Eközben idehaza ismét a kerekasztal nosztalgiája erősödik. Ugyanis a kerek, vagyis a kör alapvetően demokratikus, nincs asztalfő és a sarkánál sem kell senkinek szorongania. E gondolatokat a Nemzeti Agrárkerekasztal összehívásával kapcsolatos híradások juttatták eszembe. Adott körülmények között, külön-külön a négyszögletesnek és kereknek is megvan a maga létjogosultsága. Az időbeni egybeesés azonban gondolkodóba ejt: mennyivel jobb lett volna idejében a magyaros díszekkel telefaragott kerekasztálnál megbeszélni, hogy milyen stilizált mintákat is tartalmazó, de illeszthető asztalnál próbáljuk megtalálni a helyünket abban a nagyobb és általunk választott társaságban! Azért így sem haszontalan a dolog, magyarán jobb később, mint soha.

Így kerek

Az ellenzék utóbbi hetekben folytatott munkálkodása kapcsán megszületett a kormányoldali elhatározás is: itt és most szükség van a Nemzeti Agrár-kerekasztal tárgyalások megtartására. Ennek előkészítő bizottsági ülései mindenek előtt jó alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy a résztvevők jól kibeszéljék óhajaikat, sérelmeiket. Íme néhány kivonatos szemelvény a Magyar Rádió riporterének január 23-i, e tárgyban készült interjújából.

Németh Imre mezőgazdasági és földművelésügyi miniszter: „A Nemzeti Agrár-kerekasztal előkészítésére öszszehívott megbeszélés vonatkozásában már az is eredmény, hogy végre hét év után egy asztalhoz tudtak ülni a parlamenti pártok, a civil szervezetek, a tudományos élet képviselői és többségükben kifejezték azt az akaratukat, hogy részt akarnak venni egy olyan program megalkotásában, amely irányt mutat a magyar mezőgazdaság korszerűsítéséhez, a vidéki életfeltételek javításához. Én úgy gondolom, hogy most alakultak ki azok a feltételek az európai uniós csatlakozás okán, amelyekre tudunk építeni, amelyek egyértelművé teszik, hogy milyen forrásokat tudunk felhasználni, az európai uniós piac milyen irányba tereli a magyar gazdaságot, tehát történelmi feladatunk az, hogy ezen feltételek mellett még a kormányprogramot is kiigazítsuk és természetesen a `97-es agrártörvény előírásainak végre eleget téve egy középtávú agrárstratégia szülessen Magyarországon.

Én azon az állásponton vagyok, hogy az asztalhoz kell engedni minden olyan kompetens szakmai szervezetet, amely reprezentál az agráriumon, az élelmiszer-gazdaságon, a vidéken belül egy meghatározott érdekkört, mert ekkor van igazi legitimitása a kerek-asztalnak. A témaköröket illetően vita bontakozott ki arról, hogy az aktuális rövid távú kérdések illetve a távlatos programok milyen súllyal szerepeljenek. Ebben nem tudtunk megegyezni.

Szeretném, ha az ágazatok fejlesztésében egy arányos pályát tudnánk kijelölni. Nyilvánvaló, itt bizonyos szerkezetváltást végre kell hajtanunk az európai uniós csatlakozás kapcsán, szeretnénk megmutatni a termelőknek világosan, hogy mibe érdemes fektetni a pénzt, hol lehet jövedelmet szerezni az új feltételek mellett. A földhasználat birtokpolitikai kérdések ezek megkerülhetetlenek, hisz hosszú távon meghatározzák az ágazat érdekeit.

Én bízom abban, hogy konszenzusra tudunk jutni a résztvevők körét és a témákat illetően, amelyeket szeretnénk szakbizottságokban később megtárgyalni. Ha ez megtörténik, akkor február elején a plenáris ülést is meg tudjuk tartani."

Medgyasszay László, az MDF agrárpolitikusa: „Tulajdonképpen az első körben komoly viták után sem rögzítettük a témákat, mégis pozitívnak tartom azt, hogy egyáltalán nem szűnt meg a kezdeményezés, mert ez a veszély is fenyegetett. Én azt gondolom, hogy a józan ész fölülkerekedett már a folytatást illetően is, és ez a józan ész fogja azt a konszenzust meghozni, amelyről a négy parlamenti párt és az FM fog egyeztetni."

Faludi Sándor, a Fidesz gazdatagozatának elnöke: „Bízom abban, hogy az aktuális kérdések közül is minél többet meg tudunk vitatni, főképpen azokat, amelyeknek költségvetési vonzata nincs. Ilyen például a családi gazdaságok jövője, hogy azoknak a sorsa mi lesz, és az őstermelők adókedvezménye is hasonló kérdések, amelyekben most még dönthet a kormány, illetve a parlament, de már május elseje után csak az Európai Unió jogrendje szerint."

