Újév második napja van. Écsen, Vaszari László borászatának irodájában beszélgetünk. Nagy itt a mozgás, hiszen ez az év első munkanapja. A borász lánya és veje is dolgozik.

– Látható, hogy a család minden tagjának megvan a feladata. Mióta foglalkoznak szőlészettel-borászattal?

– Kertészmérnökként végeztem, majd 1972 és 1996 között a Pannonhalmi Termelőszövetkezet borászatát vezettem – kezdi válaszát Vaszari László. – A privatizációval azonban mindannyiunk élete megváltozott. Jelenleg szinte az egész családom a vállalkozásban dolgozik. A szőlővel és a borkészítéssel én foglalkozom. A nagyobbik lányom az irodai munkát végzi, a középső a kiskereskedelemmel kapcsolatos feladatokat intézi, a legkisebb pedig még gimnáziumba jár. A vőm folyamatosan szállítja a bort a vevőknek. Feleségem maradt a szakmájánál, de ő is besegít, amiben csak lehet.

A saját vállalkozás mellett több más befektetővel együtt megpróbáljuk működtetni a régi apátsági pincét, és mindezeken a feladatokon túl a hegyközség elnöki funkcióját is én töltöm be.

– Először beszéljünk a családi vállalkozásról! Miben változott meg leginkább az életük?

– Nagyon sok mindenben. Amióta a vállalkozásunk működik, azóta mindent magunknak kell elvégeznünk, a pályázatok írásától a borok forgalmazásáig, a szőlőben végzett munkák szervezésétől a borkészítésig. Jómagam és a családom feladatai is igen sokrétűek, hiszen egyszerre vagyunk pályázati iroda, titkárság, szőlészet, borászat, marketingcsoport, könyvelés, szállítmányozási cég és akár turisztikai iroda. Ezt volt a legnehezebb megszokni a nagyüzemi munka után. Itt mindenkinek mindent tudni kell, nem elegendő egy dologhoz érteni. Ahhoz nem vagyunk elég nagyok, hogy minden feladatra külön szakembereket tartsunk. Úgy vélem, ennek a nehézségnek a feloldása a legnehezebb általában a vállalkozások működése során.

– Óévbúcsúztatókor és az újév köszöntésekor általában számadást végzünk az elmúlt év eredményeiről, sikerekről – magunkról. Ön, hogy értékeli a 2003-as évet?

– A 2003-as esztendő változatos volt, de összességében elégedett vagyok. A szőlő minősége és mennyisége is kiválóan alakult. Dolgoztunk, és úgy érzem, nem feleslegesen. Voltak és vannak persze problémák is.

– Beszéljünk először a pozitívumokról. Egy gyönyörű, új épületben vagyunk, ahol vannak ugyan még tennivalók, de a munkálatok nagy része befejeződött.

– Igen. A feldolgozó- és palackozóüzem szinte teljesen elkészült, s így – mivel 26 hektár saját szőlőültetvénynyel rendelkezünk – az itt termelt, illetve kis mennyiségben felvásárolt szőlőből készült bort megfelelő környezetben, új, modern reduktív technológiával, palackos kiszerelésben is tudjuk majd értékesíteni.

– Milyen az ültetvény fajtaösszetétele, tervez-e a jövőben további telepítést?

– A fajtaösszetétel megfelel a borvidékkel kapcsolatos elvárásoknak, az Olaszrizling, a Rajnai rizling, a Rizlingszilváni, a Chardonnay és a Királyleányka mellett kis területen Zefírt is művelünk. A telepítés 1986-os, tehát az ültetvény a legjobb korban van.

További telepítést a palackozó gépsor üzembe helyezése után tervezünk. A 26 ha-os ültetvényt 40-50 ha-ra kívánjuk bővíteni. Ekkora szőlőterület és az új feldolgozó elegendő ahhoz, hogy családom, gyermekeim és unokáim számára biztosítsam a jövőt.

– Milyen berendezéseket fog vásárolni, melyik technológiát követi a feldolgozás folyamán?

– Reduktív borokat készítünk, a feldolgozósorunk is ennek megfelelő. A bogyózó-zúzógépből a cefre a kíméletes, pneumatikus présekbe kerül. A mustot hűthető, kóracél tartályokban irányítottan erjesztjük, 15-20 C°-on, azután szűrjük, derítjük, majd a szintén kóracél tárolótartályokba kerül. A palackozógép beszerzését 2004 első felére tervezem, ez óránként 1000-1500 palackos teljesítménnyel dolgozik majd. Az új és régi pincénkben pedig összesen 4000 hl tárolótér található.

