A 2003-as termelési év az utóbbi időszak egyik legrosszabb esztendeje volt. Az országos termésátlag 1,5/t/ha alatt alakult, ami igen alacsony, és igen sok gazdának ráfizetést okozott. Sokaknak közülük emiatt a termeléstől is elment a kedve. A mostoha időjárás miatt ugyan egész Európában kisebbek voltak az átlagtermések, a hazainál azonban mérsékeltebb különbséggel. Ez a repcetermesztéssel kapcsolatos rossz hangulat aztán a 2003. őszi vetésterületek csökkenésében is megmutatkozott. A hivatalos jelzések szerint ugyan 80.000 ha a bevetett terület nagysága, és a kései vetések is megerősödtek a növény számára kedvező, hosszú ősz folyamán, mégis, az alacsony bevétel miatt többen abbahagyták, illetve nem kockáztatták meg a nagyobb tápanyag-utánpótlás földbe juttatását, amit a kereskedő cégek eladási adatai jól mutatnak.

Ezekben a hetekben szinte minden repcetábla kedvező képet mutat, hiszen elég hosszú volt az ősz a növények megerősödéséhez, januárban pedig időnként és helyenként megfelelő hótakaró borította a vetéseket, amely a megfelelő fejlettségű növényeket megvédi a téli kipusztulástól. Csak a tél végén jelentkezhetnek az őszi hiányosságok; a túlfejlett növények állapota a korai, illetve a nem megfelelő gyökérfejlettség a kései vetés miatt.

A repcével kapcsolatban azonban, a kedvezőtlen jelenségek ellenére is, mindenképpen a vetésterület növelésére kellene gondolni, többek közt az állattenyésztés nagyságrendjének csökkenése miatt. Az alacsony szántóföldi termések oka ugyanis – a vízhiány mellett – a szervesanyaghiányban keresendő. Az osztrák szakirodalom már mintegy 20 évvel ezelőtt jelezte, hogy a terméseket nem lehet tovább növelni az alacsony szervesanyagszint miatt, ezért kezdték el egész Európában a megújuló szervesanyag-termelést, azaz mind nagyobb területen vetettek repcét, akár ugaroltatás címén is. Az EU-ba való belépés küszöbén a magyar gazdáknak is feltétlenül változtatniuk kell a technológián, s az ezzel elért termésátlagokon, mert ha nem teszik, abban az esetben teljesen elveszítik versenyképességüket a nyugati és északi szomszédokkal szemben. A környező országok termésátlagai elsősorban az óceáni klíma – a több tavaszi csapadék –, de az alkalmazott technológia és a növény fokozottabb megbecsülése miatt is jóval nagyobbak. Ezekben az országokban már régóta főnövénynek számít a repce, és a talajjavításokat elsősorban a repcével, mint legolcsóbb „szervesanyag-termelővel" oldották meg, akár főnövény, akár zöldtrágyavetés formájában.

Az utóbbi évek nagy szárazsága hazánkban – különösen télen és kora tavasszal – nem igazán kedvezett a hoszszúnapszakos repcenövénynek. A repce ugyanis április-májusban, a tápanyagtól és a víztől függően, naponta több centimétert is képes növekedni, de amint láttuk, ez az utóbbi években elsősorban a vízhiány miatt nem sikerült. A nyugati országrészben, amely az ország többi részénél csapadékosabb, az egész tavalyi csapadékmenynyiség 421 mm volt, amely 200-250 mm-rel kevesebb a sokévi átlagnál. Ezen belül is rendkívül száraz volt a május. A 2003. évi Luca-nap utáni megfigyelések továbbra is szárazságot jeleztek. Így nem marad más hátra; a tápanyag mennyiségén, illetve összetételén és a kiszórás időpontján kell változtatnunk ahhoz, hogy növényeinket átsegítsük a kritikus pontokon. Emellett azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem elég csak sima szervetlen műtrágyákat kijuttatni, hanem lehetőleg szerves vagy kelát kötéseket alkalmazó anyagokat is kell alkalmaznunk.