Maradék: 50 milliárd

De nézzük, mik is azok az akut, vagy annak látott problémák! A Magyar Nemzet január 21-i internetes számában ennek összefoglalására leltem. „Az idei évben finanszírozás nélkül maradt a magyar agrárium, mert csupán ötvenmilliárd forintot lehet tisztán nemzeti támogatásokra fordítani, ami az előttünk álló feladatok és az uniós verseny ismeretében kevésnek bizonyul. A Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége) szerint a termelők egy része már a csatlakozás előtt tönkremegy.

Összesen 132 milliárd forint a nemzeti agrártámogatásra fordítható összeg. Ebből a determináció, vagyis az agrártárca tavalyról áthúzódó kifizetési kötelezettsége 82 milliárd forint. Az új, tehát az idei támogatási összeg a maradék, azaz mindössze csak 50 milliárd forint. Mindössze ennyit lehet az idén nemzeti forrásból finanszírozott agrártámogatásokra fordítani – derül ki egy, a Magyar Nemzet birtokába került dokumentumból. Ez viszont azt jelenti, hogy az idei évben tulajdonképpen finanszírozás nélkül maradt a magyar agrárium, amelyen a bevezetendő százmilliárdos agrárhitelcsomag sem segíthet, mert – szakmabeliek szerint – az csak egy szűk réteg számára lesz elérhető.

Néhány adat a tisztán nemzeti forrásból finanszírozandó 2004. évi támogatásokból: fejlesztési támogatásra, amelyben a szőlő- és a gyümölcstelepítések is szerepelnek, 27 milliárd forint jutna, de a tételt 25 milliárdos determináció terheli, azaz már csak 2 milliárd forintból lehet – az unióban már nem növelhető – szőlő- és gyümölcsterületeket megnagyobbítani. Csökkent az erdészeti feladatok, a termőföld minőségi védelmének és hasznosításának támogatása. A folyó kiadásokra és jövedelemtámogatásokra eső 96 milliárdos összeg az 55 milliárdos áthúzódó kifizetés miatt csak 41 milliárd forint. Ezen belül az agrárfinanszírozás támogatása a determinációk miatt 13,3-ről 4,6 milliárd forintra csökkent. Érdekes az is, hogy amíg a 2004. évi költségvetési tervezetben a nemzeti támogatások címszó alatt 153 milliárd forintos összeg állt, addig a legfrissebb előterjesztésben már csak 132 milliárd forint, ami a SAPARD-intézkedések és a technikai segítségnyújtási összegek levonása után is 16 milliárdos eltérés. A determinációkat – Benedek Fülöpnek, az agrártárca közigazgatási államtitkárának egy korábbi bejelentése szerint – január végéig kifizetik. A determinációktól így megkönnyebbülő agrártárcánál alig marad több ötvenmilliárd forintnál."

Levezetés

Azért kézzelfogható tűzoltó jellegű intézkedésekre is akadt példa januárban. A skála igen széles, hiszen a sertés, marha, csirke és a búza egyaránt szerephez jutott. A húskivitelre az uniós csatlakozásig átmenetileg adott exporttámogatással a napjaink piaci zavarai miatt felgyülemlett készletek kifuttatását szeretnék elérni. Így az exportőrök 3400 tonna élősertésre kilógrammonként 65 forintos, 5 ezer tonna hasított félsertésre 140 forintos, 2450 tonna vágóbaromfira 120 forintos (20 forintos terméktanácsi kiegészítéssel megtoldott), 5 ezer tonna vágómarhára 65 forintos export-visszatérítésre pályázhatnak. erre azért van szükség, mert a külpiacokon napjainkban is a támogatások versenye zajlok, ugyanakkor a hazai állattenyészési ágazatok is csak az export útján tudják levezetni a felhalmozódott készleteket.

A magyar húsexport higiéniai okokkal magyarázott amerikai felfüggesztése, s annak tovagyűrűző hatásai ilyen esetben különösen rosszul kommunikálhatóak. Egy biztos magyarázkodni lehet, de a trehányságokra nem mentség, hogy az akár túlzottnak is tartható vevői szigorúságnak olykor kilóg a (versenypiaci)lólába.

A búzával ellenkező a helyzet, ott a kivitel fékezését szolgálja az állami beavatkozás. A január 19-én kiadott rendelet szerint az ezután exportált búza tonnánként 11 ezer forint kiegyenlített befizetéssel sújtott. A tejágazat a tűzoltó jellegű beavatkozások körében sem kapott helyet, mondván a tejpiaci feszültségeket tisztességes áralku keretében a termelőknek és feldolgozóknak kell megoldaniuk. E szemlélet indokaként hozható fel, hogy az idén már az EU-ban sincs a tejnek irány- vagy garantált ára. Ehhez annyit tudok személyes megjegyzésként fűzni, hogy a tisztességes áralku jól hangzik, mint kifejezés, csak a gyakorlata nem egészen kiforrott még e honi tájon.