Piaci kilátások

A legnagyobb sertéstartó ország Kína, amelynek világpiaci részesedése csaknem 50%, majd az EU (36%) és az USA (18%) következik a rangsorban. Nagyobb volumenű részesedéssel (cca. 4%) bír ezen kívül még Lengyelország, Kanada és Brazília.

Az előrejelzések szerint az EU (15-ök) 17,5 millió tonnáról 2008-ig – szerény mértékű növekedéssel – várhatóan 18,5 millió tonnára növeli a sertéshústermelést. Hasonló ütemű növekedés várható az USÁ-ban is (8,5 millió tonnáról 2010-ig 10 millió tonnára).

Az EU-ban a belső fogyasztás a következő 8-10 évben a fejenkénti 43,2 kg-ról várhatóan 45,6 kg-ra nő. Az EU-tagországok sertésállománya egy év alatt 1 millióval csökkent, és ma 120,2 milliót tesz ki. A tagországok többségében a piaci túlkínálat és a romló árak miatt csökkent a sertéslétszám. A belső fogyasztás növekedését a kergemarhakór (BSE) és a sertéshús olcsóbb ára indukálhatja.

A sertéshús világpiaci ára az idei és múlt évi mélypont után a különböző prognózisok szerint (OECD) átmeneti emelkedést követően újra csökkeni fog.

A nagy exportőrök a jövőben az USA és Kanada, illetve az EU tagállamai lesznek, és továbbra is Japán és Oroszország lesz a sertéshúsfölösleg legfontosabb vásárlója. Az EU várhatóan növeli a harmadik országokba irányuló kivitelét, miután önellátási foka 107%. Az EU évente várható exportálható fölöslege, 1,2 millió tonna körül alakul.

A hazai sertéshús piaci helyzetét az árak jelentős ingadozása, a szabályozatlanság és a ciklikusság jellemzi. A korábbi jelentős, 1303 ezer tonnás sertéshústermelést (1986-1990-es évek átlaga) nagyarányú visszaesés követte, a 2001-ben elért 680 ezer tonnás összérték pedig 2009-ig várhatóan 660 ezer tonnára csökken. Ez mindössze 45 ezer tonnával lesz több a belső felhasználásnál. A külpiaci kereslet hatására 2001-ben jelentősen megugrott felvásárlási ár (375 Ft/kg) napjainkra jelentősen csökkent (300 Ft/kg körüli szintre), és alig fedezi az egyébként átlagon felül magas termelési költségeket (a VHT adatfeldolgozás szerint a 2002. évi főtermék teljes önköltsége 292 Ft volt. A költség-jövedelemviszonyokat hosszabb távon vizsgálva megállapítható, hogy 1998-ban 30, 1999-ben – 16,5, 2000-ben 5,6, 2001-ben 32 Ft eredmény keletkezett egy kg hízósertésen, viszonylag kiegyenlített átlagos hasítottsúly- és enyhén növekvő színhústartalom mellett.

A termelési költségek az utóbbi években alig változtak és erősen kötődtek a gabonafélék terméseredményéhez és árához.

Nemzetközi összehasonlításban a hazai sertés önköltségi ára Kanadához és az USA-hoz hasonlóan nálunk is kedvezőnek mondható.

A belföldi sertéshúsfogyasztás (29 kg/fő) az EU-csatlakozás révén (is) várható életszínvonal-növekedés miatt feltehetően némi növekedést érhet el, de nem emelkedik a 90-es évek 42-kg-os szintjére.

A hazai előzmények

Az 1980-as évek közepéig tartó dinamikus fejlődés azt bizonyította, hogy a kedvező gabonatermesztési adottságainkra alapozva – megfelelő fizetőképes kereslet esetén – hazai sertéshúsfogyasztásunk 40-45 kg-ot érhetett el, mintegy 30%-os exporthányad mellett. Az akkori viszonyok között bebizonyosodott, hogy az ország 10 millió sertés tartására képes. A romló gazdasági feltételek hatására megindult az állomány folyamatos csökkenése, és a mai 5 millió körüli sertésállományunk fele társas vállalkozások, 50%-a pedig kistermelők kezében van.

A gondok forrásai között megemlíthető, hogy a tulajdonváltással egyidőben felbomlott az addig működő termelési-értékesítési integrációs rendszer.

A szabad áralakulás, az információ hiánya, a belső és külső piacok csökkenése a stabilitás és a kiszámíthatóság megszűnését vonta maga után. Ennek következtében az állomány létszáma az 1960-as szintre esett vissza; amíg az EU-ban 1987-1995 között 3,8%-kal nőtt, addig nálunk 38%-kal csökkent az állomány. A világ sertésállománya ugyanezen idő alatt az EU-énál nagyobb arányban, 9,6%-kal gyarapodott.

