MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Kukoricahibridek herbicidérzékenysége

Az Agrofil Szaktanácsadó Mérnöki Iroda munkatársai kísérletet állítottak be egyes kukoricahibridek és állománykezelő hatóanyagok interakciójának vizsgálatára. A kísérletben lehetőség nyílt a „gyanús” kapcsolódási pontok feltárására. A végső következtetések levonásához azonban meg kell várnunk még az idei évi részletes kísérlet terméseredményeket is tartalmazó értékelését.

2004-02
[ tartalomjegyzék ]

 

Magyarország vetésterületének jelentős részét két nagy szántóföldi kultúra (kukorica, búza) uralja. E két növény elterjedését az tette lehetővé, hogy termesztésük – a kiváló agroökológiai feltételeknek is köszönhetően – a Kárpát-medencében évezredes hagyomány. A búza alapvető népélelmezési cikk, míg a kukorica a legáltalánosabban használt gazdasági abrak (a takarmányozás fő energiaforrása). Fontos exportnövények, így Magyarország jelentős devizaforrásai. Az elmondottakból is kitűnik, hogy érdemes hangsúlyt fektetni a termesztés egyes elemeinek szakszerű betartására, különös tekintettel az adottságoknak, igényeknek megfelelő fajta kiválasztására és az ehhez megfelelő technológia alkalmazására. A sikeres kukoricatermesztés nélkülözhetetlen feltétele – a hibridválasztékon túl – a hatékony gyomirtás. Az integrált gazdálkodási stratégiákban a kukorica gyomirtásában alkalmazható védekezési módszereknek nagyon széles tárházát sorakoztathatjuk fel:

Agrotechnikai módszerek:

  • vetésváltás
  • tarlóhántás
  • vetés (tőszám, vetésidő)
  • termesztési cél
  • talajművelés.
  • Mechanikai gyomirtás:

  • sorközművelés
  • gyomfésűk.
  • Biológiai védekezés:

  • polifág kórokozók alkalmazása egyes gyomnövények elleni küzdelemben (fehérpenész).
  • Fizikai módszerek:

  • elektromos vagy hősokk.
  • Kombinált eljárások:

  • sávpermetezés.
  • Kémiai eljárások:

  • vetés előtti gyomirtás (presowing)
  • vetés utáni, kelés előtti kezelések (preemergens)
  • pre-post technológiák
  • kelés utáni védekezés (postemergens).
  • A felsorolt „arzenálból" azonban az esetek többségében a rendkívül kényelmes és hatékony kémiai módszereket alkalmazzuk. A vegyszeres gyomirtás hőskorában többnyire az alapkezeléseket (vetés előtt vagy után) favorizálták, az állománykezeléseket többnyire csak az alapkezelések hibáinak korrigálása alkalmazták. Ez utóbbi lehetőség a szulfonil-karbamidok (pl. Titus, Tell) megjelenésével kezdett valódi, önálló életet élni. Az említett hatóanyagcsoport rohamos léptékű magyarországi bevezetése egybeesett a rendszerváltó időszakban a mezőgazdaságban bekövetkezett technológiai fegyelem fellazulásával, ami kedvezett a nehezen irtható gyomok elterjedésének és az ellenük már hatékonyan alkalmazható állománykezelések térnyerésének. A rendszerváltás után a területek elaprózódtak, magánkézbe kerültek, ami csökkentette azt a technológiai kényszert, ami a nagyüzemekben munkaszervezési okokból adódott. Ki-ki a saját eszközével – az esetek többségében kétes minőségű és származású –, permetezőgéphez hasonló tárggyal igyekezett felvenni a harcot az akkor már felszaporodott „nehézfiúkkal" (acat, tarackbúza, parlagfű, fenyércirok, selyemmályva, szerbtövis). Az állománykezelések megfelelő színvonalú végrehajtásához szükséges kínálati gépkapacitás tehát előállt, csak sajnos nem a megfelelő minőségben. Az elmúlt évtized aszályos jellege megrendítette a preemergens technológiákba vetett bizalmat, mivel a rendre elmaradó bemosó csapadékok (kis adagokban 20-40 mm) ellehetetlenítették a hatékony gyomirtás végrehajtását.

