Magyarország vetésterületének jelentős részét két nagy szántóföldi kultúra (kukorica, búza) uralja. E két növény elterjedését az tette lehetővé, hogy termesztésük – a kiváló agroökológiai feltételeknek is köszönhetően – a Kárpát-medencében évezredes hagyomány. A búza alapvető népélelmezési cikk, míg a kukorica a legáltalánosabban használt gazdasági abrak (a takarmányozás fő energiaforrása). Fontos exportnövények, így Magyarország jelentős devizaforrásai. Az elmondottakból is kitűnik, hogy érdemes hangsúlyt fektetni a termesztés egyes elemeinek szakszerű betartására, különös tekintettel az adottságoknak, igényeknek megfelelő fajta kiválasztására és az ehhez megfelelő technológia alkalmazására. A sikeres kukoricatermesztés nélkülözhetetlen feltétele – a hibridválasztékon túl – a hatékony gyomirtás. Az integrált gazdálkodási stratégiákban a kukorica gyomirtásában alkalmazható védekezési módszereknek nagyon széles tárházát sorakoztathatjuk fel:

Agrotechnikai módszerek:

vetésváltás

tarlóhántás

vetés (tőszám, vetésidő)

termesztési cél

talajművelés.

Mechanikai gyomirtás:

sorközművelés

gyomfésűk.

Biológiai védekezés:

polifág kórokozók alkalmazása egyes gyomnövények elleni küzdelemben (fehérpenész).

Fizikai módszerek:

elektromos vagy hősokk.

Kombinált eljárások:

sávpermetezés.

Kémiai eljárások:

vetés előtti gyomirtás (presowing)

vetés utáni, kelés előtti kezelések (preemergens)

pre-post technológiák

kelés utáni védekezés (postemergens).

A felsorolt „arzenálból" azonban az esetek többségében a rendkívül kényelmes és hatékony kémiai módszereket alkalmazzuk. A vegyszeres gyomirtás hőskorában többnyire az alapkezeléseket (vetés előtt vagy után) favorizálták, az állománykezeléseket többnyire csak az alapkezelések hibáinak korrigálása alkalmazták. Ez utóbbi lehetőség a szulfonil-karbamidok (pl. Titus, Tell) megjelenésével kezdett valódi, önálló életet élni. Az említett hatóanyagcsoport rohamos léptékű magyarországi bevezetése egybeesett a rendszerváltó időszakban a mezőgazdaságban bekövetkezett technológiai fegyelem fellazulásával, ami kedvezett a nehezen irtható gyomok elterjedésének és az ellenük már hatékonyan alkalmazható állománykezelések térnyerésének. A rendszerváltás után a területek elaprózódtak, magánkézbe kerültek, ami csökkentette azt a technológiai kényszert, ami a nagyüzemekben munkaszervezési okokból adódott. Ki-ki a saját eszközével – az esetek többségében kétes minőségű és származású –, permetezőgéphez hasonló tárggyal igyekezett felvenni a harcot az akkor már felszaporodott „nehézfiúkkal" (acat, tarackbúza, parlagfű, fenyércirok, selyemmályva, szerbtövis). Az állománykezelések megfelelő színvonalú végrehajtásához szükséges kínálati gépkapacitás tehát előállt, csak sajnos nem a megfelelő minőségben. Az elmúlt évtized aszályos jellege megrendítette a preemergens technológiákba vetett bizalmat, mivel a rendre elmaradó bemosó csapadékok (kis adagokban 20-40 mm) ellehetetlenítették a hatékony gyomirtás végrehajtását.

Az állománykezelések a kukorica 1-3 leveles állapotától (korai poszt) a növény 5-(7!) leveles állapotáig végezhetők el. Hatásuk az időjárástól kevésbé függ, és használatukkal célzottan védekezhetünk a nehezen irtható veszélyes gyomok ellen is. Az örömbe azonban mindig keveredik egy kis üröm is, mivel a posztkezeléseknek nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Ezek:

Nincs tartamhatásuk.

A gyomproblémák pontos diagnosztizálása megfelelő szintű fajismeretet, és az átlagosnál begyakorlottabb szaktudást igényel.

Egyes gyomnövények ellen csak meghatározott fejlődési állapotig tudunk eredményesen védekezni (pl. fakó muhar, vadköles, stb.).

