A nem túl dicső jelen

Megfelelően szervezett üzemmel mára a közép-európai térség lóverseny-fellegvára lehetne Budapest, erős tenyésztési háttérrel, értékes versenyanyaggal, vonzó, magas díjakkal. Hogy ez mégsincs így, annak okát a nem megfelelő tulajdonviszonyokban kell keresni. Az állami tulajdon kinevezett menedzsmentje az utóbbi évtizedben közvetlen érdekeltség híján soha nem látott mélységbe züllesztette a magyar lóversenyzést, tevékenységük – kis túlzással – csak arra irányult, hogy hogyan lehetne a versenyzés által használt ingatlanokat értékesíteni. Így történhetett meg, hogy az ügetőversenyek ma egy már eladott pályán zajlanak (ki tudja, meddig), és ugyancsak ennek a következménye, hogy Európa egyik legelegánsabb galoppversenyterét szétrombolták, megnyomorított méretű, és használhatatlan minőségű ún. kombinált pályát építve rá, ami miatt a galoppversenyeket harmadik éve Alagon, igen kezdetleges körülmények között rendezik meg. A közeljövő kérdése – bár attól tarthatunk, ez költői kérdés –, hogy az új kormány vélhetően új menedzsmentje folytatja-e (befejezi-e) a versenysport kirablását, rákényszerítve a sportágra az új, összevont pályát (esetleg még azt sem), vagy teret engedve a szakszerű, eredményorientált irányításnak, a korábbi feltételek biztosításával lehetőséget ad a felemelkedésre, egy nyereséges üzem beindítására: – ez a sport valamint szórakoztató intézmény ugyanis a világon mindenütt nyereséges. Ám addig is „navigare necesse est", nemcsak hajózni, de – amíg lehet – lóversenyezni is kell, a versenyélet résztvevői, a tenyésztők, a futtatók, a trénerek, a zsokék no és a még megmaradt közönség hősiesen állja a sarat.

Galopp

A galoppsport az idei szezonban végre – úgy tűnt – fejlődésnek indul. A tavalyi szégyenletesen gyenge derbyévjáratot mindenképpen jelentősen felülmúlják az idei háromévesek, ám hogy ez valójában mit ér, azt csak a Derby során tudtuk meg, mivel az osztrák tulajdonú Rustan 31 évvel ezelőtti vendégszereplése óta idén indult először külföldi ló a Magyar Derbyn, ezzel viszonyítási alapot biztosítva. Az angol tenyésztésű, német tulajdonban lévő Poggione (Eagly Eyed/USA – Shifty Mouse/GB) nyeretlenként, de több értékes és ami fontos, hosszú távon elért helyezés birtokosaként érkezett Alagra. A magyarok között egyértelmű favoritnak számított a bábolnai születésű és tulajdonú Kegyúr (Noble Law/GB – Kátyú), miután játszi könnyedséggel nyerte az évjárat klasszikus versenyeit: mind az 1600 méteres Nemzeti Díjban, mind a 2000 méteres Alagi Díjban győzött. Ellenfélnek elsősorban az ottani helyezettek, O`Hara és Szépségem, ill. Dancing Jolly és a már külföldön is sikeres Geronimo számított (ez a nagyszerű küllemű, hatalmas mén sajnos a jártatóban megsérült, így végül nem indulhatott), valamint a rendkívül elegáns My Colt kanca, illetve Préri Mary is ebbe a körbe sorolható, bár ez utóbbi megbízhatóan jó, de behatárolt formákat futott eddig. A Derby mezőnye az évjárat krémje, említsük hát meg, hogy a 12 indulónak a fele bábolnai tenyésztés (négy kerteskői, kettő dióspusztai), úgy látszik, hogy a legnagyobb magyar telivér ménes nimbusza kezd helyreállni, a két angol születésű ló mellett a négy további magántenyésztés, Kunszt Kázmér, a Kentaurs Farm, Kovács Mihály ill. Hitka Péter méneséből származó ló szerzett jogosultságot az indulásra.

A futam során aztán nem történt csoda, némi csalódásra a német Poggione (Andreas Luce) jó időt futva könnyen győzött, helyretéve az irreális magyar reményeket. A magyar telivérsport jobb, mint tavaly, ám Európa még messze van: ez a ló, amelyik korábban az osztrák Derbyben nyolc hosszt kapott a tavasszal még magyar tulajdonban lévő angol Gazduramtól, majd a mi Derbynk után két héttel Pozsonyban hat hosszal végzett hátrább Gazduramnál – tehát kettejük viszonylata stabil – kilenc hosszal verte az eddigi magyar élmezőnyt. A hazai lovak becsületét az esélytelennek számító, anyai ágon Imperiál-unoka, Bábolna-dióspusztai Schneiderfáni (Jolly Groom/USA – Sárga Rózsa) mentette meg, a szlovák Zdenko Smida erélyes lovaglásával egy hosszra rászaladt a nyerőre, ha ez nem egy véletlenül kifutott forma, akkor tulajdonosának, Borbola Évának még sok öröme lehet lovában. Ha nincs Poggione, akkor Imperiál lánya, Anda győzelme után 29 évvel valószínűleg újra kanca nyerte volna a Magyar Derbyt. A harmadik Dancing Jolly (Jolly Groom/USA – Dancing Candle/IRE) lett, ez a korrekt küllemű, csupa izom mén a Kentaurs Farm tenyésztése, csikókora óta Bagi Imre színeiben versenyez, lovasa Kovács Sándor volt. Az eddigi évjáratelső Kegyúrnak talán a 2400 méteres táv volt hosszú, momentum nélkül, rossz hatodikként ért célba.