    Az állománykezelések a kukorica 1-3 leveles állapotától (korai poszt) a növény 5-(7!) leveles állapotáig végezhetők el. Hatásuk az időjárástól kevésbé függ, és használatukkal célzottan védekezhetünk a nehezen irtható veszélyes gyomok ellen is. Az örömbe azonban mindig keveredik egy kis üröm is, mivel a posztkezeléseknek nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Ezek:

  • Nincs tartamhatásuk.
  • A gyomproblémák pontos diagnosztizálása megfelelő szintű fajismeretet, és az átlagosnál begyakorlottabb szaktudást igényel.
  • Egyes gyomnövények ellen csak meghatározott fejlődési állapotig tudunk eredményesen védekezni (pl. fakó muhar, vadköles, stb.).
  • Korlátozó tényező a kultúrnövény fejlettségi állapota.
  • A hibridek eltérően tolerálják a különböző hatóanyagok mellékhatásaként jelentkező stresszállapotokat.
  • Érdemes tehát megvizsgálni, milyen hatással vannak ezek a hatóanyagok a kukorica életfolyamataira, és meddig tudjuk őket termésveszteség nélkül alkalmazni. A herbicidek az érzékeny fajtáknál különféle tüneteket okozhatnak (csírázási deformációk, magasságbeli, virágzásbeli eltérések, termésdepressziók). A káros kapcsolódások előzetes kiszűrésére a szulfonil-karbamidok növekedésgátló hatására fókuszáltunk.

    Kukoricahibridek szulfonil-karbamid-tűrőképességének előzetes szűrővizsgálata

    Az általunk végzett kísérlet során az egyes hibridek reakcióit vizsgáltuk a különböző szulfonil-karbamidszármazékok már-már provokatív időpontban való kijuttatása, ill. engedélyezett és dupla dózis mellett. A cél az volt, hogy a vizsgált 23 fajtából kiszűrjük azokat, amelyeknél növekedési depressziót tapasztalhatunk, ami előre vetí(the)ti a komolyabb terméscsökkenés lehetőségét.

    A kísérlet körülményei:

  • helyszíne: Püski, Búzakalász Mg. Szövetkezet
  • tábla neve: Szélesföld
  • Talajvizsgálati adatok:

  • talajtípus: dunai öntés
  • humusztartalom: 3,38 jó
  • P2O5 (ppm): 309 igen jó
  • K2O (ppm): 301 jó
  • kémhatás (pH(KCl)): 7,2
  • kötöttség (KA): 49
  • szénsavas mész (%): 20,7
  • Tápanyag-utánpótlás gyakorlata:

  • 2001.:—> 151:63:63 kg/ha N:P:K hatóanyag
  • 2002.:—> 95:52:0 kg/ha N:P:K hatóanyag
  • 2003.:—> 112:0:180 kg/ha N:P:K hatóanyag
  • Talaj-előkészítés, agronómia:

  • ősszel: tárcsázás, szántás 26 cm mélyen
  • tavasszal: simítózás, fogasolás, magágy nyitás
  • elővetemény: kukorica
  • elővet. gyomirtása: Motivell turbo
  • A kísérlet paraméterei:

  • a hibrideket három különböző készítménnyel kezeltük, a kukorica 5-7 leveles állapotában.
  • kísérlet típusa: 23 fajta, 7 kezelése, 4 ismétlésben
  • parcellaméret: 4 m˛
  • kijuttatás időpontja: 2003. június 4.
  • kijuttatás eszköze: sűrített levegős parcellapermetező
  • vízmennyiség: 200 l/ha
  • fúvókatípus: Teejet AI11004
  • értékelés ideje: 2003. június 26.
  • Csapadék adatok:

  • április: 20 mm
  • május 42 mm
  • június 49 mm
  • július 60 mm
  • augusztus 40 mm
  • tenyészidőszakban összesen: 211 mm

    Értékelés

    Hangsúlyozzuk, hogy a kísérlet sem a vizsgált növényvédő szereket, sem a hibrideket nem minősíti, kizárólag azok egymáshoz való viszonyára enged következtetni!

    Címerhányás után 10 növény magasságát mértük parcellánként. A felvett adatokat átlagoltuk, és megvizsgáltuk, hogy a készítmények és dózisaik milyen mértékű növekedésdepreszsziót okoztak a kezeletlen kontrollhoz képest.

    Az eredményeket a következő kategóriákba csoportosítottuk:

    – nincs mérhető növekedéscsökkenés

    + az eltérés 5-10 cm közötti

    ++ az eltérés 10 cm fölötti

    +++ az eltérés meghaladja a kontroll magasságának 10%-át

    A kategorizált adatokból azt a következtetést vontuk le, hogy a ++ és +++ -el jelölt hibridek esetében célszerű a jelölt szerek gyakorlati alkalmazását kerülni, amíg a mindenre kiterjedő kísérletből származó információkkal a kétség el nem oszlatható. (A magunk részéről feladatunknak tekintjük e munka elvégzését és az olvasók korrekt tájékoztatását.)

    Addig a ++ és +++ jelölésű hibridek egyszikűirtó kezelését célszerű más módon – pl. preemergensen – végezni.

    (Esetleges kérdéseikre a szívesen válaszolunk a 96/566-186 ill. a 30/939-7092 telefonokon).

    Lajos Mihály – Ádámszki TamásAgrofil Szaktanácsadó Mérnöki Iroda