Igaz, a kemény hidegek is elmaradtak, s ez meglátszik a vetéseken, és a ráérősen várakozó vadak érdeklődő tekintetén is. Darnózseli határában éppen hogy leesett 2-3 cm hó, az máris olvadásnak indult, enyhe csapóeső kíséretében. A talaj szépen telítődik vízzel, ami most kedvükre van a gazdáknak. Az utolsó három év a kevés téli csapadék és az aszályos nyarak jegyében telt. A változó, de nem túl vastag termőréteg alatt kavics hordalékkúp húzódik, nincs az a vízmennyiség, ami telíthetné. A Darnózseli székhelyű KG Bt. két tulajdonosa Károly Ferenc és Gutori Zsolt sem bánja, ha jön csapadék. Azt mondják, hogy a repcére, búzára már jó lenne a hótakaró, nehogy a vízzel telt föld hirtelen átfagyjon, mert akkor oda a jelenlegi biztató állapot. A téli időszak egy rövid része ilyenkor bizakodással, a tavaszi-nyári tervek finomításával telik a fiatal gazdatársak – egyébiránt sógorok – számára. Éppen 10 éve annak, hogy megalapították a céget, akkor 27-28 évesek voltak…

A koruk önmagában nem indokolta az érett gondolkodást…

A fiúk, bár tanult szakmájuktól elég messze esik a mezőgazdaság, úgy gondolták, mégis belevágnak a gazdálkodásba. Egyikük közgazdasági, a másik autószerelő technikusként végzett, így aztán a pénz- és a gépészeti ügyeknek azonnal lett felelőse, a többit pedig közösen tanulták meg. Károly Ferenc vízügyes előadói munkáját hagyta ott a vállalkozás kedvéért, Gutori Zsolt pedig a tsz-ből – ahol azért némi földművelési alapismeret ellesett – köszönt el viharos gyorsasággal, ahogy megérezte az önállósodás lehetőségét. Az induló, 15 ha földterületet az első kárpótlási liciten vették, majd később sikerült a saját birtokot 65 ha-ig növelni. Úgy gondolták, ha a tsz-nek megéri az egyre nyíló agrárolló mellett a gazdálkodás, akkor nekik is hasznuk lehet ugyanebből. Nosza, fogták a megtakarított pénzüket, és a győri Agrokernél bevásároltak. Közben tudták meg, hogy kedvező hitelekhez és támogatásokhoz is juthatnak, így az MTZ-82 mellé jutottak talajművelő alapgépek is, és a műtrágyaszórót sem hagyták ott. Az induláshoz nagyon jól jött ez a lehetőség, a gépek azonban hamar eladásra kerültek, mert a vállalkozás kinőtte kapacitásukat. Hogy az izgalmak ne a végére maradjanak, azonnal 16 ha cukorrépával indították a termelést, mellette tavaszi árpával és kukoricával próbálkoztak. Az eredmény vegyes – de nem ráfizetéses – volt, és éppen ez adta a lendületet a további munkához.

Nőtt a terület, s az eredmények is javultak

Lassan, a bérelt földekkel sikerült növelni a gazdálkodásba vont területet, egészen 205 ha-ig. Lébényben, Kimlén, Mecséren, Dunaszentpálon, Ásványrárón, Arakon akadtak bérelhető területek, s ezekben nem nagyon válogattak. Átlagosan 20 Ak-ás területeken kezdett beállni egy növényi sorrend. Búza, árpa és cukorrépa mellett megpróbálták a repcét és az alternatív növényeket, a Lajtamag Kft. javaslatára. Olajretek, mustár és facélia színesítette a palettát, hiszen ezek költségszintje alacsonyabb volt, terméseredményeik pedig átlagosak, és nagyon jól hasznosították a gyengébb területeket. A repce csak az utolsó aszályos években hozott szerényebb termést, korábban az 2-3,6 t/ha között mozgott. Az aszálykár nem a növény hibája, ezért az idei őszön 80 ha területbe vetették a kiváló Artus hibridet. Sok kísérletezés után letisztult a kép, tudták, hogy mit érdemes termelni. Erre jó, ha az ember maga jön rá – mondják egybehangzóan –, igaz, mindig nyitott szemmel jártak, és mások kárán tanulni sokkal kifizetődőbb. Végül is a jövedelmezőség, a géppark összetétele és a területek termőképessége döntötte el, hogy a repce, gabona, cukorrépa és az alternatív növények valamelyike – most éppen a facélia – marad a vetésszerkezetben. Ez már három éve így van, és nincs ok ezen változtatni. A cukorrépa kedves marad a számukra, mert induló növényük volt. A jobb években sikerült tisztán 55 t/ha termést is elérni, ami már nem is rossz eredmény, bár a száraz években ugyanez még öntözés mellett sem ismételhető meg. A kukorica azért hiányzik a körből, mert a saját kombájnhoz nincs adapter, továbbá a kukoricabogár közeledése és az ellene való védekezés más ötlettel szolgált…

