De valóban olyan gazdag-e felszíni vízkészletekben az ország, mint ahogy ez a tény a köztudatban él? – Nos, az elmúlt évek és a hét szűk esztendők ismétlődése már választ adott erre a kérdésre, hiszen a víz megérkezik ugyan a Kárpát-medencébe, de megfelelő vízgazdálkodás ill. tározás hiányában annak nagy része a szó szoros értelmében csak átfolyik az országon. Ennek káros hatásai a száraz évjáratokban érezhetőek és bosszantóak igazán.

A rendszerváltozás után megváltozott birtokszerkezet, a földtulajdonosok számának megsokasodása még inkább indokolja azt, hogy a helyi felszíni vízgazdálkodással kapcsolatos feladatokról, a feladatokat végző vízgazdálkodási társulatok szerepéről, azok munkájáról és a felek kommunikációjáról hatékonyabb formában essék szó. Kétségtelenül igaz, hogy az elmúlt három aszályos esztendőben a víz és a vízgazdálkodás kifejezések csak indulatokat generáltak a növénytermesztéssel foglalkozó gazdák köreiben, hiszen ők – más-más okoknál fogva – akadályoztatva voltak a vízfelhasználásban. Vagy víz nem állt rendelkezésre, vagy az anyagiak, ugyanakkor viszont fennállt a társulatok felé a fizetési kötelezettség – az ún. érdekeltségi hozzájárulás. A nagymérvű aszálykártól még inkább befolyásolt gazdák, úgy érezhették, hogy anyagi áldozataik ellenére a társulatok – mivel azok nem feltétlenül a közvetlen környezetükben, vagy látványos módon végeztek munkát – nem, vagy csak részben végzik el a feladatukat. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen a látványos munkák eredménye sem jelentkezik azonnal, és kiváltképp nem érezhető egyelőre a mostani, aszályos években.

A gyakorlatban aszolidaritási elv érvényesül

A vízgazdálkodási munka elsősorban a mezőgazdaság biztonságosabbá tételéről szól, hiszen a földek védelme vagy vízellátottsága az alaptevékenységet befolyásolja. Az immár az ország területének egészét lefedő vízitársulatok természetesen nem egységes díjtételekkel dolgoznak. A domborzati függőség az elvégzendő feladatok nagysága, a műtárgyak alkalmazásának szükségessége mind befolyásolja a fizetendő összeg mértékét. Ez az öszszeg társulatonként, 500 és 2.400 Ft/ha között változik, áfával növelten, az országban. Természetesen a hegy- és dombvidéki védekezések költségei magasabbak – a műtárgyak és komolyabb műszaki megoldások szükségessége következtében –, míg a felszínivíz-hiányos területeken lényegesen olcsóbbak, amit az érdekeltségi hozzájárulásban kifejezésre kell juttatni. A díjszabás gyakorlatában az is szembetűnő lehet, hogy a díjtétel a földtulajdonosokra nézve egy társulaton belül egységes, holott a vízrajzi viszonyokból eredően az elvégzett munkák differenciálásra adnának lehetőséget. Itt lép be a szolidaritás elve, amelynek lényege, hogy mindez a földtulajdonosok hallgatólagos beleegyezésével történik, amely a terhek egységes eloszlását célozza. Ez a működő rendezőelv nem kerülhet ki a társulatok és a földtulajdonosok szemléletéből, mert a felépített, működő rendszer összeomlásához vezetne.

