Az alacsony belső fogyasztás és az egyre dráguló export hatásaival a nyár elején elsőként a feldolgozóipar szembesült. Az ágazat e területének képviselői – talán a kisebb megosztottságuk, valamint tőkeerősségük következtében – mindig is hatásosabban hallatják hangjukat, mint a folyamatos bizonytalanságban vergődő termelők.

Annak ellenére, hogy természetesen valamennyi mezőgazdasági ágazat saját tragikus helyzete megoldását tartja a legfontosabbnak, úgy tűnik, a szaktárca vezetése is belátja, hogy a tejpiaci helyzet mára oly mértékben kritikussá vált, hogy ez a szektor állami beavatkozás nélkül a jelenlegi formában képtelen tovább működni. A június 26-án megtartott küldöttközgyűlés a 600 millió forintos tartalék felhasználásával egyben a júliusi export támogatási forrásáról is döntött, a július 30-án tartott újabb közgyűlés pedig a hátralévő öt hónap piaci zavarait kívánta megoldani.

A jelenleg ismert adatok szerint a tejipar az év első felében 883 millió liter tejet dolgozott fel, 197 millió liter pedig exportra került. Június hónapban – a korábbi rekordokat felülmúlva – 62 millió liter volt az export. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az éves tejmennyiség 52 százaléka az első félévben kerül a termelőktől a feldolgozókhoz. Ebből következően az idei év végére tehát 1,7 milliárd liter tej termelése várható, miközben a belső fogyasztás 1,26 milliárd liter. A külpiaci elhelyezés éves költségigénye az idén mintegy 19,7 milliárd forint. A januárban meghozott közgyűlési döntés értelmében a feldolgozói és termelői oldal azonos mértékű, literenkénti 3,6 forint befizetése 14,6 milliárd forint összegű alapot biztosít az export lebonyolításához. A hiány tehát 5,1 milliárd, amelynek előteremtéséhez a szaktárca, illetve a termelői és a feldolgozói oldal további tehervállalása szükséges.

A jelenlegi alacsony belső fogyasztásból adódó viszonylagos túltermelés és az ezzel együtt járó további forrásigények eredetét még a jövő januártól életbe lépő új szabályozási elvek átvétele, illetve kidolgozása előtt célszerű elemezni. A tejszektor az Európai Unión belül is a legkritikusabb ágazat, amit 1984-óta termelői kvótákkal szabályoznak. A termelést korlátozó nemzeti és egyéni tejkvóták, a vaj és a sovány tejpor intervenciós felvásárlása és magántárolása ellenére az unió országaiban szinte folyamatos a tejpiaci feszültség. Az Európai Unió a tejtermékek világpiacán nehezen állja az árversenyt, értékesítése folyamatosan mérséklődik. A tíz évvel ezelőtti 55 százalékos világpiaci részaránya napjainkra 42 százalékra csökkent, ami természetesen még megfelelő, de ezzel együtt is a tendencia már átfogó reformok megfogalmazását és bevezetését teszi szükségessé. Különösen indokolttá teszi ezt az a tény, hogy Ausztrália és Új-Zéland tejgazdaságai olcsó áraikkal és kiváló minőségű termékeikkel megállíthatatlanul törnek előre.

Hazai tendenciák

A hazai tejágazat az utóbbi időszakban került abba a tragikus helyzetbe, amelynek bekövetkeztét a szakmai és érdekvédelmi szervezetek, köztük a Magyar Állattenyésztők Szövetsége és tagszervezetei valamennyi fórumon és – a hivatali fiókokban porosodó – számtalan ágazati prognózisban közel tíz éve folyamatosan, előre jelezték. Mint a gyakorlat bizonyítja, az elmúlt tíz év tűzoltó jellegű megoldásai csak rövid időre hárították el a bajt, a következő évben a gondok hatványozottan újratermelődtek. A tejágazat önmagában természetesen nem ragadható ki a szarvasmarha-tenyésztés egészéből, a szektor feszültségei csak globális, egyre nagyobb költséghányadot igénylő komplex programmal orvosolhatók. E programban már az uniós szabályozókat alkalmazva, biztonságos élelmiszert előállító folyamatként kell kezelnünk a tejtermelés, a húsmarhatenyésztés és a háztáji szarvasmarha-állomány hasznosításának és fejlesztésének kérdéseit.

A zavarokat elemezve kiderül, hogy eddig mindenekelőtt a szarvasmarhalétszám csökkenésének megállítása, a létszám fejlesztése, a hasznosítás differenciálása és a belső fogyasztás emelése maradt el. E területeken kell a csatlakozás előtti utolsó pillanatokban sürgősen lépnünk. Az utóbbi tíz évben sajnos egy-egy terület részbeni fejlesztése mellett nem folyt komplex ágazati fejlesztés, így uniós felkészültségünk jelenlegi állapota elmarad a kívánatostól.

Az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. által gyűjtött adatok hónapról hónapra tükörként szemléltetik a hazai tejtermelő tehénállomány létszámának fogyását. E szerint az utóbbi három évben havonta átlagosan kilencszáz tehénnel csökkent a létszám, a tejtermelő világfajták kis populációi pedig, mint ismeretes, nem versenyképesek. Ma már világos, hogy e csökkenés összefüggései tenyésztés- és piacszervezési reformokat is sürgetnek. A csökkenő tehénlétszám, valamint a viszonylagos túltermelés látszólagos ellentmondása mögött okként leginkább az uniós átlag felét kitevő belső tejfogyasztásunk és a már kész tejhigiéniai rendelet alkalmazásának késése húzódik.

A feszített piaci helyzetben a multinacionális érdekeltségű feldolgozók racionalizálni próbálják felvásárlásaikat, a gazdasági verseny sajnos e területen sincs tekintettel a szociális kérdésekre. Ezért sürgetjük évek óta a kistermelői tehénállomány programszerű húsirányú átkeresztezését. A 400 millió liter többlet tej piaci értékesítése idén közel 20 milliárd forint pluszforrást igényel, miközben 2008-ra Magyarországon valamennyi nemzetközi előrejelzés szerint – a tejtermelő állatállomány további csökkenése és a belső fogyasztás emelkedése következtében – tejhiány várható.

A szabályozott tejpiac az év hátralévő öt hónapjában – az FVM-támogatás mellett is – csak további termelői és feldolgozói befizetésekkel tartható fenn. A legutóbbi közgyűlésen mindkét oldal küldöttei további egy-egy milliárd forint befizetésről döntöttek, ami megközelítőleg literenként újabb 1,50 forint támogatást jelent. A tanácskozáson dr. Szanyi Tibor politikai államtitkár a tárca megértését és segítő szándékát hangsúlyozta. Ez azért is fontos, mert a termelői és feldolgozói befizetési források mellett szükséges további 3,1 milliárd forint odaítélése a kormány döntésének függvénye.