![]() |
MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap |
|
![]() |
Piaci kilátásokA legnagyobb sertéstartó ország Kína, amelynek világpiaci részesedése csaknem 50%, majd az EU (36%) és az USA (18%) következik a rangsorban. Nagyobb volumenű részesedéssel (cca. 4%) bír ezen kívül még Lengyelország, Kanada és Brazília. Az előrejelzések szerint az EU (15-ök) 17,5 millió tonnáról 2008-ig – szerény mértékű növekedéssel – várhatóan 18,5 millió tonnára növeli a sertéshústermelést. Hasonló ütemű növekedés várható az USÁ-ban is (8,5 millió tonnáról 2010-ig 10 millió tonnára). Az EU-ban a belső fogyasztás a következő 8-10 évben a fejenkénti 43,2 kg-ról várhatóan 45,6 kg-ra nő. Az EU-tagországok sertésállománya egy év alatt 1 millióval csökkent, és ma 120,2 milliót tesz ki. A tagországok többségében a piaci túlkínálat és a romló árak miatt csökkent a sertéslétszám. A belső fogyasztás növekedését a kergemarhakór (BSE) és a sertéshús olcsóbb ára indukálhatja. A sertéshús világpiaci ára az idei és múlt évi mélypont után a különböző prognózisok szerint (OECD) átmeneti emelkedést követően újra csökkeni fog. A nagy exportőrök a jövőben az USA és Kanada, illetve az EU tagállamai lesznek, és továbbra is Japán és Oroszország lesz a sertéshúsfölösleg legfontosabb vásárlója. Az EU várhatóan növeli a harmadik országokba irányuló kivitelét, miután önellátási foka 107%. Az EU évente várható exportálható fölöslege, 1,2 millió tonna körül alakul. A hazai sertéshús piaci helyzetét az árak jelentős ingadozása, a szabályozatlanság és a ciklikusság jellemzi. A korábbi jelentős, 1303 ezer tonnás sertéshústermelést (1986-1990-es évek átlaga) nagyarányú visszaesés követte, a 2001-ben elért 680 ezer tonnás összérték pedig 2009-ig várhatóan 660 ezer tonnára csökken. Ez mindössze 45 ezer tonnával lesz több a belső felhasználásnál. A külpiaci kereslet hatására 2001-ben jelentősen megugrott felvásárlási ár (375 Ft/kg) napjainkra jelentősen csökkent (300 Ft/kg körüli szintre), és alig fedezi az egyébként átlagon felül magas termelési költségeket (a VHT adatfeldolgozás szerint a 2002. évi főtermék teljes önköltsége 292 Ft volt. A költség-jövedelemviszonyokat hosszabb távon vizsgálva megállapítható, hogy 1998-ban 30, 1999-ben – 16,5, 2000-ben 5,6, 2001-ben 32 Ft eredmény keletkezett egy kg hízósertésen, viszonylag kiegyenlített átlagos hasítottsúly- és enyhén növekvő színhústartalom mellett. A termelési költségek az utóbbi években alig változtak és erősen kötődtek a gabonafélék terméseredményéhez és árához. Nemzetközi összehasonlításban a hazai sertés önköltségi ára Kanadához és az USA-hoz hasonlóan nálunk is kedvezőnek mondható. A belföldi sertéshúsfogyasztás (29 kg/fő) az EU-csatlakozás révén (is) várható életszínvonal-növekedés miatt feltehetően némi növekedést érhet el, de nem emelkedik a 90-es évek 42-kg-os szintjére. A hazai előzményekAz 1980-as évek közepéig tartó dinamikus fejlődés azt bizonyította, hogy a kedvező gabonatermesztési adottságainkra alapozva – megfelelő fizetőképes kereslet esetén – hazai sertéshúsfogyasztásunk 40-45 kg-ot érhetett el, mintegy 30%-os exporthányad mellett. Az akkori viszonyok között bebizonyosodott, hogy az ország 10 millió sertés tartására képes. A romló gazdasági feltételek hatására megindult az állomány folyamatos csökkenése, és a mai 5 millió körüli sertésállományunk fele társas vállalkozások, 50%-a pedig kistermelők kezében van. A gondok forrásai között megemlíthető, hogy a tulajdonváltással egyidőben felbomlott az addig működő termelési-értékesítési integrációs rendszer. A szabad áralakulás, az információ hiánya, a belső és külső piacok csökkenése a stabilitás és a kiszámíthatóság megszűnését vonta maga után. Ennek következtében az állomány létszáma az 1960-as szintre esett vissza; amíg az EU-ban 1987-1995 között 3,8%-kal nőtt, addig nálunk 38%-kal csökkent az állomány. A világ sertésállománya ugyanezen idő alatt az EU-énál nagyobb arányban, 9,6%-kal gyarapodott. Az Európai Unió nagy sertéstartó országai (Dánia, Hollandia és Franciaország) jelentős állománynövelést hajtottak végre, és elfoglalták az általunk korábban elhagyott volt KGST-piacokat. Különösen érzékenyen reagáltak az új helyzetre az integrálatlanná vált kistermelők, amit az is jelez, hogy számuk mintegy a korábbi felére esett vissza. Az állománycsökkenés nem járt együtt a koncentráció növekedésével. 