A mezőgazdaságban használt rakodógépek választéka mára nagyon kiszélesedett. Szinte nincs olyan rakodási feladat, amelyre ne lehetne megfelelő, akár többféle műszaki megoldást is találni. A kérdés azonban az, hogy a többféle változat közül melyik a gazdaságilag legoptimálisabb megoldás a felhasználó számára.

A mezőgazdasági anyagmozgatás „mobil" gépeit a teljesség igénye nélkül négy fő csoportra oszthatjuk:

1. a kézi anyagmozgatás gépei,

2. a „mezőgazdasági" villástargoncák,

3. a traktoros-homlokrakodók,

4. az önjáró rakodógépek fix, ill. teleszkópos gémszerkezettel.

Az alkalmazható változat kiválasztását számos szempont befolyásolja, amelyek közül a következő fő tényezők azok, amelyek az optimális gépcsoport kiválasztásában iránymutatóak lehetnek a felhasználó számára:

1. a rakodott áru mennyisége, ebből adódóan az éves rakodási idő,

2. a rakodott áru milyensége,

3. a rakodás körülményei,

4. a szükséges rakodási magasság.

Az egyes tényezők elemzését a 3. és 4. gépcsoport munkáinak figyelembe vételével teszem meg. Az éves rakodási idő vonatkozásában, ha a rakodás ideje nem haladja meg az 50 órát, mindenképpen érdemes bérmunka-vállalkozóra bízni a feladat elvégzését. Évi 270 rakodási óra (kb. 30-35 nap mezőgazdasági felhasználás) az a határ, ameddig a traktoros-homlokrakodó számít költségtakarékosabb gépesítésnek, szem előtt tartva azt, hogy ugyanaz a traktor kb. 500 üzemórát a szántóföldön is dolgozik. Évi 270 rakodási óra felett az önjáró rakodógép alkalmazása gazdaságosabb.

A rakodott áru milyensége a számtalan alkalmazható adapternek köszönhetően nem jelenthet akadályt. A rakodott áru tulajdonságainak a gépcsoporton belüli gépek műszaki sajátosságainak megválasztásában lehet jelentősége, amelyekre a későbbiekben még kitérek.

A rakodás körülményeinek a rakodási időre gyakorolt hatása az említett két gépcsoport tekintetében csak kis eltéréseket mutat. Az önjáró rakodógépek speciális járószerkezetüknek köszönhetően ott élveznek előnyt, ahol a fordulékonyság fontos tényező, ellenben egyenetlen talajon (pl. szántóföld), nagyobb távolságokba történő mozgatás esetén a stabilitásuk megőrzése érdekében alkalmazott merev hidas kialakítás, a kis átmérőjű, keményre fújt gumiabroncsok miatt lassabbaknak bizonyulnak, mint a nagy dimenziójú, rugalmas abronccsal, esetleg hídrugózással is ellátott traktoros-homlokrakodók.

A rakodási magasság traktoros-homlokrakodók esetében 3,5-4 m, speciális adapterek alkalmazásával pedig közel 5 méter lehet. Az 5 m fölötti rakodási igények esetén kizárólag az önjáró teleszkópos rakodók jöhetnek számításba.

Amennyiben a felhasználó igényei számára a traktoros-homlokrakodó bizonyul a költségek szempontjából gazdaságosabbnak, úgy ezen a csoporton belül is különböző szempontokat kell a gépkiválasztás optimalizálása érdekében figyelembe venni. Ezek közül a teljesség igénye nélkül néhány fontos szempontot említek.

A traktoros-homlokrakodók piacán számos cég verseng a felhasználókért. Termékeiket kisebb-nagyobb eltérések, más-más műszaki megoldások különböztetik meg egymástól, és egyben fémjelzik is azokat. A rakodógép lelke a rakodó gém, amely formájában minden gyártónál szinte azonos, részleteiben azonban eltéréseket mutat. Alapelvüket tekintve ezek mégis három fő konstrukciós csoportba sorolhatóak:

1. A párhuzamvezetés nélküli rendszer, amelynél az eszközmozgató munkahengerek közvetlenül a gém főtartójába vannak bekötve. Itt a munkaeszköz (pl. raklapvilla) emelésénél és süllyesztésénél nem valósul meg az azonos helyzetben tartás.

2. A hidraulikus párhuzamvezetésű rendszer, amelynél az eszközmozgató munkahengerek bekötése azonos az előzőben leírtakkal, a speciális kialakítású hidraulikarendszernek köszönhetően azonban hidraulikus úton valósul meg a munkaeszköz párhuzamvezetése.