A többfunkciós, karbantartott csatornáké a jövő

Továbbgondolva az eddigi gyakorlatot és az elmúlt évek aszályos viszonyait, talán mégis van olyan megoldás, amire eddig – az elmúlt hosszú évtizedekben – nem gondoltak a szakemberek. Nevezetesen az, hogy az öntözővíz jobb hozzáférhetőségét lehetne biztosítani a belvízelvezető csatornák többfunkciós használatával. A valamikor kiépített és a vízgazdálkodási társulatok – ma néhány helyen a földtulajdonosok – által gondozott csatornák nem csak a víz elvezetésre, hanem egyszerű műtárgyakon keresztül „visszavezetésre" és víztárolásra is alkalmasak lennének. Ehhez a csatornákat vízkormányzó műtárgyakkal kell ellátni, oly módon, hogy ezt a funkciójukat is teljesíthessék. Az ország igen jelentős részén a csapadékszegénység miatt beálló felszíni vízhiány már jó ideje nem tett szükségessé vízelvezetést, így a csatornák kihasználatlanul és sok helyen gondozatlanul álltak/állnak. Ezek karbantartása és feltöltése alapvetően megváltoztathatná a növénytermesztés vízellátási viszonyait, öntözővíz kivételi helyeket jelenthetne, és „aktívvá tételük" minden bizonnyal a mikroklímát is előnyösen befolyásolná. Elég körülnézni a Benelux államokban, ahol az összes csatorna az év minden szakában vízzel telített. Ez egyértelműen a vízzel való gazdálkodás magasiskolája, amiből magyar viszonyok között sürgősen profitálni kellene. Hiszen a víz az ország gyűjtő-medence jellegénél fogva megérkezik, csak éppen – tározó-rendszer hiányában – nagyvonalúan továbbengedjük. Elég, ha a szomszédos Ausztria vízgazdálkodásába bepillantunk, ahol minden egyes vízfolyás többletét a tározóikba kormányozzák, hogy vízhiány semmilyen körülmények között ne állhasson elő.

A gazdálkodást kiszolgáló tevékenység…

Sokan talán nem is tudják, hogy az első vízgazdálkodási társulatok – amelyek a helyi vízgazdálkodási problémák megoldására a helyi érdekeltek által létrehozott szervezetek – közel 200 éve szerveződtek Magyarországon. Ma 78 ilyen vízgazdálkodási társulat működik, amelyek mellett további 400 víziközmű társulat végzi a lakossági ivóvízellátás, a csatornavíz-elvezetés és víztisztítás feladatköreit. A társulatok szakmai működését az országos szövetség (VTOSZ) fogja össze és látja el képviseletüket, valamint az FVM-mel való kapcsolattartás is a hatáskörébe tartozik.

Nagyon fontos a vízitársulatok eredményes működése szempontjából az, hogy a földtulajdonosok, a földhasználók értsék a társulatok tényleges szerepét. Érezzék azt, hogy ezek a szervezetek valóban a vidéki lakosság vízgazdálkodással összefüggő problémáinak megoldására jöttek létre, és munkájuk folytán a mezőgazdasági termelés biztonságának szolgálatában állnak, azt a tudásukhoz, eszközparkjukhoz és lehetőségeikhez mérten a lehető legjobban kívánják kiszolgálni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy szervezett működésükkel a vízkárelhárítás és védekezés, a vízzel való gazdálkodás és a vízpótlás szakmai feladatait látják el.

A feladatok nagyon szerteágazóak

A nagyon sokrétű vízgazdálkodási munka alapfeladatokra bontható, amelyek egész évben – az évjárat sajátosságaihoz való alkalmazkodás figyelembe vételével – folyamatos tevékenységet biztosítanak. Csapadékos évjáratokban természetesen a vízbőség okozta feladatok vannak túlsúlyban. Ilyen a vízkárelhárítás, amely a belvíz elleni, a kis vízfolyások árhullámai elleni védekezést és a lecsapolást jelenti. A társulatok kibővített feladatai között pedig az öntözővíz-szolgáltatás, az öntözővíz-tározás, a holtágak kezelése, a vízviszszatartás és a meliorációs beavatkozások szerepelnek. Ezeket a szakmai feladatokat elsősorban közcélú művekkel – jelentős részben vonalas létesítményekkel, mint belvízcsatornák, medrek, kis vízfolyások, stb. – lehet elvégezni. A területi adottságok és a felkészültség függvényében természetesen a keresztezést biztosító és szabályozó műtárgyak, szivattyútelepek és -állások, tározók és holtágak is egyaránt nélkülözhetetlen eszközök.

