Talán nincs is olyan szegmens az ágazaton belül, amelynek harmonikus illeszkedése érdekében ne kellene emberfeletti erőket mozgósítani. A tavaszi hónapok számos terve és szakmai teendője mellett a növénytermesztésben a területalapú támogatások későbbi lehívásához nélkülözhetetlen regisztrációs kötelezettség teljesítése az egyik legfőbb szempont. A parcella-azonosító rendszer légi felvételeinek nem kis izgalmakat kiváltó területegyeztetési munkái közben azért persze jut idő arra, hogy szót váltsanak egymással a gazdák és tanácsadók a termelhető növényekről, vetésszerkezetről, aktuális szakmai teendőkről és nem utolsósorban a jövedelmezőségi szempontokról. Annál is inkább így van ez, mert az idei év nagy szakítópróba lesz különösen a szerényebb anyagiak között gazdálkodó, méretsemleges gazdaságok számára. A támogatásokhoz való hozzáférés időpontja eléggé bizonytalan, a meghirdetett hitelprogram pedig sokaknak csak lehetőség marad…

Reneszánszát élheti a kukoricatermesztés…

A növénytermesztők – akik nem vetettek repcét vagy őszi kalászost – egyre szívesebben gondolkodnak a kukorica termesztésében. Ennek több oka is van. Először is a gabonanövényekre alkalmazott intervenciós ár a kukorica esetében is garantálja a 26-27.000 Ft/t-ás – árfolyamtól függő – árat, ami a kukoricatermelőknek a korábbi évekhez viszonyítva óriási termelési biztonságot jelent. Megszűnik a hazai piacon oly gyakori hektikus ármozgás, és a kiszámíthatóság jellemzi majd az egyébként nyugaton is nagyon nagy értéket képviselő takarmánynövény piacát. Termesztésének további előnye az, hogy sokkal kevesebb minőségi paraméternek kell megfelelni, mint pl. az igencsak igényes búzapiacon. A kukoricafajták /hibridek/ tekintetében – éppen a konstans minőségi elvárások miatt – sem várható olyan mérvű differenciálódás. Az adott térségben helyesen megválasztott FAO-számú hibridek részben már – genetikai értelemben – szavatolják a termés sikerét. Emellett természetesen a kiválasztás szempontjai gazdánként változnak, a tapasztalatok és a növény reakciói alapján.

A zömében takarmánynak termelt kukorica esetében az MSZ szigora mellett valóban kiváló minőség érhető el. A hazai betakarítógép-park minőségi javulása következtében a törtszemtartalom minimálisra csökkent, a szárítókapacitás pedig szélsőségesen csapadékos őszi időjárás és nagy termések idején is képes megbirkózni a szárítás feladataival. A szakszerű tároláshoz egyre több európai színvonalú toronysiló és síktároló áll a gazdák rendelkezésére, a korábbi évek beruházásai nyomán. Ezek a kedvező körülmények a kukoricatermelés mellett szóló nyomós érvek, de a növény nagy területen való sikeres termesztéséhez természetesen önmagukban még nem elégségesek.

A kukoricatermesztést új szempontok is befolyásolják

A monokultúrás termesztés feltételei az országban egyre kevesebb helyen adottak már, hiszen a kukoricabogár terjedése „megálljt" parancsolt ennek az évtizedek óta tartó gyakorlatnak. Ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy – mivel a kukorica önmaga után nem következhet – a nagyobb gazdaságok korábbi vetésszerkezete felborult, a kisebbek pedig a vetésváltás bevezetésére kényszerültek. Legjobb esetben is csak a terület 50%-át foglalhatja el a kukorica, a kártevő elleni szakszerű agrotechnikai védekezés eredményessége érdekében. Persze a megfelelő szemlélet még nem teljesen terjedt el a gazdálkodó közösségekben, és éppen ez okozza a gondokat a védekezésben. Sajnálatos módon a kukoricabogár ellen fellépők környezetében mindig van olyan gazdatárs, aki a kérdésről nem így gondolkodik, és a területeit elhanyagolja, amivel elősegíti a bogár betelepülését – migrációját – a védettebb területekre. Az ország déli határaitól támadó kukoricabogár északi irányba történő terjedése folyamatosan nyomon követhető. Ugyanakkor az is jól regisztrálható, hogy azokban a térségekben, ahol először megjelent – különösen a Dél-Dunántúl kiváló kukoricatermő területein –, ott a termelők jelentős eredményeket értek el a kártevő kiszorításáért folyó küzdelemben, ill. a mérsékelt kártételével való együttélés is kialakult. A kukorica terméseredményei számottevően már nem csökkennek, és a költségek növekedése sem elviselhetetlen mértékű. Természetesen az agrotechnikai változtatások mellett a jól megválasztott szerhasználat, a takarékos és környezetkímélő szemlélet – ami rengeteg munkát jelent a szakemberek számára – mind a kukoricatermesztés eredményessége érdekében történik.