1993-ban az EU-ban egy sertést tartó gazdaságra átlag 77, nálunk viszont 12 sertés jut! Vagyis Magyarországon – az EU-hoz viszonyítva – fordított irányú fejlődési tendencia zajlott le. Napjainkra az értékes tenyészállatok használata visszaesett, a takarmányozás minőségi és mennyiségi mutatói romlottak, a technológia és az eszközállomány pedig nagyrészt elavult. Kedvező jelenség, hogy a genetikai alapok védelme érdekében odaítélt támogatások és a tenyésztő szervezetek munkájának eredményeként a törzskönyvezett kocaállomány az utóbbi öt évben több mint kétszeresére (38000) nőtt. A Nyugat-Európából és az USÁ-ból származó tenyészállatok mintegy 60%-a nagyfehér, 25%-a lapály, 15%-át pedig a befejező keresztezésekhez használt duroc, hampshire, pietrain és belga lapály teszi ki. A hazai sertésállomány teljesítménye – elsősorban a környezeti tényezőkre visszavezethető okok miatt – gyengébb az európai átlagnál. A kocánként felnevelt malacok száma évente 3-5 malaccal kevesebb, a hízlalás alatti napi testtömeg-gyarapodás 120-210 grammal gyengébb, a takarmányhasznosulás 15-20%-kal rosszabb, a színhústermelés 6-10%-kal kevesebb, mint a fejlett sertéstartó európai országokban. A sertéshúspiac szabályozása az EU-banAz EU Közös Agrárpolitikája a sertéshúst az ún. könnyű szabályozású termékek között tartja számon. A sertéshús közöspiaci rendtartása két elemre épül: – árszabályozás (intervenció, magántárolási támogatások) – export-visszatérítés és importvámrendszer. A sertéságazat tehát jóformán semminemű direkt támogatáshoz nem jut. Az intervenciót alig alkalmazzák. Az export-visszatérítés és a vámvédelem harmadik országokkal szemben erősebb a mai hazainál, de rendszere bonyolultabb és Brüsszelből szabályozott. A hazai és az uniós hízósertés-átlagárak összehasonlításából kiderül, hogy ezek között jelentős eltérés nincs, így nem várható, hogy a sertéságazat pozíciója javulni fog az EU-csatlakozást követően. Az EU jelenlegi és várható támogatási rendszerét figyelembe véve a sertéstenyésztés a következő direkt és indirekt címeken juthat támogatásokhoz: – technológiai fejlesztés, állatjóléti és környezetbarát tartásrendszerek kialakítása, – szolgáltatások fejlesztését célzó támogatások, – környezetvédelem fejlesztését szolgáló támogatások, – infrastruktúra javítását elősegítő támogatás, – állategészségügyi és minősítési költségek támogatása (integrált minőségbiztosítási rendszerek bevezetése), – termékgarancia és eredetigazolás infrastrukturális rendszerének kiépítése, – minta-, bemutató- és oktatófarmok rendszerének kiépítése. Vagyis az ún. zöld dobozos támogatások (amelyek csekély mértékben torzítják a kereskedelmet) arányának a növelésére nyílhat lehetőség, miután ezek nálunk nagyon szerény mértékűek (24% az arányuk), míg az EU országaiban nagyságrendjük eléri a 70-80%-ot. A sertéságazat versenyképességének növelése érdekében elengedhetetlennek látszik az alábbi feladatok megoldása: – a családi és kisegítő gazdaságok tenyészállat-ellátásának a segítése, – a nucleustenyészetek és mesterséges termékenyítő állomások nagy genetikai képességű kanokkal történő ellátása, – a takarmányozás berendezéseinek korszerűsítése, teleprekonstrukciók, – értékesítő és beszerző szövetkezetek létrehozásának elősegítése, – tenyészállományok négyesmentességének megvalósítása, – takarmányellenőrzés, minőségbiztosítás és szankcionálás megoldása, intézményrendszerének fejlesztése, – az állategészségügyi és szaporodásbiológiai feltételek javítása, – a takarmánytároló kapacitás bővítése, – a trágyakezelés korszerűsítése, – az EU állatvédelmi előírások feltételrendszerének kiépítése. A határok megszűnésével a tenyésztés a jövőben még szélesebb bázison alapul, miközben a globalizációs hatás feltehetően erősödik. Ebből az következik, hogy a nemzeti tenyésztésnek minden bizonnyal erős versenyben kell majd helytállnia. |
|