A társulatok gondozásában lévő ún. vonalas létesítmények hossza az országban 33.000 km, amelyből 22.000 km állami tulajdonban van. Emellett további 4.000 km önkormányzati tulajdonban lévő művet is üzemeltetnek, külön szerződéses megállapodások alapján. Ezt a meglehetősen nagy feladatot a társulatok csak úgy tudják ellátni, ha a művek létesítése – beruházások elvégzése révén –, felújítása, fenntartása és üzemeltetése zökkenőmentesen folyik. Emellett rendkívüli esetekben – mint az ár- vagy belvíz elleni védekezés – megfelelő lokalizálással és csillapítással segítik elő a kisvízfolyások árhullámainak lefolyását.

A vízgazdálkodási munka nagyon költségigényes

2003-ban az éves összegzés alapján elmondható, hogy 21.000 km hosszúságban történt valamilyen beavatkozás, 15-20 millió mł földet mozgattak meg a társulatok gépei, és 300.000 m˛ területet kaszáltak le az általuk ellenőrzött ill. felügyelt területeken. Ezek olyan hatalmas nagyságrendű munkák, amelyeknek költségeit részben az érdekeltségi hozzájárulásokból lehet előteremteni, részben pedig az immár öt éve elfogadott FVM-rendelet alapján lehet minden aktuális munkára tervezett forint mellé további kettőt pályázat útján elnyerni. A fizetési morál az érdekeltek körében nem rossz, általában meghaladja a 75%-ot. Az 1-2 ha-os magánszektorban lévő területek esetében kisebb a fegyelem, a befizetendő összeg nagyságrendje viszont gyakran nem éri el a többszöri tértivevényes felszólítások költségét. Ugyanakkor a kaszálógépek, a medertisztító-iszapológépek az ilyen nem fizető gazdák területein is éppen úgy dolgoznak. Sőt, erről közvetve – a küldöttek révén – ők is értesülhetnek, hiszen a társulatok a közcélú feladattervüket évente jóváhagyatják a plénum előtt. Amikor a jól karbantartott csatornákban tartósan van víz, akkor azt az altalajban akár 200-250 m távolságban is kiválóan hasznosítják a kultúrák. Ha a víz még folyik is a nagyobb vízhozamú erekben, csatornákban akkor a szemfüles gazdák nem egyszer egy bálaszalma mederbe helyezésével rafináltan megduzzasztják a víz szintjét, ami még jobban megemeli a talajba oldalirányban szivárgó és a növények számára felhasználható vízkészletet. A jó állapotú, gondozott csatornák tehát vízelvezető, vízvisszavezető csatornaként, sőt, víztározóként ill. szükségtározóként is használhatók.

Az állóvíz azért megmozdult, de még nem kezdett folyni…

A „Víz Keretirányelv" (VKI) FVM-szintű dialógusa nagyon jól vezette be az elmúlt két évben azt a munkát, ami a vízgazdálkodási szakemberekre az EU-csatlakozás után vár. Szakmai értelemben a csatlakozás azt jelenti, hogy a vízgazdálkodásban alkalmazandó szabályozások, irányelvek műszaki szabványok 30-40%-a a tagállamok közös szabályozásának alkalmazását jelenti, amit a szakmai gárdának meg kell tanulnia. A fennmaradó 60-70%-ot viszont a magyar szakembereknek kell kidolgozniuk. Ez nagy és intenzív munka lesz, amelynek sikeres elvégzéséhez először oktatási és képzési programot kell megvalósítani, a VKI alapjain. A lényeg azonban az, hogy a vízgazdálkodási társulatok tisztában legyenek a 2004 májusától rájuk váró kötelezettségekkel, és mielőbb megtudják, hogy milyen támogatási lehetőségeket vehetnek igénybe ezek teljesítéséhez. Csak remélni lehet, hogy ebből az átalakulási folyamatból a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók mielőbb profitálni tudnak, ami egyben a gazdálkodás színvonalának növekedését is maga után vonja.