A költségek drasztikus növekedése szakmai tudással mérsékelhető

A kukorica biztonságos termelése ma már megköveteli a magas költségeket, amelyek mértéke hektáronként eléri a 100-120.000 Ft-ot. Ezt az összeget a tenyészidőszak alatt úgy kell beosztani, hogy a termésszint – tisztességes nyereséget feltételezve – átlagos, de a sanyarúbb években is elérje a 8-10 t/ha-t. A takarékos és beosztó kukoricatermesztés fontossága akkor érzékelhető igazán, ha figyelembe vesszük a konstans költségeket, mint az emelkedő földbérlet, a 10-25.000 Ft/ha közötti vetőmagár, a gázolajár vagy éppen a kombájnozás 10.000 Ft/ha körüli költsége.

Hogy a tervezett összeg mégis elegendő legyen a kukoricatermeléshez, ennek érdekében takarékos talajművelési eljárásokat, vízmegőrző technológiát, kevés menetszámra épített kapcsolt műveleteket kell kigondolni, és szakszerűen alkalmazni. A felsoroltakból kiderül, hogy mindezt átlagos gazdaságban nagyon nehéz megvalósítani, mert valami mindig hiányzik. A konkrét szakmai ismeretekért egyelőre nem akar senki fizetni – ez vélhetően nagyon hamar megváltozik –, a gépi szolgáltatásokért azonban már kénytelen. Mint ahogyan kénytelen a termelő megfizetni az input anyagok vagy éppen a talajvizsgálatok árát. Mindezt persze tudják a gazdák is, mégis hajlamosak egy-egy fontos technológiai elem elől a költségtényezők miatt meghátrálni, az éppen aktuális ápolási, növényvédelmi munkát elhagyni, vagy éppen szakszerűtlenül helyettesíteni. Ennek a végelszámolásnál látják kárát, amikor jelentős terméscsökkenéssel kell számolni, és odaveszhet a kecsegtető tervezett nyereség.

Pedig a költség-hozam viszonyok alapján a kukorica lesz az a növény, amely nagyon sok termelőt átsegíthet a csatlakozás nehéz induló évein. Talán a legbiztosabb piac, a legjobb felvásárlási ár – következésképpen a legjobb pozíció – jellemzi majd ezt a növényt, érdemes tehát termesztését nagyon komolyan venni, a termését pedig időben leszerződni.

4 t/ha termésszint felett már nyereséget termel

A kukorica objektív összehasonlításban – a kukoricabogár kártételének kockázata mellett is – mindenképpen veri az egyéb termelhető ipari növényeket. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy utána gyakran őszi búzát kell vetni, a vetésváltás gazdaságon belüli kényszerűsége miatt. Ez fokozott figyelmet igényel a kukoricafajta-választásnál, de még inkább a betakarítás utáni talajmunkáknál. A gazdálkodás megújuló eredményessége szempontjából nem engedhető meg az, hogy a jó kukoricatermés után hanyagul, szakszerűtlenül elvetett búza gyenge terméssel kockáztassa a gazdaság következő évi előmenetelét. Ezért a kukoricabogár okozta kellemetlenséget alkalmazkodó talajművelési technológiával lehet kárpótolni.

Erre többféle megoldás is született már, a környezetemben alkalmazottak közül azonban egy feltétlenül említést érdemel. Eszerint a kukorica betakarítását végző szecskázó kombájn után hagyott tarlón szárzúzó járatása történik, majd a kultivátor-elemes nehézkultivátor forgatás nélküli munkája következik. Tekintettel arra, hogy a kukorica után történő őszi búzavetésnél a talaj víztartalmának állandó változására lehet számítani, sok idő nincs a várakozásra. Ezért vetőkultivátor kiváló minőségben elvégzi a vetést, amit végül egy Güttler-henger zár le. Az eredmény az idén ősszel sem maradt el, bíztató búzavetés díszlik a kukorica helyén. Az eljárás energiatakarékos, a nedvességet megőrzi, és a rendelkezésre álló kevés idő alatt kiváló munkát végez!

Ha kalászos elővetemény után kerül a kukorica, akkor először a nehézkultivátor végzi a tarlóhántást, majd ősszel váltva forgató ekével történő mélyszántás következik. A legelső munka a simítózás, a téli csapadékmegőrzés érdekében, majd az enyhén gyomosodó talajfelszínen a magágy-előkészítés és vetés egyidejű folyamata következik vetőkultivátorral, nagyon gazdaságosan.

A kukoricatermesztés lehetősége idén tavasszal minden bizonnyal a még döntés előtt álló termelők figyelmét is felkelti, hiszen a fentiekből kiderül, hogy igényes szakmaisággal talán az egyik legjövedelmezőbb növény lehet ez a meglehetősen beszűkült palettán. Ilyen lehetséges nyereségtartam reményében a technikai háttér hiánya sem okozhat igazán gondot. A komolyan és szakszerűen szolgáltatók gondoltak arra, hogy a legkiválóbb gépeket vásárolják, hiszen egyre nagyobb az igény a minőségi munkára. Aki a jól megválasztott, nagy teljesítményű, korszerű gépek munkáját kívánja igénybe venni, az a kukorica nyereségéből ezt gondmentesen megteheti. Nem kizárt, hogy a következő években a kukorica vetésterülete – a napraforgó és a kalászosok terhére – jelentős növekedésnek indul.