelyek gyorsan feldolgozásra kerülnek.

A gépeknek két fő csoportja különböztethető meg:

– ásórendszerű gépek,

– nyűvőrendszerű gépek.

Az ásórendszerűnél az ásókések a répa alá nyúlva kiemelik a növényt a talajból majd a felhordószerkezet a talajszintre, vagy a gyűjtőedénybe szállítja a gyökereket.

A nyűvőrendszerűnél a lazítókések a répatestet a lombfogó szerkezethez emelik, és az egyenként, sorban szállítják a répákat a lombtalanító szerkezethez.

A tépőszerkezet ellipszis pályán mozgó tompa késekből áll, amely két oldalról fogja közre, és hajlítgatással tépi el a szárakat.

A sárgarépa-betakarító gépek lehetnek vontatottak vagy magajárók, két-, vagy háromsoros kivitelben. A 2 soros vontatott gép területteljesítménye 0,2 ha/h körül van, a 3 soros magajáróé 0,3...0,4 ha/h.

A gyökérzöldségfélék manipulálására készültek hazai gépsorok (VARI MAN Z-24), de alkalmaztak külföldi gépeket is (IMC-FMC). Ezek többféle nagyságban, 3,6-5,4 t/h teljesítménnyel kerültek forgalomba. Mindkét géptípus üzemeltethetőségének előfeltétele a laza szerkezetű, kő- és kavicsmentes talaj, a gyommentesség, az egyenletes talajfelszín és vetésmélység, illetve az ezeknek köszönhetően egyszerre fejlődő állomány. Nyűvő rendszerű betakarításhoz a sorok egyenessége, valamint a legalább 30 cm-es sortávolság is további előfeltétel. A szükséges tőállomány biztosításához sávos vetést alkalmaznak. Fontos, hogy a betakarítás idején az állomány levélzete elfogadható tömegű és méretű legyen.

A petrezselyemgyökér kiszedésének megkönnyítésére Kunszigeten több évtizeddel ezelőtt oldalirányba megszélesített egykéses altalajlazítót használtak. Ezzel az eszközzel alulról és oldalról is sikerült a 70-75 cm hosszúságú gyökeret úgy megmozdítani, hogy azt a levelénél fogva ki lehetett húzni a talajból.

A káposztafélék betakarításának gépei

Az alcímben jelzettekhez a következő növények sorolhatók: fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, bimbóskel. A káposztabetakarítás fontosabb jellemzői:

– nagy a fej és a gyökér elválasztásának vonóerőigénye,

– a levágandó fejek és a talaj közötti távolság változó – egyes fejek kiállnak a sorból, vagy ferdén állnak,

– esetenként szükség van a külső borítólevelekre is – a fejek nagy méretűek és gördülékenyek.

Ma még használják a kézi szedés megkönnyítésére szolgáló platós, szalagos, puttonyos szedőkocsikat.

A káposztabetakarító gép működési vázlatát az ábra szemlélteti. A gép működése az ábra alapján különösebb magyarázatot nem igényel.

A fejes saláta gépi betakarítása

Kedvező piaci körülmények között gazdaságos lehet a nagy, összefüggő területen termesztett fejes saláta gépi betakarítása. Az állomány fejlődésének egyenetlenségéből származó veszteség szelektív betakarítással kiküszöbölhető. Az ilyen betakarítógép felépítése bonyolult, ezért a berendezés drága. Amenynyiben a fenti veszteség mellett még gazdaságos a termesztés, abban az esetben taroló rendszerű betakarítógép alkalmazható.

Szelektív betakarítás

Mint korábban már említettük, a fejes saláta szelektív betakarítására sikeres megoldások ismeretesek. A szelektálás szempontja lehet a fejek geometriai jellemzője (szélesség, magasság), keménysége vagy leveleinek száma. A felszedésre való kiválasztás gyakorlati megvalósítása ennek megfelelően

– mechanikus tapogatószervekkel,

– gamma- és röntgensugaras érzékelővel lehetséges. Mindkettő a fejek geometriai méretei és keménysége alapján „dönt".