Hidas traktorra alapozott szolgáltatás

A gépesítés intenzív fejlesztése már az első évek nyereségéből megkezdődött. Egyetlen vezérlőelv érvényesül az önállósodás kezdetétől: az éves nyereséget vissza kell forgatni, fejleszteni kell. A két család létbiztonságának szinten tartása mellett semmilyen egyéb költekezés nem engedhető meg – erősíti meg a kezdeti fogadalmukat Károly Ferenc. Ennek következtében szépen alakult a műszaki háttér, hiszen sikerült a termelt növényekhez és a szolgáltatási célokhoz leginkább igazodó technikát választani. A John Deere 2256 kombájn, a JD 6910 140 LE-s traktor, a Kleine cukorrépavető- és betakarítógép, Gaspardo vetőgép, Väderstad henger, Vogel Noot váltva-forgató eke, Gambetti permetező és számos értékes, nagyon hasznos agép segíti az egyre színvonalasabb munkát. Nem mehetünk el szó nélkül a géppark büszkesége, a szintén Gambetti permetezőegységgel szerelt Finotto hidas-traktor mellett, amely a kukoricabogár elleni védekezés időszakában a fél ország álmaiban szerepel. A csúcstechnika már a múlt évben bemutatkozott, és osztatlan sikere volt a napraforgó, valamint – kukorica hiányában – a mustár állománykezelések időszakában. Nem titok, hogy a környék gazdái már komoly érdeklődést tanúsítanak a gép munkája iránt, amely valóban egy kisebb technikai csoda. Két méter feletti napraforgóban is kifogástalan munkát végez, ahogyan azt az állománypermetezések bizonyították. A 4 m-re hidraulikusan emelhető fülkéből számos egyéb tapasztalat is gyűjthető, hiszen onnan az állomány abszolút átlátható, és a szakmai szem számára ez a látvány sokat elárul. A gép hossz-, kereszt- és oldalazó irányú mozgásra is alkalmas, növényvédelmi munkakapacitása és annak minősége szinte felülmúlhatatlan. Ennek megfelelően az ára egy mai, átlagosan korszerű kombájnéval vetekszik. A hidas-traktor tulajdonosa számára – ahogyan a nagy értékű egyéb gépek esetében is igaz – a minél több munka jelenti a mielőbbi megtérülést.

Menet közben formálódott a szakmai szemlélet is

A talajmunkák igényes elvégzése, a talajerő-visszapótlás a gazdálkodók szemléletében és gyakorlatában egyaránt alapvető fontosságú. Mivel szélsőséges talajok ezen a területen nincsenek, ezért a műtrágya adagok kijuttatásánál a saját tapasztalataikra és megérzéseikre hagyatkoznak.

A viszonylag sekély termőréteg – amelyet 25 cm-nél nem érdemes mélyebben szántani – a nagyobb műtrágyaadagok esetében kimosódásra hajlamosít, ezért az ökonómiai szempontok nem elhanyagolhatók. Takarékosság jellemzi a gazdálkodást, ami a tápanyag-visszapótlás esetében ésszerű határokat jelent. Mindegyik növény megkapja az alap- és fejtrágyát, s hogy az adagok megfelelőek, azt a terméseredmények igazolják. A két termelő józanul próbálja a költség-gazdálkodást ésszerű határok közé szorítani. Ehhez a szomszédos gazdákkal és a szövetkezetek szakembereivel egyaránt jó kapcsolatot kell ápolni. Úgy tűnik, ez a viszony folyamatosan javul, és inkább egymás segítése, informálása a jellemző, mint a káröröm. Jó példa erre a kártevők észlelése, a növényvédelmi beavatkozások megbeszélése, amikor annak jön el az ideje. Aki a területen jár és észleli pl. a repce fénybogár első példányait a serkenő repcében, azonnal szól az érintett szomszédoknak, hogy ne késlekedjenek a védekezéssel.

