Az utóbbi egy hónapon belül a régi hazai „tejes ügy" mellé újabb is társult, ezért aktuálisnak érzem egy régebbi írásomból vett részlet közlését. Arra kérem a Tisztelt Olvasót, hogy ne szaladjon előre az időpont keresésében, az idézett szöveget a végén is aktuálisnak fogja találni, mintha ma íródott volna.

„HA HOLNAP AKARTOK TEJET INNI, NE MENJETEK BE!

(Se vuolete bére latte anche voi non entrate)

Ez a felirat fogadott bennünket a Bolognai EIMA Kiállítás és Vásár főbejáratánál november 7-én. Sípok, dobok, hangos szónokok óriási hangzavarban adták tudtára az érkezőknek a megnyitás előtt egy órával: ha nem emelik a tej felvásárlási árát, akármi is történhet. Most sajnálom csak igazán, hogy legalább egy nagy táblát nem hoztam el, nem kellene ma a szövegen gondolkodni.

Az IKR szervezésében bonyolított szakmai utazás előbbi epizódja – bár nem befolyásolta a tanulmányút eredményességét – igen sok tapasztalattal szolgált. Elsősorban azzal, hogy az olasz tejkérdés sem szakítható ki a szarvasmarha-ágazat költségrendjéből, sőt: a 250-500 férőhelyes, specializált tehenészetek létét alapvetően megszabja. Kérdés marad akkor

is, ha a fejőházból a friss tej közvetlenül a sajtkészítő kádakba kerül, és a napi összes tejből a világhírű és az általunk meglátogatott Emilia Romagna térségben legkiválóbb parmezán sajtot készítik. Lenyűgöző látvány volt a 45 kg-os, malomkerék nagyságú sajtokból 12 sor magasan, 50 m hosszan telerakott raktár. Az automata tisztítógép (kis targoncához hasonlított) egyenként szedte le a sajtokat a polcról, majd a felület tisztára kefélése után másik lapjára fordítva helyezte vissza.

Az észak-olaszországi farmok átlagos mérete 45-60 ha, de akad több száz hektáros nagyüzem, vállalkozás is. Ez a farmnagyság lényegében megegyezik a nyugat-európai átlaggal. A növénytermesztés a magas kultúrájú gabona- és élelmiszeripar közvetlen ellátása mellett az északi területeken a nagy hozamú állattenyésztést szolgálja. Az általunk meglátogatott 2 farmon 26-28 kg/tehén napi fejési átlagot említettek.

A tömegtakarmány-termelés, amelyet silókukoricára, lucernára és rétiszénára alapoznak, magas színvonalú. Általános a hengeres nagybálák fedett helyen tárolása. Az állat biológiai igényének, a technológiának a tisztelete és kiszolgálása a kevésbé felszerelt családi, valamint a profi vállalkozó farmokon egyaránt mintaszerű.

A takarmánykiosztás alapgépeként keverő-kiosztókocsit használnak, amely a hidraulikával mozgatott hátsó ajtó segítségével a nagybálát beemeli a keverőtérbe, s a késekkel felszerelt kettős csigarendszer nemcsak keveri, hanem a késekkel bármilyen szálasanyagot, darabos, vagy őrölt terméket, pelyhesített kukoricát, ipari hulladékot és a mellékterméket, különböző koncentrátumokat, stb. hatékonyan aprítja is. Az automatikus mérleggel ellátott keverőkocsi alkalmas a takarmányozási technológia előírásainak betartására, így a jó receptura 13-19% tejmennyiség-növekedést eredményezett (Megjegyzem: a repecturához alakították ki a keverőkocsit!) A komputeres összmérlegelő, ellenőrző automata egység segítségével a keverékarány, a keverés és a kiosztás egyaránt egész évben állandó és optimális minőségű".