Az Európai Unió nagy sertéstartó országai (Dánia, Hollandia és Franciaország) jelentős állománynövelést hajtottak végre, és elfoglalták az általunk korábban elhagyott volt KGST-piacokat. Különösen érzékenyen reagáltak az új helyzetre az integrálatlanná vált kistermelők, amit az is jelez, hogy számuk mintegy a korábbi felére esett vissza.

Az állománycsökkenés nem járt együtt a koncentráció növekedésével. 1993-ban az EU-ban egy sertést tartó gazdaságra átlag 77, nálunk viszont 12 sertés jut! Vagyis Magyarországon – az EU-hoz viszonyítva – fordított irányú fejlődési tendencia zajlott le. Napjainkra az értékes tenyészállatok használata visszaesett, a takarmányozás minőségi és mennyiségi mutatói romlottak, a technológia és az eszközállomány pedig nagyrészt elavult.

Kedvező jelenség, hogy a genetikai alapok védelme érdekében odaítélt támogatások és a tenyésztő szervezetek munkájának eredményeként a törzskönyvezett kocaállomány az utóbbi öt évben több mint kétszeresére (38000) nőtt. A Nyugat-Európából és az USÁ-ból származó tenyészállatok mintegy 60%-a nagyfehér, 25%-a lapály, 15%-át pedig a befejező keresztezésekhez használt duroc, hampshire, pietrain és belga lapály teszi ki.

A hazai sertésállomány teljesítménye – elsősorban a környezeti tényezőkre visszavezethető okok miatt – gyengébb az európai átlagnál. A kocánként felnevelt malacok száma évente 3-5 malaccal kevesebb, a hízlalás alatti napi testtömeg-gyarapodás 120-210 grammal gyengébb, a takarmányhasznosulás 15-20%-kal rosszabb, a színhústermelés 6-10%-kal kevesebb, mint a fejlett sertéstartó európai országokban.

A sertéshúspiac szabályozása az EU-ban

Az EU Közös Agrárpolitikája a sertéshúst az ún. könnyű szabályozású termékek között tartja számon.

A sertéshús közöspiaci rendtartása két elemre épül:

– árszabályozás (intervenció, magántárolási támogatások)

– export-visszatérítés és importvámrendszer.

A sertéságazat tehát jóformán semminemű direkt támogatáshoz nem jut. Az intervenciót alig alkalmazzák. Az export-visszatérítés és a vámvédelem harmadik országokkal szemben erősebb a mai hazainál, de rendszere bonyolultabb és Brüsszelből szabályozott.

A hazai és az uniós hízósertés-átlagárak összehasonlításából kiderül, hogy ezek között jelentős eltérés nincs, így nem várható, hogy a sertéságazat pozíciója javulni fog az EU-csatlakozást követően.

Az EU jelenlegi és várható támogatási rendszerét figyelembe véve a sertéstenyésztés a következő direkt és indirekt címeken juthat támogatásokhoz:

– technológiai fejlesztés, állatjóléti és környezetbarát tartásrendszerek kialakítása,

– szolgáltatások fejlesztését célzó támogatások,

– környezetvédelem fejlesztését szolgáló támogatások,

– infrastruktúra javítását elősegítő támogatás,

– állategészségügyi és minősítési költségek támogatása (integrált minőségbiztosítási rendszerek bevezetése),

– termékgarancia és eredetigazolás infrastrukturális rendszerének kiépítése,

– minta-, bemutató- és oktatófarmok rendszerének kiépítése.

Vagyis az ún. zöld dobozos támogatások (amelyek csekély mértékben torzítják a kereskedelmet) arányának a növelésére nyílhat lehetőség, miután ezek nálunk nagyon szerény mértékűek (24% az arányuk), míg az EU országaiban nagyságrendjük eléri a 70-80%-ot. A sertéságazat versenyképességének növelése érdekében elengedhetetlennek látszik az alábbi feladatok megoldása:

– a családi és kisegítő gazdaságok tenyészállat-ellátásának a segítése,

– a nucleustenyészetek és mesterséges termékenyítő állomások nagy genetikai képességű kanokkal történő ellátása,

– a takarmányozás berendezéseinek korszerűsítése, teleprekonstrukciók,

– értékesítő és beszerző szövetkezetek létrehozásának elősegítése,

– tenyészállományok négyesmentességének megvalósítása,

– takarmányellenőrzés, minőségbiztosítás és szankcionálás megoldása, intézményrendszerének fejlesztése,

– az állategészségügyi és szaporodásbiológiai feltételek javítása,

– a takarmánytároló kapacitás bővítése,

– a trágyakezelés korszerűsítése,

– az EU állatvédelmi előírások feltételrendszerének kiépítése.

A határok megszűnésével a tenyésztés a jövőben még szélesebb bázison alapul, miközben a globalizációs hatás feltehetően erősödik. Ebből az következik, hogy a nemzeti tenyésztésnek minden bizonnyal erős versenyben kell majd helytállnia.