Nagyon fontos, hogy a tápanyagot lehetőleg ne egyszerre adjuk ki! Emlékezzenek a tavalyi száraz tavaszra! A márciusban kiadott ammónia a szárazság miatt mind elpárolgott, azaz a növény nem kapott semmit. Ezért a szükséges nitrogénmennyiséget legalább három alkalomra elosztva juttassuk ki, nagyobbrészt lehetőleg folyékony vagy levéltrágya formában. Míg a szilárd műtrágyák hatásfoka 20-50%-os, a levéltrágyák 60-80%-os hatékonyságúak, és az abban lévő tápanyagot pontosan akkor kapják a növények, amikor szükség van rá. Korán tavasszal, március, áprilisban mindig figyelni kell a növényt, a csapadékot és a hőmérsékletet. A szélsőséges időjárással szemben csak a gyors és növénycentrikus táplálás hatásos. Egyszerre tehát csak 60 kg/ha N-t adjunk ki korán tavasszal, de mivel a talaj ilyenkor, a levélfejlődés megindulásakor még hideg, az első növényvédelmi permetezéssel együtt gyorsan ható levéltrágyát is juttassunk ki, hogy a növény a nagy fejlődéshez szükséges energiákat készen és lehetőleg felvehető formában, gyorsan megkapja, átmenetileg se keletkezzen tápanyaghiány.

Ha nincs eső, a levéltrágya a levélen keresztül pár óra alatt felszívódik (március eleje). Természetesen az összes makroelemeket nem lehet levéltrágya formájában adagolni, mert azok a kijuttatott folyadékot elsavanyítanák. A makroelemek kijuttatását tehát főként alaptrágya formájában kell megoldani, de vízhiány esetén mindkét változat alkalmazása célszerű. A mikroelemek mellett mindig adjunk – felvehető formában – makroelemeket is, nem feledve a minimumtörvényt, vagyis tudva, hogy mindig a minimális mennyiségben jelen lévő elem szintje határozza meg a többi elem felvételének arányos mennyiségét.

Levéltrágyából ma már nagyon sokféle tavaszi trágya áll rendelkezésünkre. Figyeljünk a Kemira szerekre, a Campofort levéltrágyákra – a már jól ismert Wuxal-féleségek és az Agro-Linz termékek mellett. Kinek-kinek a pénztárcája és a kapcsolatai határozzák meg a beszerzési lehetőségeket, viszont mindenképpen érdeklődjünk, vegyük és használjuk ezeket a trágyaféleségeket minél korábban és gyorsabban!

Talán mindenki számára természetes, hogy a csapadékszegény termelési idény során gyomok egyáltalán nem lehetnek a repcetáblán. A gyomnövények ugyanúgy fogyasztják a vizet és tápanyagot, mint a repce, így komoly harc folyik minden csepp vízért és minden mikron tápanyagért. A gyomokat lehetőleg még a vetés előtt el kell távolítani, vagyis a sikertelen kezelésű táblák mellett a folyamatosan kelő gyomok ellen kell minél előbb védekezni. Ne feledjük, a gyomok gyorsabban fejlődnek, mint a kultúrnövény, ezért is maradtak fenn az évszázadok folyamán, másrészt a repce tavaszra levetette őszi leveleit, ezért a talaj felszíne „borítatlan". A gyommagok közvetlenül a felszín alatt vannak, és az első meleg napsugarak hatására csírázásnak indulnak, a repce gyökere pedig az akkor még hideg talajban mélyebben helyezkedik el, és később indul. Tehát a gyomnövény a még „levélhiányos", csupasz repcenövények között terjeszkedik, majd elnyomja a repcét, elvéve tőle a tápanyagot, vizet és a napfényt is.

A tavaszi hónapokban időben gondoljunk a Caramba, a CCC (Stabilán), a Folicur, stb. jelentőségére, a betegség elleni védekezés, az oldalhajtások fejlesztése, valamint a törpésítés szempontjából, a nagyobb termés elérése érdekében.

Ne feledjük, hogy csak az egészséges, jó kondícióban lévő növények bírják az elsősorban időjárás okozta stresszhatásokat. A legfontosabb, hogy minél gyorsabban változtassuk meg eddigi rossz termesztési szokásainkat, ésszerűen akár kockáztassunk is, s így a haszon nem marad el. Elengedhetetlen az istállótrágya pótlása, ez a növénytermesztés egész szerkezete miatt is nagyon fontos. Ezeknek a technológiai változtatásoknak köszönhetően, reméljük, a termelés nem lesz ráfizetés, és ki tudunk mozdulni a jelenlegi holtpontról. A technológia javítása ma alapvető kérdés a hazai termelők számára; ha ugyanis nem változtatunk, nem lehetünk sikeresek – s úgy nem is álljuk majd a versenyt az EU jelenlegi repcetermesztőivel.