MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Az integrált növényvédelem

Az integrált növényvédelem okszerűen összehangolva használja a növényvédelmi módszereket. Célja a hatékonyság mellett az, hogy minél kisebb mértékben alkalmazzon környezetszennyező növényvédő szereket.

2004-02
[ tartalomjegyzék ]

 

A növényvédelmi tevékenység a növénytermesztés folyamatának elválaszthatatlan része. Célja és feladata a kultúrnövények megóvása a károsítóktól, és ezzel a kívánt termésmenynyiség és minőség biztosítása.

A gyakorlatban el kell dönteni, hogy az adott károsító ellen az adott helyzetben milyen módszert használjunk. Ez a sokrétű munka nagy szaktudást, odafigyelést igényel.

A gyakorlati növényvédelem módszerei:

Termesztéstechnikai védekezés

A növény számára kedvező tenyészkörülményeket igyekszünk teremteni. Az agrotechnikai védekezéshez tartozik az összes növénytermesztés során előforduló tevékenység, a termőhely kiválasztása, vetés, illetve telepítés, vetésforgó, talajművelés, tápanyag-utánpótlás, öntözés, mechanikai növényápolás.

A fajta kiválasztása is alapvető fontosságú. A rezisztenciára nemesítés során betegség-rezisztens fajtákat állítanak elő, mint pl. a kladospórium, illetve fonálféreg rezisztens paradicsomfajták, a lisztharmatnak ellenálló uborkafajták. Lehetőleg törekedjünk az adott növény legjelentősebb károsítójával szemben ellenálló fajta termesztésére.

Ezek az eljárások akkor szolgálnak növényvédelmi feladatot, ha hatásukra a kultúrnövények gyorsan, erőteljesen fejlődnek, velük a kórokozók, kártevők számára kedvezőtlen, azok természetes ellenségei számára pedig kedvező környezetet teremtünk. Főleg kertészeti kultúrák esetén beszélhetünk a fizikai-mechanikai védekezésről, amely a törzs és vázág védelméből, valamint sebkezelésekből áll. Ennek során a beteg, sérült ágrészeket eltávolítjuk, a fertőzött ágakat, vesszőket elégetjük, a sebeket azonnal kezeljük, az újabb fertőzések megakadályozása érdekében.

Kémiai növényvédelem

A vegyszeres védekezés ma a károsítók elleni küzdelem legelterjedtebb, de legveszélyesebb eljárása. Részletesen a következő havi számban írunk róla. Most azokról a szerekről szólunk, amelyek a rovarok élettani folyamatait befolyásolják.

Csoportosíthatjuk őket aszerint, hogy a rovar melyik életműködését zavarják.

• Szaporodást befolyásolók: A rovarok nemcsak hang-, fényjelzésekkel, valamint viselkedésükkel tudnak kommunikálni, hanem a mirigyeik által termelt anyagokkal is. A szexferomonnak nevezett anyagot a nőstény egyedek termelik, és ezzel csalogatják a hím egyedeket. A kiválasztott illatanyag teljesen fajspecifikus. Ezt kihasználva csapdázással az egyedszám alakulását, a rajzás időpontját követhetjük figyelemmel, valamint az állomány gyérítését is elérjük. Zárt termesztőberendezésekben megfelelő számú szexferomon csapda kihelyezésével megzavarhatjuk a természetes illatanyagok áramlását, így a hímek nem találnak oda a nőstényekhez.

• A táplálkozásra ható szerek a kártevő és a tápnövény közötti kapcsolat megszakításán alapulnak. Pl. a kukoricabogár esetében találtak egy olyan növényi anyagot, amelyet a bogár jobban kedvel a kukoricánál. Ezt az anyagot csaliként használva csökkentett adagú rovarölő szerrel keverik, és a kukoricára permetezik. A bogár inkább ezt fogyasztva elpusztul. Ez az Invite EC + Diabro CS nevű készítmény.

