![]() |
MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap |
|
![]() |
Újév második napja van. Écsen, Vaszari László borászatának irodájában beszélgetünk. Nagy itt a mozgás, hiszen ez az év első munkanapja. A borász lánya és veje is dolgozik. – Látható, hogy a család minden tagjának megvan a feladata. Mióta foglalkoznak szőlészettel-borászattal? – Kertészmérnökként végeztem, majd 1972 és 1996 között a Pannonhalmi Termelőszövetkezet borászatát vezettem – kezdi válaszát Vaszari László. – A privatizációval azonban mindannyiunk élete megváltozott. Jelenleg szinte az egész családom a vállalkozásban dolgozik. A szőlővel és a borkészítéssel én foglalkozom. A nagyobbik lányom az irodai munkát végzi, a középső a kiskereskedelemmel kapcsolatos feladatokat intézi, a legkisebb pedig még gimnáziumba jár. A vőm folyamatosan szállítja a bort a vevőknek. Feleségem maradt a szakmájánál, de ő is besegít, amiben csak lehet. A saját vállalkozás mellett több más befektetővel együtt megpróbáljuk működtetni a régi apátsági pincét, és mindezeken a feladatokon túl a hegyközség elnöki funkcióját is én töltöm be. – Először beszéljünk a családi vállalkozásról! Miben változott meg leginkább az életük? – Nagyon sok mindenben. Amióta a vállalkozásunk működik, azóta mindent magunknak kell elvégeznünk, a pályázatok írásától a borok forgalmazásáig, a szőlőben végzett munkák szervezésétől a borkészítésig. Jómagam és a családom feladatai is igen sokrétűek, hiszen egyszerre vagyunk pályázati iroda, titkárság, szőlészet, borászat, marketingcsoport, könyvelés, szállítmányozási cég és akár turisztikai iroda. Ezt volt a legnehezebb megszokni a nagyüzemi munka után. Itt mindenkinek mindent tudni kell, nem elegendő egy dologhoz érteni. Ahhoz nem vagyunk elég nagyok, hogy minden feladatra külön szakembereket tartsunk. Úgy vélem, ennek a nehézségnek a feloldása a legnehezebb általában a vállalkozások működése során. – Óévbúcsúztatókor és az újév köszöntésekor általában számadást végzünk az elmúlt év eredményeiről, sikerekről – magunkról. Ön, hogy értékeli a 2003-as évet? – A 2003-as esztendő változatos volt, de összességében elégedett vagyok. A szőlő minősége és mennyisége is kiválóan alakult. Dolgoztunk, és úgy érzem, nem feleslegesen. Voltak és vannak persze problémák is. – Beszéljünk először a pozitívumokról. Egy gyönyörű, új épületben vagyunk, ahol vannak ugyan még tennivalók, de a munkálatok nagy része befejeződött. – Igen. A feldolgozó- és palackozóüzem szinte teljesen elkészült, s így – mivel 26 hektár saját szőlőültetvénynyel rendelkezünk – az itt termelt, illetve kis mennyiségben felvásárolt szőlőből készült bort megfelelő környezetben, új, modern reduktív technológiával, palackos kiszerelésben is tudjuk majd értékesíteni. – Milyen az ültetvény fajtaösszetétele, tervez-e a jövőben további telepítést? – A fajtaösszetétel megfelel a borvidékkel kapcsolatos elvárásoknak, az Olaszrizling, a Rajnai rizling, a Rizlingszilváni, a Chardonnay és a Királyleányka mellett kis területen Zefírt is művelünk. A telepítés 1986-os, tehát az ültetvény a legjobb korban van. További telepítést a palackozó gépsor üzembe helyezése után tervezünk. A 26 ha-os ültetvényt 40-50 ha-ra kívánjuk bővíteni. Ekkora szőlőterület és az új feldolgozó elegendő ahhoz, hogy családom, gyermekeim és unokáim számára biztosítsam a jövőt. – Milyen berendezéseket fog vásárolni, melyik technológiát követi a feldolgozás folyamán? – Reduktív borokat készítünk, a feldolgozósorunk is ennek megfelelő. A bogyózó-zúzógépből a cefre a kíméletes, pneumatikus présekbe kerül. A mustot hűthető, kóracél tartályokban irányítottan erjesztjük, 15-20 C°-on, azután szűrjük, derítjük, majd a szintén kóracél tárolótartályokba kerül. A