A telephely kialakítása teszi teljessé a vállalkozást

A telephelyet – ami a szigetközi termelők cukorrépa begyűjtőhelye volt – 2002-ben vásárolták meg. Rövidesen szín került az egyik végébe, hogy a nagy értékű gépeket megóvják a téli viszontagságoktól. A területet önerőből bekerítették, amihez kiváló szolgálatot tett az MTZ-re csatlakoztatható betonkeverő. Ezzel a módszerrel sikerült a költségeket megfelezni. Síktároló kiásott alapjai jelzik, hogy rövidesen egy 1.000 m˛-re tervezett – pályázat segítségével épülő – épület fogja szolgálni a termények biztonságos elhelyezését. Szükség van erre a beruházásra, mert így csökkenhet az értékesítési kényszer – magyarázza az ésszerű lépést Gutori Zsolt. Sokat dolgoznak maguknak, alkalmazottjuk nincsen. A gépeket nem szívesen adják ki a kezükből, mert ahhoz túl értékesek, hogy avatatlan kezek között meghibásodjanak. Így nem kell alkalmazkodni más munkaritmusához, igényeihez, elvárásához. A munkát akkor kell elvégezni, amikor eljön az ideje. Akkor nincs időhatár, nincs szombat vagy vasárnap, munka van! Természetesen mindketten bevallják, hogy a szakmából is sokat kell még tanulni, de amit tudnak, abban már nem szabad hibázni. Ez is olyan hivatás, amelyet mindig tanulni kell, mert nincs két egyforma év, ezt az elmúlt tíz esztendő is bizonyítja.

A szolgáltatás jól kiegészíti a termelést

A „szolgáltatni vagy termelni" dilemmája természetesen felmerült a fiatal gazdáknál, hiszen amikor szolgáltatási munkacsúcs van, akkor kellene öntözni a répát, aratni a saját termést, stb. Kevés a munkáskéz, sok a koncentrálódó feladat, tehát el kell dönteni, hogy vetésszerkezeti módosítás legyen-e, vagy a szolgáltatás felé tolódjon-e el a tevékenység. Nem könnyű dönteni, mert megkedvelték a növénytermesztést, és mégiscsak ez az alaptevékenységük. A szolgáltatásból befolyó pénzek viszont segítik a költségigényesebb időszakok jobb átvészelését, a gépek hiteltörlesztéseinek fedezetét, azok megtérülését. Szerencsére bírják a munkát erővel, egészséggel, így addig is, ameddig a megoldáson gondolkodnak, marad a munka. Az nyilvánvaló, hogy az „üzlet beindult", a hiteleket törleszteni, a földbérleteket fizetni kell, tehát csak előre vezető út létezik. Ez az út azonban egyáltalán nem olyan rázós, kényelmetlen, amin ne lehetne haladni. Ezt választották, mindketten akarták és meg is valósították. A családot képesek a vállalkozásból eltartani, és a külső szemlélő mindebből azt látja, hogy még élvezik is, amit csinálnak. A sikerekért viszont keményen meg kell dolgozni.

A változások szele érződik már

A csatlakozás biztosan hoz változásokat, de azok mértékét, gyorsaságát nehéz innen, a mindennapokból megítélni – mondja Károly Ferenc és Gutori Zsolt. A tavaszi munkák elindulnak, folytatódik a telephelyépítés, a fiatal gazdák is elfoglaltak lesznek. A falugazdásszal jó kapcsolatot tartanak fenn, tőle remélnek olyan használható információkat, amelyekre esetleg gyorsan reagálni kell. A földbérletek sorsa még bizonytalan kérdés, amelyet a tulajdonosok lebegtetnek. Vannak tízéves szerződéseik is, amelynek alapján bíznak abban, hogy nem borul fel a rend. Tisztességes, jó fizetők, a földek állagára is figyelnek, nincs konfliktusuk senkivel. A gazdálkodás biztonságáról beszélni mégis merészség lenne. Egy ideje már nem csak az időjárás az ellenfél, hanem a szabályzók, a pályázatok, hitelintézeti diktátumok, a piaci trendek és még egy sor más tényező.

„Úgy még sohasem volt, hogy sehogy se lett volna" – mondják az öregek. Ugyanezt persze nem mondhatják a fiatalok, hiszen ott van mögöttük két család, mindkét családban két-két iskolás, ill. kiskorú gyerek, akikről még gondoskodni kell. Így is kevés, a meleg, dologidős évszakban pedig szinte semmi idő nem jut a családi programokra.

A KG Bt. mindenképpen integrálódni akar az uniós versenyszférába. Az egyenlőtlen induló versenyhelyzet ellenére éreznek magukban annyi erőt, fiatalos lendületet, amellyel végképp gyökeret tudnak verni. Az elkövetkező öt év nagyon nehéznek ígérkezik – amire ők azt mondják, hogy az elmúlt tíz sem volt könnyű, beleértve a szakma tanulását is –, lehet azonban, hogy utána megközelíthetik a dán, a német, a holland gazda életszínvonalát? Akkor azt érdemes lesz kivárni és végigdolgozni. Jöjjön hát az a kemény következő öt év!