A természet mintha addig arra tartotta volna vissza a csapadékot, hogy azután azt egyszerre zúdítsa a vízre szomjazó földekre. A hónap első dekádjában Európa nagy részére – így hazánk területére is – olyan nagy mennyiségű csapadék érkezett, amelynek jó része felesleges volt, és amely a kiszáradt talajok feltöltésén túl súlyos árvízkárokat is okozott. Az elöntött területeken – bár a víz alig egy hétig volt a földeken – a növényzet nagy része elpusztult.

Szelídebb vizekre evezve: – azokon a területeken viszont, amelyeket a súlyos természeti csapás elkerült, sok haszonnal járt a bőséges csapadék, mert számos növényünk – a kukorica, a burgonya, a cukorrépa és mások – még időben élni tudtak a hirtelen jött vízbőséggel. Ezzel együtt a terméskilátások is javultak valamelyest, ennek ellenére azonban szinte egyik jelentős gazdasági növényünktől sem várhatjuk el idén az átlagos termésmennyiséget.

A száraz időben a kórokozók kártétele is mérsékeltebben jelentkezett, így a legtöbb növény esetében a szokásosnál kevésbé intenzív védekezés is elegendően hatásosnak bizonyult. Ez a helyzet augusztus elejével némiképp módosult: az esők idején ugyanis gyakran vonta be vízfilm a növényi felszíneket, és tartósan magas volt a légnedvesség, aminek következtében a gombakártevők erőteljes terjedésével kellett számolni. Különösen a nehezen megtermelt gyümölcsfélékre és szőlőre hatott kedvezőtlenül a nedves idő: az érésben levő termés a sok víz hatására megreped, majd rothadásnak indul. Ha a védekezést ezekben a hetekben elmulasztjuk, akkor további termésveszteségre kell számítanunk.

Az esők jelentősen segítették a gyepek és rétek zöldtömegének gyarapodását. Az addig kiszáradt legelők hetek alatt kizöldültek, élelmet biztosítva ezzel a kihajtott jószágnak, a rétekről pedig a kaszálni való sarjúszénát is be lehet takarítani, ami jelentősen javíthatja a téli takarmányellátást.

A következő hetek tennivalóira gondolva szintén számolhatunk az augusztusi csapadék jótékony hatásával, a kellő nedvességgel rendelkező talajokat ugyanis könynyebb lesz előkészíteni az őszi gabonák elvetéséhez. Aki pedig másodvetést végzett, annak reménye lehet arra, hogy az így hasznosított területről termést vagy legalábbis silózni való takarmányt takaríthat be.

Az idei évről összességében elmondható, hogy az eddig eltelt hónapok időjárási hatásai igen kedvezőtlenül hatottak a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségére. Tavaszszal először a kemény fagyok vitték el a gyümölcstermés 70-80%-át, a késő tavaszi aszály viszont a gabonatermés mennyiségét csökkentette. A nyári vízhiány pedig ugyancsak megtépázta a kukorica, a burgonya, a napraforgó és még számos növényünk terméseredményeit, s ezzel együtt a termelők kedvező kilátásait.

A következő időszak elemzésére rátérve fontos tudni, hogy az előttünk álló hetek időjárásának alakulása még jelentősen befolyásolhatja a termés minőségét. A szeptemberi meleg, napos idő például jelentősen növelheti a szőlő cukortartalmát és beltartalmi értékeit is. Az őszi gyümölcs is ilyenkor zamatosodik, de szeptemberben érik a kukorica, a cukorrépa és számos zöldségnövény.

Mostani számításaink alapján jó esély van arra, hogy ezek a növények a legjobb időjárási feltételek között érjenek be. Az első őszi hónapunkban ugyanis a hőmérséklet nagyjából az átlagosnak megfelelően alakul. A csúcshőmérsékletek 20-25, a minimumok pedig általában 10 fok körül alakulnak. Esőre a hónap első és harmadik dekádjában van a legnagyobb esélyünk. A lehulló csapadék az előrejelzés szerint megfelelően biztosítja a növények további fejlődéséhez szükséges vízmennyiséget, és a talajokban is elegendő nedvesség áll majd rendelkezésre az őszi búza keléséhez. A napos órák száma – úgy tűnik – szintén eléri vagy meghaladja a szőlő beltartalmi értékeinek megfelelő alakulásához szükséges mennyiséget, összefoglalásként tehát megállapíthatjuk, hogy reményeink szerint a szeptemberi időjárás valószínűleg elősegíti a korábbi hónapok során alaposan megtépázott növény- és talajélet regenerálódását, a következő hetekben beérő termés betakarítását, s ezzel együtt a termelők megcsappant reményeinek – legalább részleges – újjáéledését.