A szabályok egy része ésszerűtlen, mások elfogadhatóak, és vannak szükségszerűek is közöttük. A szabályozás a 350 tyúknál kevesebbet tartó termelőkre nem vonatkozik.

A tojásforgalmazás szabályai túlnyomórészt indokoltak, hasznosak, de a valós helyzet mindig eltér a szabályok feltételezte mesterséges környezettől; – ilyenkor következik be a módosítás. Az EU Bizottság most látta idejét annak, hogy a tojásforgalmazás szabályait módosítsa.

Az alaprendelet az 1907/90 (EGK) Tanácsi Rendelet, amely része a Magyar Élelmiszerkönyvnek is. Ezt a rendeletet az 5/2001. (EU) sz. rendelet módosította. A módosítás lényege a következő:

A fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy a tojást milyen tartási módban termelték, milyen takarmányozásban részesültek az állatok. A fogyasztóval mindezeket a tudnivalókat akkor kell közölni, ha a tojást nem a termelés helyén vásárolja meg, függetlenül attól, hogy az EU-n belül vagy kívül termelték-e a tojást. Kívülálló ország esetén elfogadható, ha azt közlik a vásárlóval, hogy a tartási mód nem ismert, és nincs biztosíték arra, hogy a tojást az EU-szabályoknak megfelelő módon termelték.

Lényeges, hogy a tartási mód jelzést a tojásra kell rápecsételni. Az új rendelkezés megszünteti az ún. C osztályt, és csak friss tojást (A osztály) és ipari feldolgozásra alkalmas (B osztály) tojást ismer el.

A kötelező jelölésen kívül az A osztályú tojáson még jelezni lehet:

– a felhasználhatósági dátumot,

– az osztályt és a súlyt,

– a csomagoló állomás nyilvántartási számát, esetleg nevét,

– a márkajelzést,

– a tojástermelés telephelyét.

A B osztályba sorolt tojások közt nem lehet törött tojás, de az előzőekben felsorolt jelzéseket a B osztályú tojásokra is rá szabad bélyegezni.

A tojások jelölésénél a következő számokat kell alkalmazni:

0 organikus tojás

1 szabadtartású tojás

2 mélyalmos tojás

3 ketreces tojás

A jelölés helyszínét rugalmasan fogják előírni, azaz a pecsételést a telepen vagy a csomagoló állomáson is szabad lesz majd végezni.

Az EU Higiéniai Szabálya szerint a telep nyilvántartási számát, továbbá az ország egy vagy két betűből álló jelét kell rábélyegezni a tojásra.

2005. július 1-jétől a helyi piacokon árusított tojásokat is kötelező lesz a telep számával lebélyegezni, továbbá azokat az osztályozatlan tojásokat is, amelyek a csomagolók egymás közti forgalmában, illetve a tagországok közti forgalomban cserélnek gazdát. Az élelmiszeripari feldolgozásra kerülő tojásokat osztályozni nem, de jelölni kötelező.

Az import tojásokra minden esetben rá kell bélyegezni a származási ország betűjelét.

2002-ben újabb módosítás jelent meg az EC 2052/2003. november 17. szám alatt, amely 2004. január 1-jétől lépett hatályba a jelenlegi Európai Unió tagországaiban.

Új szabály, hogy azokban a tagországokban, ahol szokás volt a tojást mosva forgalmazni (pl. Svédország), ott ezt az Élelmiszerbiztonsági Hivatal vizsgálati eredményeinek értékeléséig megengedi, de a csomagolásra rá kell írni, hogy „mosott tojás". Ez a szabály Magyarországot nem érinti.

A kiskereskedelmi forgalmazásban (élelmiszert árusító boltokban) a tojásokat úgy kell az üzletben kitenni (pultra, polcra stb.), hogy a fogyasztó számára jól láthatóak legyenek a súly szerinti osztályok, illetve a tartási mód szerinti különbség. A tojást ömlesztve (tálcán vagy más módon) is szabad árusítani, de fel kell tüntetni a csomagolóállomás azonosító számát és a felhasználhatóság időpontját, valamint a megfelelő tároláshoz ajánlásokat kell adni.

Az extra A (extra friss) tojások kivételével súly szerinti osztályozás nélkül is forgalmazható az A osztályú, kis kiszerelésű (pl. dobozolt) tojás, de a csomagolásra rá kell írni a tétel tiszta súlyát és azt is, hogy különböző méretű tojásokat tartalmaz.

A tojásforgalmazás részletekre is kiterjedő szabályait a Bizottság 1274/91 EEC sz. rendelete tartalmazza, amelynek jelenleg nincs magyar megfelelője. Ezt a szabályt is módosították még a 2003. évben (a cikk írásakor a jóváhagyott változat még nem áll rendelkezésünkre). A rendelettervezet meghatározza:

– a tojások a termelőtelepről a csomagolóba történő szállításának idejét, a tárolási hőmérsékletet, a tojásszállítmány adminisztrációját, dokumentációját

– a tojáscsomagolók munkarendjét, a csomagolóként való elismerés feltételeit

– meghatározza a tojás A osztályba sorolásának feltételeit

– a súly szerinti osztályozást

– részletezi a jelölést a tojáson, a csomagoláson

– az eltarthatóság, a csomagolás, a megtojás dátumának jelzéseit

– a tartási, takarmányozási körülmények közlését

– az importált tojások jelzését

– az újraosztályozás, átminősítés, a csomagolás módját

– az ellenőrzést, a mintavételt

– az adatszolgáltatás rendjét.

A csatlakozó országoknak, így nekünk is 2004. május 1-jétől alkalmazni kell ezeket a rendeleteket.

Az új tojásforgalmi szabályzat a jelenlegi tagországok helyzetére alapozódik, és ennél fogva nem veszi figyelembe a csatlakozó országok sajátosságait.

Ezek a következők:

– nincsenek több termelőt összefogó csomagolóállomások, a nagyobb termelők önállóan végzik zömmel saját termékük csomagolását,

– sok az olyan termelő, akinek 350-nél több tyúkja van, de a maximális egyedszám legtöbbször is csak néhány ezer. Erre a létszámra a követelményeknek megfelelő csomagoló létesítésére nincs forrás, ilyet legtöbbször nem is éri meg építeni,

– a tárolási hőmérséklet nincs biztosítva,

– a ház körüli termelés (350-nél kevesebb tyúk) aránya a 45-50%-ot is eléri, s a termék egy részének a piacon történő megjelenése irreálissá teszi a szigorú forgalmazási szabályok alkalmazását. A csatlakozó közép-kelet-európai országoknak együttesen kellene e sajátosságokat tudatosítaniuk, esetleg derogációt vagy a sajátosságokat figyelembe vevő szabályozást kérniük.

A tojásjelölés kötelezővé tétele – eltekintve az előzőekben felsorolt sajátos problémáktól – megfelelő ellenőrzéssel rendezettebbé teszi a piacot, de többletköltséget okoz.

Feltétlenül szükség van arra, hogy május 1-jéig a lehetőségeinkhez képest felkészüljünk a változásokra, elsősorban azért, hogy megjelenhessünk a hiánnyal küszködő német piacon. Nem elég azonban a termelők felkészültsége, az ellenőrző hatóságoknak is ugyanilyen felkészülteknek kell lenniük. Ez utóbbi területen jelenleg legalább akkora a lemaradás, mint a termelő üzemek tekintetében.