Ügető

Az ügetősportban is jórészt a fiatalok, a derbyévjárat felé irányul a figyelem, ám itt az idősebb lovak szereplése hangsúlyosabb, mint a telivérsportban, lévén hogy az ügető később érő és tovább versenyképes fajta. A pálya királya egy hétéves mén, az egykori kiváló újpesti futballista, az azóta elhunyt Halápi István által alapított ménesben született Butterfly (Philip Lobell – Clippets Akela). Ez a kistermetű, ízig-vérig ügető típusú versenyló szenzációs eredménylistával dicsekedhet: idén már négy kiemelt versenyen (Bródy János Emlékverseny, Pulay Kornél Ev., Lovasélet-Sprinter Kupa, dr. Vecseklőy József Ev.) győzött idomárjával, Csordás Emillel, életnyereménye meghaladja a tízmillió forintot (!), és minden távon pályarekordot ért el. Necz István lova saját abszolút pályarekordját idén megjavította, a szűk kanyarú és évek óta elhanyagolt talajú pályán elért 1.14,3-as idő európai szinten is értékesnek számít. Elmondhatjuk, hogy a magyar ügetősport – elsősorban Butterfly révén – a mostoha körülmények ellenére soha nem állt még ilyen magas színvonalon.

A többi nagyverseny közül említést érdemel, hogy a nem különösebben kiemelkedő E betűs évjáratban a Négyévesek Nagydíját a rádiházi tenyésztésű és ménesi tulajdonú Elegant Lady (Mill H. – Lady Flame) nyerte Fazekas Imrével, és az ugyancsak rádiházi születésű Derengő (Endless Sands – Sugár) nyert még két kiemelt versenyt Tolnay Lászlóval (Májusi Nagydíj, FVM Díja).

A háromévesek versenyei kiélezett küzdelemben dőltek el, a Derby az utolsó pillanatig nyílt volt. A Tavaszi Díjat még Füzike (Fazekas Imre) nyerte Forever előtt, a Nemzeti Díjban már két Varga Sándor-idomítás lett az első kettő, Frankenstein (Soós Imre II) győzött Friderika és Füzike előtt (itt Forevert nyerőként diszkvalifikálták). A Kancadíjon Friderika (Varga Sándor) -Frivol-Freya volt a sorrend, míg a Derby Kísérleti Versenyen hét ló végzett másfél hosszon belül, itt is Friderika győzött Freya és Fox Höjgard előtt.

A Derbyn való indulási jogot az addig elért legjobb időteljesítmények alapján lehet megszerezni, a 12 jogosult átszámított rekordja 1.20,8 és 1.21,9 között alakult, vagyis rendkívül kiegyenlített volt a mezőny. Itt is érdemes áttekinteni, honnan származik az évjárat 12 legjobb lova: öten, köztük a lista első három lova a mezőhegyesi ménesből való, két ló született a rádiházi Kabala ménesben, ketten Koncsik Béla ménesében, egy-egy indulót tenyésztett az All Star`s istálló, Nagyváry Andrea és Schütt József. A Mezőhegyesi Ménesbirtok eredményét beárnyékolja, hogy ez az egykor meghatározó ménes az utóbbi tíz évben sajnos fokozatosan egy családi vállalkozás méretére épült le, a most érintett anyakancák egy része sincs már náluk.

A versenyt végül, némi meglepetésre a mezőny tán legszebb lova, a Vicen Pál kezében fokozatosan javuló, a Derbyn csúcsformát elérő sötétpej kanca, Freya (Grundy`s Ebony – Simone) nyerte magabiztosan, 1.20,8-as idővel. Bányai Péter lova Rádiházán született, dr. Török László ménese ezzel tovább erősítette piacvezető pozícióját. A Varga Sándor hajtotta Friderika (Yankee Yankee – Szilvia) ahogy várni lehetett, a többieket megverte ugyan, de – kissé későn kibontakozva – Freyát nem érhette utol. Óriási küzdelemben dőlt el a harmadik díj sorsa, Frivol (Yankee Yankee – Mosoly) Büki Gáborral centiméterekkel előzte meg a végig helyezettnek látszó Forevert és Flingát. A két helyezett mezőhegyesi tenyésztés.

Ami az eddigiek alapján biztosnak látszik: az idei háromévesek jobbak, mint az előző évjárat, de hogy ténylegesen mit ér ez a több ígéretes lóval jelentkező garnitúra, azt az őszi összehasonlító tenyészversenyek és még inkább a jövő évi szereplések döntik majd el.