Mosás, áztatás és a detergens anyagok felhordása

Az istálló szervesanyag-terhelésének tovább csökkentése érdekében az írásunk első részében ismertetett módszereken túl további teendők elvégzésére is szükség van. Ezek közül a legfontosabb, hogy a helyiség belső felületeit bő vízzel áztassuk, illetve spray vagy hab formában, felületaktív (detergens) anyaggal kezeljük. Ezt a műveletet nagy nyomású készülékkel célszerű végezni. Az áztatással főként azokat a szerves anyagrészeket lazítjuk fel, amelyek az istálló padozatához vannak tapadva, majd ezt a – főként – trágyamaradványt nagy nyomású fecskendővel távolítjuk el az istállóból. Ezt követően pedig a felületekre – spray vagy hab formájában – hordjuk fel a detergens anyagot. Ezek ma már a hazai piacon is széles választékban jelen vannak, és így minden termelő kiválaszthatja a körülményeinek leginkább megfelelő szert. A detergensek haszna abban mutatkozik meg, hogy alaposabban tisztítják meg a felületeket, sőt, a repedésekbe behatolva, azok mélyén is elérik a kórokozókat. Mivel biocid hatással is rendelkeznek, így a káros szervezeteket tovább gyengítik, érzékennyé téve őket a fertőtlenítőszerek hatóanyagaira.

Az istálló nedves takarítása során az etetőket és itatókat benn kell hagyni a helyiségben, és detergens tartalmú folyadékkal, mosással ezeket is meg kell tisztítani: ez modern tartási körülmények esetében együtt történik az istállók felületeinek nedves takarításával, máshol kézi mosással kell elvégezni a műveletet.

Öblítés

A mosás és detergens kezelés után a felületeket le kell öblíteni, a műveletek során keletkezett szennyvizet el kell vezetni az istállóból. Ennek előfeltétele, hogy a baromfitelep minden istállója csatornázva legyen, vagy legalább csatlakozzon a közeli derítőhöz, szikkasztóhoz.

Szikkasztás

A tisztítás „nedves műveleteit" elvégezve kerülhet sor az istállóhelyiség felületeinek szikkasztására, az ajtók ablakok bezárásával, a fűtés beindításával.

Fertőtlenítés

A fertőtlenítés során célunk az, hogy a mechanikai tisztítás után az istállóban még megmaradt kórokozókat is elpusztítsuk. Ehhez az istállóhelyiség felületeire fertőtlenítőszereket juttatunk, vagy fertőtlenítő anyagból előállított köddel árasztjuk el az istálló légterét. A fertőtlenítőszerek olyan kémiai anyagok, vagy azok kombinációja, amelyek behatolnak a kórokozók citoplazmájába, és ott oxidációs, redukciós folyamatokat indítanak el, a sejtélethez szükséges enzimek működését bénítják, illetve kicsapják a sejt fehérjéit, amelyek következtében a kórokozók elpusztulnak.

Az istállók, az etetők és az itatók fertőtlenítésére számos készítmény van forgalomban, a baromfitartó tehát maga választhatja meg azt a szert, amelytől a legjobb hatékonyságot reméli. Ennek a dolgozatnak nem lehet célja egyes szerek reklámozása, ezért itt most csak a fertőtlenítés hatékonyságát biztosító feltételeket vázoljuk.

A fertőtlenítő szer megválasztása

Különbséget kell tenni az állományváltások közötti ún. technológiai fertőtlenítés és az olyan fertőtlenítés között, amely bizonyos jól meghatározott kórokozó ellen irányul. A fertőtlenítésekhez olyan szert vagy szereket tanácsos alkalmazni, amelyekhez a gyártó cég megfelelő, laboratóriumi vizsgálatokra alapozott használati utasítást ad, sőt amelyeknél a felhasználót tudományosan alátámasztott fertőtlenítési programmal is ellátja. Ez megkönnyíti az állattartó munkáját, és segíti őt a hatékony fertőtlenítési eljárás megválasztásában.

Bizonyos gyártó cégek a fertőtlenítési folyamat fázisaihoz alkalmazható anyagok egész családját fejlesztették ki, ezek tagjainak egymás utáni szakszerű alkalmazása javítja az eljárás hatékonyságát.

A fertőtlenítő szer koncentrációja

A fertőtlenítő szerek csak abban az esetben hatékonyak, ha azokat olyan koncentrációban alkalmazzák, amekkorát a gyártó cég a fertőtlenítés céljára (technológiai fertőtlenítés, célzott fertőtlenítés, szigorított fertőtlenítés), illetőleg a megcélzott kórokozó elpusztítására előír.

A fertőtlenítő szer hőmérséklete

A legtöbb fertőtlenítő szer hatékonysága bizonyos hőmérsékleti határok között optimális. Ma már olyan szerek is forgalomban vannak, amelyek alacsony hőmérsékleten is kifejtik hatásukat. Az állattartó akkor jár el helyesen, ha figyelembe veszi, hogy a fertőtlenítésre milyen hőmérsékleti viszonyok között kerül sor, és a fertőtlenítő anyagot ennek megfelelően választja meg.