A technológia eredményeként a szőlőgyümölcsből megőrizzük az üde, friss illatokat, ízeket, és könnyű, a mai kor ízlésvilágának megfelelő bort készítünk.

– Milyen értékesítési csatornákon jut a bor a fogyasztóhoz?

– Boraink nagy részét kannás kiszerelésben értékesítjük. Tisztában vagyok azzal, hogy a bornak nem a műanyag kannában a helye. De a ballonokban csak pár napot tölt a bor. Magunk szállítjuk ki a megye különböző helyeire: éttermekbe, hotelekbe, borozókba. Míg egy szőlész-borász években gondolkodik, addig egy vendéglátó vállalkozó nem. Még a 2002-es borokat árulom, a 2003-asok is lassan forgalomba kerülnek, de 2004-re már műtrágyát vásároltam a szőlőbe. A borozók nem halmoznak fel készleteket. Sok helyre hetente szállítunk. A tárolótartályokból a szállítás reggelén töltjük a bort a kannába – 3, 5, 10, 20 literes kiszerelésben –, és az, a rengeteg papírmunkát követően, azonnal járműre kerül.

A palackozóüzem segítségével a jövőben mindez változni fog, de a folyóbornak is még sokáig lesz piaca.

– Mennyire jelentős a borturizmus a borvidéken?

– Az értékesítésnek ezt a lehetőségét is szeretnénk kiaknázni. Egy régi, 1820-as években épült pincét vásároltunk, ahol kialakítottunk egy kóstolóhelységet.

(Ellátogattunk ebbe a pincébe is. Homokkőbe vájták, 12 m mélyen a földfelszín alatt egy igen kedvező klímájú, egészséges levegőjű, két ággal rendelkező pince, ahol a régi és új technológia harmonizál. Megférnek itt egymással a fahordók és kóracél tartályok. A pince felett pedig ízléses, igényes környezetben kóstolhatják az erre járók Vaszari László borait – és természetesen vásárolhatnak is belőlük.)

– Most mint a hegyközség elnökét kérdezem. Hogyan értékeli a borvidék mai állapotát?

– A hegyközségi tanács helyi elnökeként tisztában vagyok az itteni adottságokkal, állapotokkal. A terület környezeti adottságai kiválóak a szőlőtermesztéshez. Az eddigi állami pályázatok segítségével 50%-ban támogatták a telepítést, itt azonban az elmúlt 10 évben csupán 50 ha szőlőt telepítettek. Ez igen kismértékű befektetési kedvre utal. Győr ipari jellegű település, a multicégek igen kedvező feltételekkel foglalkoztatják a környéken lakókat. Nem csalogatja az embereket a mezőgazdaság, 1-2 ha-on nem éri meg szőlőt termeszteni. Maradnak tehát a nagyobb ültetvények és borászatok, annak ellenére, hogy a termeszthető fajták körét kibővítettük, nehogy ez jelentsen akadályt a telepíteni vágyóknak. Ha azonban nem következik be változás, az ültetvények előbb-utóbb elöregednek.

A borászatot illetően néhány, a sajátomhoz hasonló méretű feldolgozó működik, illetve elkészült és novemberben átadásra került az apátság új pincészete.

– A beszélgetés elején a szép eredményekről beszélgettünk. Vannak viszont problémák, amiket csak megemlített. Melyek a legjelentősebbek?

– A volt szövetkezeti pincészet kft.-ként működik ugyan – ennek is ügyvezető igazgatója vagyok –, de, mint az ország több egykori téesz-pincéje, jelenleg ez is csak meglehetősen rossz kihasználtsággal működtethető. A nagyüzemi termesztés megszűntével, a kárpótlások után az ültetvények elaprózódtak. A feldolgozóüzemet és pincészetet működtetjük, de várjuk a vállalkozó szellemű befektetőket, akik megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek a fejlesztéshez, ahhoz, hogy megmentsék ezt az értéket. Feldolgozó- és tárolókapacitását tekintve ez a borvidék legnagyobb üzeme, amely integrátori funkciót is betölthetne.

– További sikeres munkát kívánunk, 2004-re pedig jó évjáratot, szép borokat és a beruházás sikeres befejezését!