A felszedésre szánt fejek kiválasztása mellett speciális megoldást igényel e fejek kivágása és kiemelése a növénysorból anélkül, hogy e műveletek a visszamaradó fejekben kárt okoznának. Az ábra egy lehetséges technikai megoldás vázlatát mutatja. A gép fő szerkezeti elemei a tapogatószerv (1), a vágószerkezet (2), a rugalmas küllős tárcsapár (3), amely a haladási sebességgel azonos kerületi sebességgel forog, a küllőket szétfeszítő szerkezet (4) és a továbbítószalag (5). A tárcsapár alaphelyzetben egy növénysor két oldalán helyezkedik el úgy, hogy azt nem érinti. A vágószerkezet ilyenkor a sorok között helyezkedik el.

A gép elejére szerelt tapogató kiválasztja a szedésre alkalmas egyedeket, vagyis zár egy elektromos áramkört. A gép haladási sebességétől függő késleltetéssel a kijelölt fejet a tárcsák alsó küllői két oldalról megragadják. Ezzel egyidejűleg a vágószerkezet (kés) a sorközből benyúlva elvágja a növény torzsáját. A kivágott, küllők közé szorított salátafejet a tárcsa – forgó mozgása következtében – kiemeli a sorból. A fej a szétfeszítő szerkezet hatására kiszabadul a küllők közül és a továbbítószalagra esik. Fontos, hogy csak a kivágott fejjel érintkező bal és jobb oldali küllők közelítenek egymáshoz, így a tárcsák nem akadályozzák a gép szabad haladását.

Robotok a zöldségbetakarításban

Az elektronika legutóbbi időkben végbement rohamos fejlődésének eredményei mára már a betakarítás gépesítésében is megjelentek. Számos kutatóhelyen és fejlesztőműhelyben foglalkoznak a nagyértékű termény betakarításának automatizálásával, szedőrobotok létrehozásával.

Az iparban már elterjedt robotokkal szemben a mezőgazdaságban alkalmazott berendezéseknek szélsőséges időjárási és fényviszonyok között kell eltérő méretű, alakú, színű, esetenként mozgó (lengő) egyedeket változó színű környezetben felismerni, kíméletesen megragadni, leszakítani, lecsavarni, vagy éppen levágni.

A gyümölcsbetakarítás területét tekintve eddig szabadföldön üzemelő robotmodellek elsősorban alma- és citrusfélék betakarítására készültek. Bár ezek a modellek technikailag kielégítően működnek, alkalmazásuk eddig gazdasági okok miatt nem terjedt el.

Jelenleg hallani lehet már két zöldségfaj, illetve a csiperkegomba robottal történő betakarításának kísérleteiről is. Az erre kifejlesztett berendezések egyelőre csak zárt térben, kontrollált környezetben üzemelnek. A robotok ugyanis ott – a termény koncentráltsága miatt – jobban kihasználhatók, ugyanakkor „munkaterületük" is homogénebb.

A szedésre váró terményt a ma használt robotok mindegyike számítógépes képfeldolgozás segítségével azonosítja. A kép látható vagy láthatatlan hullámhossztartományban készülhet, az eljárás lényege a következő lépések sorozatát jelentheti:

– egy videókamera folyamatosan képeket rögzít a munkaterületről,

– a videóképeket digitalizálva azok olyan képpontokká alakíthatók, amelyek szín- és fényerősség-információval rendelkeznek,

– az ún. képszegmentációval a számítógép a képpontokból valamelyik kiválasztott információtartam alapján (pl. az egymáshoz közeli piros pontok halmaza feltehetően paradicsombogyó jelenlétére utal) halmazokat képez,

– a ponthalmaz színe és/vagy alakja alapján a rendszer dönt arról, hogy a halmaz valóban szedendő termény-e: ha igen, akkor annak helyzetkoordinátáit is meghatározza.

A megtalált terményt – koordinátái alapján – manipulátorkar szedi le. A karnak, amellett, hogy egy adott térrész minden pontját el kell érnie, a terményt kíméletesen kell megragadnia, leszakítani vagy vágnia, majd azt továbbítania kell a gyűjtőhelyre.

…És végül következzen azoknak a szántóföldi növényeknek a felsorolása, amelyek cikkünkből eddig kimaradtak, de amelyeknek betakarítását már a gyakorlatban is sikeresen végzik gépekkel. Ez:

– a zöldpaprika,

– a zöldborsó,

– a zöldbab,

– az uborka,

– a dinnye (esetleg szelektíven, kopogtatással, erre előrehaladott hazai kísérletek is ismertek).

Szándékunkban állt a gyümölcsbetakarítás (szamóca, ribizke, cseresznye, meggy, szilva, szőlő, stb.) gépeinek bemutatása is, de ezt lapunk egy későbbi számában tesszük meg.