Korlátozó tényező a kultúrnövény fejlettségi állapota.

A hibridek eltérően tolerálják a különböző hatóanyagok mellékhatásaként jelentkező stresszállapotokat.

Érdemes tehát megvizsgálni, milyen hatással vannak ezek a hatóanyagok a kukorica életfolyamataira, és meddig tudjuk őket termésveszteség nélkül alkalmazni. A herbicidek az érzékeny fajtáknál különféle tüneteket okozhatnak (csírázási deformációk, magasságbeli, virágzásbeli eltérések, termésdepressziók). A káros kapcsolódások előzetes kiszűrésére a szulfonil-karbamidok növekedésgátló hatására fókuszáltunk.

Kukoricahibridek szulfonil-karbamid-tűrőképességének előzetes szűrővizsgálata

Az általunk végzett kísérlet során az egyes hibridek reakcióit vizsgáltuk a különböző szulfonil-karbamidszármazékok már-már provokatív időpontban való kijuttatása, ill. engedélyezett és dupla dózis mellett. A cél az volt, hogy a vizsgált 23 fajtából kiszűrjük azokat, amelyeknél növekedési depressziót tapasztalhatunk, ami előre vetí(the)ti a komolyabb terméscsökkenés lehetőségét.

A kísérlet körülményei:

helyszíne: Püski, Búzakalász Mg. Szövetkezet

tábla neve: Szélesföld

Talajvizsgálati adatok:

talajtípus: dunai öntés

humusztartalom: 3,38 jó

P2O5 (ppm): 309 igen jó

K2O (ppm): 301 jó

kémhatás (pH(KCl)): 7,2

kötöttség (KA): 49

szénsavas mész (%): 20,7

Tápanyag-utánpótlás gyakorlata:

2001.:—> 151:63:63 kg/ha N:P:K hatóanyag

2002.:—> 95:52:0 kg/ha N:P:K hatóanyag

2003.:—> 112:0:180 kg/ha N:P:K hatóanyag

Talaj-előkészítés, agronómia:

ősszel: tárcsázás, szántás 26 cm mélyen

tavasszal: simítózás, fogasolás, magágy nyitás

elővetemény: kukorica

elővet. gyomirtása: Motivell turbo

A kísérlet paraméterei:

a hibrideket három különböző készítménnyel kezeltük, a kukorica 5-7 leveles állapotában.

kísérlet típusa: 23 fajta, 7 kezelése, 4 ismétlésben

parcellaméret: 4 m˛

kijuttatás időpontja: 2003. június 4.

kijuttatás eszköze: sűrített levegős parcellapermetező

vízmennyiség: 200 l/ha

fúvókatípus: Teejet AI11004

értékelés ideje: 2003. június 26.

Csapadék adatok:

április: 20 mm

május 42 mm

június 49 mm

július 60 mm

augusztus 40 mm

tenyészidőszakban összesen: 211 mm

Értékelés

Hangsúlyozzuk, hogy a kísérlet sem a vizsgált növényvédő szereket, sem a hibrideket nem minősíti, kizárólag azok egymáshoz való viszonyára enged következtetni!

Címerhányás után 10 növény magasságát mértük parcellánként. A felvett adatokat átlagoltuk, és megvizsgáltuk, hogy a készítmények és dózisaik milyen mértékű növekedésdepreszsziót okoztak a kezeletlen kontrollhoz képest.

Az eredményeket a következő kategóriákba csoportosítottuk:

– nincs mérhető növekedéscsökkenés

+ az eltérés 5-10 cm közötti

++ az eltérés 10 cm fölötti

+++ az eltérés meghaladja a kontroll magasságának 10%-át

A kategorizált adatokból azt a következtetést vontuk le, hogy a ++ és +++ -el jelölt hibridek esetében célszerű a jelölt szerek gyakorlati alkalmazását kerülni, amíg a mindenre kiterjedő kísérletből származó információkkal a kétség el nem oszlatható. (A magunk részéről feladatunknak tekintjük e munka elvégzését és az olvasók korrekt tájékoztatását.)

Addig a ++ és +++ jelölésű hibridek egyszikűirtó kezelését célszerű más módon – pl. preemergensen – végezni.

(Esetleges kérdéseikre a szívesen válaszolunk a 96/566-186 ill. a 30/939-7092 telefonokon).