Az eset még 1990-ben történt, és most, 13 év múltán majdnem sajnálom a PARMA labdarúgócsapatát, amely a mezén is a tejet reklámozza, és most halad a csőd felé…

A már bemutatott keverő-kiosztókocsik alkalmasak a tartályukba berakott siló, bála, egyéb szálasanyagok aprítására, és a receptura alapján hozzáadagolt abraktakarmány összekeverésére. A teljes folyamat a tervezett összetétel biztosítása után a keveréknek a telepen történő kiadagolásával fejeződik be, a kocsi számítógépébe betáplált program szerint. A munkavégzés menete: a számítógéppel felszerelt keverő-kiosztókocsi tartályába (1.) először berakják a szükséges mennyiségű silót, hengeres vagy szögletes szénabálát, a kocsiban található, késsel felszerelt csigák pedig megkezdik a keverést és az aprítást (2.).

A (3.) képen bekarikázott mérőelemek a keverő-kiosztókocsi alvázán találhatók. Ezekre, mint az elektronikus mérleg részeire támaszkodik a kocsi felépítménye. Ez a mérőrendszer pontos és megbízható méréseket végez silómarás közben is, és lehetővé teszi a traktorülésből az akár folyamatos, akár szakaszos, mért adagú – a jászolba, az etetőútra vagy az etetőállásba történő – kitárolás elvégzését.

A keverő-kiosztókocsiba a kisbála bejuttatása kisebb villamos hajtású szecskázóval (4.) is elvégezhető, ezzel az erőgép igénybevételére nincs szükség a szecskázási munkához.

Az abraktakarmány pontos kiadagolása önállóan is elvégezhető akkumulátoros hajtású kiosztókocsival vagy sínpályára rögzített abrakadagolóval (5.), akár „névre szólóan" is (6.).

Itt már feltétlenül szólni kell az állatok egyedi elbírálását és a telep teljes nyilvántartását végző számítógépes rendszerről. A költségtakarékos, eredményes tehenészeti termelés elképzelhetetlen korszerű takarmányozási adatfeldolgozó rendszer nélkül. Az állatokon elhelyezett aktív jeladó (7.) jelzését a technológiai folyamat különböző pontjain elhelyezett jelfogók (tejmérők, etetők, mérlegek) veszik, lehetővé válik a hatékony takarmányozás mellett az állatok egészségügyi, stb. megfigyelése is. Az azonosító rendszer lehetővé teszi a tehenek gyors és megbízható azonosítását, amikor azok a fejőházba lépnek. A jeladót lábon elhelyezve a napi mozgás változása (majd annak oka) is figyelemmel kísérhető.

Az azonosító rendszer akár kötött, akár kötetlen tartásban egyaránt lehetővé teszi az egyedi takarmányozást (8.).

A (9.) automatikus működésű etetőkocsi 8 különböző abrakfajtát képes egyidejűleg kezelni. Az abraktartály mérete a tartály teljes térfogatának optimális kihasználása érdekében rugalmasan változtatható.

A régi vagy új istállóban egyaránt használhatók a (10.) képen látható etetőkocsik. Keskeny etetőutakon is könnyen mozgathatók, akár régi, falmelletti jászlak kiszolgálására is alkalmasak.

A külön akkumulátoros hajtóművel rendelkező etetőkocsik (9., 10., 11., 12., 13.) alkalmazásával akár etetőútra, akár jászolba egyidejűleg 4-8 abrakféleség is kiadagolható.

Évtizedekkel ezelőtt több próbálkozás is történt az etetőút vagy a jászol felett végigmenő szállítószalaggal – valamilyen keresztirányú leosztással – a tehenészetben az abrak kiadagolására. Az istállókat úgy helyezték el, hogy a siló- és abraktároló tornyokból kiszállított takarmányokat a kívánt keverési arányban a jászlak felett végigmenő szalagra lehetett irányítani, majd a felhasználási helyre adagolni. Azt gondolom, a tehenészetek mai helyzetében – de a fejlesztések nagyságrendjét is figyelve – elsősorban a takarmánykeverő-kiosztókocsik vagy a sínen mozgatott abrakadagolók jöhetnek szóba.