A behatás időtartama (expozíciós idő)

A fertőtlenítő szerek hatásukat nem azonnal fejtik ki, az ehhez szükséges idő többek között a szer hatásmechanizmusától, koncentrációjától, a kórokozó fajtájától, a fertőtlenített felület minőségétől, a környezeti hőmérséklettől stb. is függ. A fertőtlenítés során mindezeket figyelembe kell venni, és a szer expozíciós idejét a gyártó cég ajánlásaihoz kell igazítani.

A fertőtlenítő szer mennyisége

Az istálló felületeinek minőségétől függően a felület minden négyzetméterére különböző mennyiségű fertőtlenítő anyagot kell kifecskendezni. Tömör és sima felületekre elegendő 0,2 l/m˛, porózus, repedezett felületeken viszont 0,3-0,4 l/m˛ fertőtlenítő anyag kijuttatására is szükség lehet.

A folyadékos fertőtlenítéshez magas nyomáson működő eszközt kell igénybe venni, lehetőleg olyat, amely képes a fertőtlenítő oldat hőmérsékletének szabályozására és koncentrációjának ellenőrzésére.

Ma már mód van arra, hogy a fertőtlenítő folyadékot ún. ködgenerátorral porlasztva, kis cseppméretű köd formájában juttassuk be a fertőtlenítendő légtérbe. Ez a megoldás sok vonatkozásban jobb hatékonyságot biztosít, mint a nagynyomású spray használata, mert a fertőtlenítőszer köd formájában az istálló épületének olyan szerkezeti elemeihez is eljut, ahová a spray nem (álmennyezet fölötti légtér, kisebb járatok, üregek stb.).

Nem mellékes, hogy a köddel történő fertőtlenítés kevés fertőtlenítő szerrel is hatékony. Alkalmazásának alapfeltétele viszont a takarítási fázisok tüzetes és nagyon gondos végrehajtása.

A fertőtlenítés elvégzése után az istálló nyílászáróit több órán át zárva kell tartani, folyadékos fertőtlenítés esetén pedig a fűtés beindításával kissé meg kell emelni az istálló légterének hőmérsékletét.

Az etetőket és az itatókat típusuktól függően kell fertőtleníteni. Ha az egész „vonal" felemelhető, akkor az istálló teljes légterében könnyen elvégezhető a fertőtlenítés, ha nem, akkor a műveletet elemenként, bemerítéssel kell elvégezni. Nem szabad elmulasztani az itatórendszer csőhálózatának fertőtlenítő folyadékkal feltöltését, majd többszöri vizes öblítését.

Szellőztetés, szárítás

A fertőtlenítés után eltelt néhány óra múlva az istállót a ventillátorok beindításával alaposan átszellőztetjük, hogy a fertőtlenítő anyag maradékát és szagát eltávolítsuk, a fertőtlenített felületeket pedig kiszárítsuk.

A fertőtlenítés hatékonyságának ellenőrzése

Annak érdekében, hogy az állattartó meggyőződjék a fertőtlenítés hatékony voltáról, bakteriológiai ellenőrzést kell végeztetni. Ennek során az istálló különböző felületeiről megfelelő módszerrel mintákat vesznek, amelyekből megkísérlik baktériumok kitenyésztését. Egyes, ún. indikátor baktériumok (pl. E. coli) bizonyos számban történő kitenyésztéséből következtetni lehet a fertőtlenítés hatékonyságára. Ha a fertőtlenítés nem volt hatékony, esetleg kórokozó baktériumokat (Pl. Salmonella) is kimutatnak, szükség van a fertőtlenítésnek az előbbinél fokozottabban hatékony megismétlésére.

Külön is ki kell emelni a takarmánysilók és a takarmánybehordó-rendszer takarításának és megfelelő fertőtlenítésének fontosságát, különösen a gyakori takarmánytoxikózisok megelőzése érdekében.

Az istálló „pihentetése"

A fenti munkafolyamatok befejeztével az istállót több napon át zárva kell tartani. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az így „pihentetett" istállóba telepített állomány jobb termelési eredményeket mutat, mégpedig valószínűleg azért, mert az istálló teljesen kiszárad, és csíraterhelése ez alatt az idő alatt tovább csökken.

A fentiekből bizonyára kitűnik, hogy a baromfiistállók állományváltások közötti takarítása és fertőtlenítése több – időigényes, szakszerűséget, megfelelő technikai felszereltséget feltételező – munkafolyamat összehangolását teszi szükségessé. Ezek nélkül azonban nem lehetséges a baromfitermelés folyamatában jelen lévő fertőzési lánc megszakítása. A baromfitermelés még akkor sem nélkülözhet bizonyos fokú előre történő tervezést, ha nem teljesen integrált formában történik. A tervszerűségnek tartalmaznia kell legalább az istállók állományváltásonként szükséges takarításához és fertőtlenítéséhez szükséges idő, az úgynevezett szervizperiódus meglétét. A szervizperiódust broilerállományoknál optimálisan mintegy 14, tenyészállományoknál 28-42 napos időtartamban szükséges meghatározni, ebbe az időtartamba a pihentetésre szánt napokat is be kell számítani.

Vizsgálati adatok bizonyítják, hogy a hosszabb szervizperiódus kisebb mértékű elhullást, nagyobb átlagsúlyt és jobb fajlagos takarmány-felhasználást eredményez, a baromfitartás gazdaságosságát tehát egyértelműen pozitív irányban befolyásolja.