Egyáltalán nem biztos az, hogy a legmagasabb iskolázottsággal, a legszervezettebbnek tűnő társasági formával vagy éppen a legjobb anyagiakkal társul a legeredményesebb gazdálkodás. Különös szakma ez, mert ugyan szinte mindenki úgy érzi, ért hozzá – még a városiak, az íróasztalnál ülők is – mégis, egy bizonyos szinten, objektív mércével mérve viszonylag kevés az igazán sikeres gazda.

Azt megfigyeltem, hogy ahol az év bármelyik szakában szigorúan 8 óra a munkaidő, ott az eredmények is mérsékeltebbek. Ahol a munkaidő az éppen aktuális teendőkhöz igazodik – legyen az akár vasárnap vagy ünnepnap –, ott általában más a hozzáállás, jobbak az eredmények is.

Ha megvizsgáljuk a gazda vagy egy gazdaság vezetőinek emberi-szakmai tulajdonságait, a szakmához való affinitását, szorgalmát, akkor megint könnyen érthető összefüggéseket találunk. Vannak, akik a saját útjukat járják, anélkül, hogy bárkinek beleszólást engednének a dolgok menetébe. Ők szabályos megszállottjai a munkának, de a hibákért is magukat okolják, önemésztők és sokszor sikertelenek. Mások befolyásolhatók, elfogadnak mindenféle tanácsot, és azonnal megpróbálják azt alkalmazni, elhárítva magukról ezzel a szakmai felelősséget, egyben levetik a gondolkodás hosszadalmas és fárasztó terhét.

Ugyanakkor vannak nagyon nyitottak, az újra fogékonyak, ők azonban csak bizonyos szűrés után engedik be gazdálkodásukba az új elképzeléseket. Mások ötleteiből válogatva araszolnak előre, gyakran nagyon sikeresen.

Ahány embertípus, annyi gazdálkodási praktika jellemzi a gazdákat. Szándékosan nem említettem a mások sikereire irigyeket, a problémák előtt értetlenül állókat, az állandóan ingyenes tanácsot, gépet, kölcsönt kérőket, az innovatív „mindig kísérletezőket", stb. Utóbbiak általában alig érnek rá gazdálkodni, valamilyen egyéb elfoglaltságuk miatt mindig késésben vannak, nem tudnak a lényegre összpontosítani.

Természetesen létezik ideális gazdatípus, ennek képviselője iskolázott, a legfrissebb ismeretek birtokában van, és azt jól használja fel. Többnyire már dolgoztat, jobban beosztja az idejét, szán némi időt az ellenőrzésre. Velük lehet találkozni az összes szakmai rendezvényen, bemutatókon és a gazdaságaikban is rend van. Ők viszik előre a szakmát, produkálnak a termelésben, jól értékesítik terményeiket, korrekt üzletelők is egyben.

Ehhez a gazdatípushoz egészen hasonlóan jól gazdálkodik egy másik, falun felnőtt réteg, amelyik ugyan egy ideig más munkát végzett, de földhöz jutás után azonnal képes volt felvenni a fordulatot, váltani, gyors és jó döntéseket hozni. Nem félnek a hitelektől, bíznak önmagukban. Ők – a szó nemes értelmében – parasztnak vallják magukat, a nagyapáik lendületét, akarását mentik át a megváltozott viszonyok közé is. Bizonyítani akarnak maguknak, környezetüknek, a nap minden órájában. Nagyszerű emberek, akik egészen szélsőséges viszonyok között sem csüggednek. Ha lexikális tudásban nem is veszik fel a versenyt a magasabban kvalifikált társaikkal, kiváló szakmai ismeretekkel rendelkeznek, és méltó képviselői a szakmának.

Most, a májusi EU-csatlakozás után indul a sokat emlegetett verseny. Olyan verseny, ami két pályán kezdődik egy időben, s mindegyiken részt kell venni. Az egyik a külföldiekkel – ami eléggé egyenlőtlen esélyeket biztosít –, a másik a belföldi gazdatársakkal. Vizsgáznak egyben a gazdatípusok is, hiszen rövid időn belül el kell dönteni, ki maradhat a szakmában, és kinek kell a gazdálkodást abbahagynia vagy mások alkalmazásába állnia. Kegyetlen, nehéz időszak következik tehát, ahol megmérettetik a tényleges szakmai tudás, elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt. Versenyeznek a méretek, a társasági formák, a mennyiségek és a minőség. Ki kell hogy derüljön, ki termelhet, ki képviseli a magyar mezőgazdaságot a nemesnek csak jóindulattal nevezhető versengésben.

Farkastörvényekkel mérnek inkább a következő időszakban, ezért én a magam részéről féltem a jóhiszemű, becsületes, tiszta szándékú versenybe indulókat. Titkon pedig szorítok a jó értelemben vett zsiványoknak, a jó helyzetfelismerőknek, az esetleges kezdeti zavarost jól kihasználó, életrevaló magyar gazdáknak.