• Az ízeltlábúak egyedfejlődése bonyolult átalakulási folyamatokon keresztül megy végbe, amely idegi és hormonális szabályozás alatt áll. A normális életműködésbe való beavatkozásnak több lehetősége van, pl. a juvenilhormon analógok (pl. Insegar) vagy a kitinszintézisgátlók (pl. Dimilin 25 WP, Nomolt 15 SC, Match 50 EC). Megfelelő fejlődési stádiumban adagolva ezek megzavarják a lárvák kifejlődését, és ezzel pusztulásukat okozzák.

Biológiai védekezés

Minden élőlénynek, így a növényi károsítóknak is megvannak a maguk ellenségei. E módszer lényege a kártevők és kórokozók egyedszámának korlátozása, elpusztításuk, természetes ellenségeik tudatos, ésszerű alkalmazásával.

A világon sok cég foglalkozik ragadozók, paraziták és a kártevőket megbetegítő mikroorganizmusok előállításával, forgalmazásával.

A biológiai növényvédelem hazánkban néhány évtizede jelent meg. Napjainkban termesztő berendezésekben, üvegházakban és nagy területű fóliákban a gyakorlatban is megvalósítható, egyre terjedő eljárás a mesterségesen felszaporított ragadozó- vagy parazitafajok kibocsátása. Parazitának azokat a rovarokat nevezzük, amelyek egy kártevőfaj vagy -fajcsoport egyedeiben fejlődnek ki, és szaporodásuk során azt elpusztítják. Ilyen fürkészdarazsak állnak ma már rendelkezésre molytetvek, levéltetvek, aknázólegyek, lepkék ellen. A ragadozók táplálékát a kártevő élőlények alkotják. Sok felhasználható faj kerül ki a ragadozóatkák, ragadozó poloskák, katicabogarak és gubacsszúnyogok közül.

Szabadföldön mindenképp fontos a természetes körülmények között élő ellenségek kímélése. A ragadozó atkák, poloskák, katicák, fátyolkák fürkészdarazsak a környezetben mindig jelen vannak. Számuk a növényvédelem módjától függ, hisz a legtöbb igen érzékeny a rovarölő szerekre. Amenynyiben sikerül felszaporítani őket, nagy segítséget nyújtanak a kártevők egyedszámának csökkentésében. A gerincesek közül az énekesmadarak kiemelkedő jelentőségűek, különösen a fiókák táplálásakor fogyasztanak nagy mennyiségű hernyót, bogarat. Az emlősök közül említésre méltó a vakond, a sün, a cickány és a denevér hasznos munkája.

A betegségeket okozó mikroorganizmusok – vírusok, baktériumok, gombák, állati egysejtűek – közül sok betegíti meg a kártevő rovarokat, a gyakorlati növényvédelemben azonban nem mind használható, mivel: vagy nem fajspecifikusak, vagyis sokféle más élőlényt is megbetegítenek; vagy a fertőzés után csak hosszú idő alatt pusztítják el a rovart, és így a kártétel sokáig fennáll; illetve mert a fertőzésük hatásosságát nem tudjuk megfelelően kontrollálni, befolyásolni.

Egy baktériummal azonban igen jó eredmények születtek. A Bacillus thuringiensis rovarpatogén törzse hernyók ellen alkalmazható. Csak a fiatal lárvák ellen hatásos. A hernyók a növényre permetezett készítményt megeszik. A tápcsatornájukban szaporodó baktérium toxinokat termel, amelyek a hernyót megbénítják, s az később elpusztul. Ilyen baktériumtartalmú készítmény pl. a Dipel és Dipel S.

A mikroszkopikus gombák között is vannak termesztőberendezésekben sikerrel alkalmazott fajok. A palántadőlés ellen a Streptomyces griseoviridis-t tartalmazó Mycostop készítményt beöntözéssel, míg a szklerotíniás fehérpenész ellen alkalmazott Coniothyrium minitans tartalmú Koni és Koni WG készítményeket a talajba bedolgozva használjuk. A szürkerothadást okozó Botrytis cinerea ellen a Trichoderma harzianum tartalmú Trichodex WP-t a lombra permetezve alkalmazzuk.

Egyre több növénynél kidolgozásra került az integrált védekezési technológia, amelynek alkalmazása a jövőben biztosítja az ésszerű, környezetkímélő, hatékony élelmiszer-előállítást.

Szabó Tibor