palackozógép beszerzését 2004 első felére tervezem, ez óránként 1000-1500 palackos teljesítménnyel dolgozik majd. Az új és régi pincénkben pedig összesen 4000 hl tárolótér található. A technológia eredményeként a szőlőgyümölcsből megőrizzük az üde, friss illatokat, ízeket, és könnyű, a mai kor ízlésvilágának megfelelő bort készítünk. – Milyen értékesítési csatornákon jut a bor a fogyasztóhoz? – Boraink nagy részét kannás kiszerelésben értékesítjük. Tisztában vagyok azzal, hogy a bornak nem a műanyag kannában a helye. De a ballonokban csak pár napot tölt a bor. Magunk szállítjuk ki a megye különböző helyeire: éttermekbe, hotelekbe, borozókba. Míg egy szőlész-borász években gondolkodik, addig egy vendéglátó vállalkozó nem. Még a 2002-es borokat árulom, a 2003-asok is lassan forgalomba kerülnek, de 2004-re már műtrágyát vásároltam a szőlőbe. A borozók nem halmoznak fel készleteket. Sok helyre hetente szállítunk. A tárolótartályokból a szállítás reggelén töltjük a bort a kannába – 3, 5, 10, 20 literes kiszerelésben –, és az, a rengeteg papírmunkát követően, azonnal járműre kerül. A palackozóüzem segítségével a jövőben mindez változni fog, de a folyóbornak is még sokáig lesz piaca. – Mennyire jelentős a borturizmus a borvidéken? – Az értékesítésnek ezt a lehetőségét is szeretnénk kiaknázni. Egy régi, 1820-as években épült pincét vásároltunk, ahol kialakítottunk egy kóstolóhelységet. (Ellátogattunk ebbe a pincébe is. Homokkőbe vájták, 12 m mélyen a földfelszín alatt egy igen kedvező klímájú, egészséges levegőjű, két ággal rendelkező pince, ahol a régi és új technológia harmonizál. Megférnek itt egymással a fahordók és kóracél tartályok. A pince felett pedig ízléses, igényes környezetben kóstolhatják az erre járók Vaszari László borait – és természetesen vásárolhatnak is belőlük.) – Most mint a hegyközség elnökét kérdezem. Hogyan értékeli a borvidék mai állapotát? – A hegyközségi tanács helyi elnökeként tisztában vagyok az itteni adottságokkal, állapotokkal. A terület környezeti adottságai kiválóak a szőlőtermesztéshez. Az eddigi állami pályázatok segítségével 50%-ban támogatták a telepítést, itt azonban az elmúlt 10 évben csupán 50 ha szőlőt telepítettek. Ez igen kismértékű befektetési kedvre utal. Győr ipari jellegű település, a multicégek igen kedvező feltételekkel foglalkoztatják a környéken lakókat. Nem csalogatja az embereket a mezőgazdaság, 1-2 ha-on nem éri meg szőlőt termeszteni. Maradnak tehát a nagyobb ültetvények és borászatok, annak ellenére, hogy a termeszthető fajták körét kibővítettük, nehogy ez jelentsen akadályt a telepíteni vágyóknak. Ha azonban nem következik be változás, az ültetvények előbb-utóbb elöregednek. A borászatot illetően néhány, a sajátomhoz hasonló méretű feldolgozó működik, illetve elkészült és novemberben átadásra került az apátság új pincészete. – A beszélgetés elején a szép eredményekről beszélgettünk. Vannak viszont problémák, amiket csak megemlített. Melyek a legjelentősebbek? – A volt szövetkezeti pincészet kft.-ként működik ugyan – ennek is ügyvezető igazgatója vagyok –, de, mint az ország több egykori téesz-pincéje, jelenleg ez is csak meglehetősen rossz kihasználtsággal működtethető. A nagyüzemi termesztés megszűntével, a kárpótlások után az ültetvények elaprózódtak. A feldolgozóüzemet és pincészetet működtetjük, de várjuk a vállalkozó szellemű befektetőket, akik megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek a fejlesztéshez, ahhoz, hogy megmentsék ezt az értéket. Feldolgozó- és tárolókapacitását tekintve ez a borvidék legnagyobb üzeme, amely integrátori funkciót is betölthetne. – További sikeres munkát kívánunk, 2004-re pedig jó évjáratot, szép borokat és a beruházás sikeres befejezését! |
|