3. A mechanikus párhuzamvezetésű rendszer. Itt a munkaeszköz-működtető munkahengerek a gém főtartóira épített kapcsolótornyokhoz csatlakoznak, amelyek vezérlő rudazattal kapcsolódnak a segédalváz-támasztékokon nyugvó gémbekötésekhez.

Az első és második csoport gémszerkezete mechanizmusánál fogva elsősorban az ömlesztett áruk rakodásánál fejtik ki maximális teljesítményüket, mivel a rakodókanál merítésével az anyag súlypontja a kanál alsó kapcsolódási pontja, ill. a munkaeszköz billentési pontja fölé kerül. Az ettől előbbre nyúló tömegpontú munkáknál (bálarakodás, raklapos manipulálás) a pótlólagos terhelés közvetlenül a gémszerkezetre és ezáltal az emelő munkahengerekre hat, és ez az emelőerő csökkenéséhez vezet.

A harmadik csoportnál az előre kinyúló tömegpont okozta pótlólagos terhelést a kapcsolótornyon és vezérlő rudazaton keresztül a gémbekötés veszi fel, így nem kell számolni emelőerő-veszteséggel.

Amennyiben kényelmesen és hatékonyan akarjuk homlokrakodónkat működtetni, mindenképpen az egykaros vezérlés lehetőségét érdemes választani. Ez a rendszer kevert szabályozási lehetőségének köszönhetően kis mértékben a párhuzamvezetés nélküli csoport eszközvezetési problémáját is megoldja.

Különösen a raklapvillás munkák végzésénél fontos a pontos párhuzamvezetés. Ugyan a hidraulikus párhuzamvezetés nyújt bizonyos előnyöket – mint a kikapcsolhatóság és a jobb rálátás a vezérlőrudazat hiánya miatt –, annyira pontosnak azonban nem mondható, mint a mechanikus párhuzamvezetésű. A talajon vízszintes helyzetű munkaeszköz teljes magasságban 6°-kal hátrabillen. Ez a jelenség a mechanikus párhuzamvezetésű gépeknél maximum a 2°-ot érheti el.

Amennyiben a gémrendszer gondos kiválasztása megtörtént, a következő lépés a megfelelő traktor megválasztása a kívánt nagy teljesítményű rakodás kivitelezéséhez. A következő kérdések mérlegelése ehhez nyújt segítséget.

• Mennyire megfelelő a segédalváz és traktor kapcsolata?

• Akadályozzák-e a rakodó szerelvényei a traktor karbantartását?

• A traktor hajtóműve el van-e látva irányváltóval?

• A fronthidraulika (ha van) akadályozza-e a rakodási munkálatokat?

• Jó elhelyezésű-e a homlokrakodó vezérlőkarja?

• A traktor irányváltója és a rakodó vezérlőkarja működtethető-e kézáthelyezés nélkül?

• Akadályozza-e a vezérlőkar a vezetőfülke jobb oldali ajtaján történő be- és kiszállást?

• Elegendő-e a traktor hidraulikateljesítménye a kívánt rakodási teljesítményekhez?

• Milyen a rálátás a rakodóra az alsó és felső gémpozíciókban?

• Milyen mértékben korlátozza a kilátást a rakodó segédalváza?

• Nyitható marad-e az első szélvédő (ha adott)?

• A rakodógém minden körülmények között könynyedén le- és felszerelhető?

• A traktor magassága és szélessége megfelel-e a rakodás körülményeinek (istálló, stb.)?

• A traktor megfelelően fordulékony-e?

• Megfelelnek-e a traktor megengedett tengelyterhelései a választott rakodó emelőteljesítményének?

Az előzőekben leírtak jó iránymutatóként szolgálnak a rakodó gépcsoport és alapgépe kiválasztásához. Számos olyan felhasználóspecifikus tényező van azonban, amelyekről az előzőekben nem esett szó. A DERALAND KFT., mint a több mint 50 éves gyártási és felhasználási tapasztalattal rendelkező Svéd ALÖ AB. párhuzamvezetés nélküli és mechanikus párhuzamvezetéses – az FVM Műszaki Intézete által a 2003-as évben Mezőgépteszt keretén belül bevizsgált – homlokrakodókat gyártó cég magyarországi kereskedője szívesen áll a felhasználók rendelkezésére az itt nem érintett fontos részletkérdések szaktanácsadásával, tessz-k ezt azért, hogy a rakodási feladatokra a számukra legmegfelelőbb megoldást találják meg és válasszák. Várjuk leendő és meglévő partnereinket az Agro+Mashexpo 2004 kiállításon új rakodócsaládunk bemutatója alkalmából.