Hideg, napsütéses januári napon Sopron főterétől gyalogszerrel igyekeztünk a riport helyszínére. A gyönyörű város Tűztornyán olvasható: „Civitas fidelissima", azaz a hűség városa. Több Buschenschank cégérével is találkoztunk a séta során, a fenyőágakon ott függtek a piros-fehér szalagok, a kínált bor színére utalva.

A Vinex Kft. pincéje nem messze a város szívétől, egy régi, patinás utcában található. Dr. Szita Miklós adott választ kérdéseinkre.

– Mi a története ennek a pincének? Látszik, hogy az épületet régen elhanyagolhatták, de mára megfelelő kezekben van, és óriási fejlődésen ment keresztül!

– Igen, igyekszünk újra méltó körülményeket kialakítani az 1870-ben épült pincében. Lenk Sámuel borkereskedő építtette ezt a pincét, aki borforgalmazással és vendéglátással is foglalkozott. A mögöttünk lévő múzeum épületében volt a lakosztálya. 30 évvel később egy bankbotrány következtében vállalkozása tönkrement. Innentől kezdve egészen 1944-ig borászatként funkcionált ugyan a pince, de többször gazdát cserélt. 1944. december 6-án Sopron városát bombázták, és találat érte ezt az épületet is. 1949-ben került az Állami Gazdaság tulajdonába, amely magát a pincét működtette, a felette lévő építményeket fémipari szövetkezetek kezébe került. 1995-ben az ÁG privatizációja során vásároltuk meg a pincét, és 2000-ben jutottunk hozzá a felette lévő épületekhez is. A pince és az épület is komoly renoválásra szorult, amelynek eredményeként mára az épületek nagy részét, a pincét pedig teljes mértékben, a régmúlt emlékéhez illően felújítottuk.

– Mikor alakult a Vinex Kft?

– 1989-ben alapítottuk két társammal a Vinex Gmk.-t. Ekkoriban egy kisebb pincét, majd 1991-től a balfi TSZ pincéjét béreltük, amit 1994-ben meg is vásároltunk. Itt 1800 t szőlőt dolgoztunk fel évente, és az 5.000 hl-es tárolóteret 12.000 hl-re bővítettük. Nem tudhattuk előre, hogy egy évvel később az Állami Gazdaságot privatizálják – máskülönben egyéb ingatlanokat vásároltunk volna. Erre nyolc évvel később nyílt lehetőségünk. 2002-ben soha vissza nem térő alkalom adódott: az Állami Gazdaságtól a Badacsonyi Pincegazdaság, végül pedig a Hungarovin tulajdonába került Kossuth utcai feldolgozóüzemet és pincét megvételre ajánlotta a Hungarovint is bekebelező Henkell Söhnlein német cég. A balfi üzem eladásával megvásároltuk a Kossuth utcai pincét. Jelenleg itt folyik a szőlő feldolgozása és erjesztése (éves szinten 5000 t a maximális kapacitás, 3300 t szőlőt dolgozunk fel), a Rákóczi úti pincénél, ahol most is vagyunk, pedig a borkezelés, tárolás, fahordós érlelés, palackozás, értékesítés zajlik.

– Szőlőtermesztéssel is foglalkoznak vagy felvásárolt szőlőből készítenek bort?

– 42 ha saját ültetvénnyel is rendelkezünk, amelynek a fajtamegoszlása a következő: 14 ha Merlot, 9 ha Cabernet, 7 ha Pinot Noir, 6 ha Zöld veltelini, 4 ha Kékfrankos, 2 ha Sauvignon és 0,5 ha Királyleányka. Emellett vásárolunk is szőlőt.

– Milyen módon dolgozzák fel a szőlőt? Van valami eltérés a hagyományos feldolgozási módtól?

– Az illatos fehér szőlőt néhány órán át, a kék szőlőt 6-9 napig áztatjuk héjon, hogy a színanyagok kellően kioldódjanak a bogyóhéjból. Erre a célra bevezettük a legkíméletesebb technológiát: nem forgatjuk a törkölykalapot, hanem a tartályba alulról levegőt pumpálunk. Ez felfelé törekszik, felnyomja a törkölykalapot, majd azon áthatolva a tartály tetején távozik. Hatására a törkölykalap szétesik, és a must átjárja a bogyókat anélkül, hogy azok mechanikailag sérülnének. Présünk folyamatosan működő, mechanikus prés. Tárolótartályaink a szabadban vannak, ennek előnye és hátránya is van. Egyrészt a hidegkezelést már kint megkapja a bor, másrészt viszont gyorsan be kell hoznunk a Rákóczi úti pincébe a bort a nyári melegek elől.

– Mekkora mennyiségben készítenek bort?

– Éves szinten 23.000 hl bort készítünk és értékesítünk, mintegy 250 millió forint értékben. Ennek 10-15%-a a tiszta eredményünk. Ezzel a mennyiséggel az élen járunk. Jelentős menynyiséget forgalmaz még a Sop-Vin Kft. (16.000 hl) és a Vincellérház (2.500 hl) is. Mindkét üzemet az ÁG volt dolgozói – egykori kollégáim – hozták létre.

– Milyen módon épül fel a Vinex Kft.?

– Jelenleg összesen 30 fő dolgozik nálunk. Idénymunkák esetén (metszés és szüret) napszámosokat fogadunk. Egy ügyvezető igazgatója van a kft.-nek, valamint öt üzemvezetője: szőlészeti, borászati, kereskedelmi, műszaki és gazdasági. A könyvelést könyvelői iroda végzi.

– Milyen kereskedelmi csatornákon keresztül értékesítik a bort?

– Főként kannás bort értékesítünk, amelynek egy részét itt helyben, a termelői borkimérésben adjuk el, más részét kiskereskedőkön, viszonteladókon, nagykereskedőkön keresztül. Sopronba, Kőszegre, Szombathelyre és Budapestre is szállítunk bort. Palackos kiszerelésben a Tesco, Auchan, Cora üzletláncokon át jutott el a bor a vevőhöz, de egyrészt az általuk gyakorolt üzletpolitika miatt, másrészt a Vinex név miatt nem igazán vált be ez az út. Évente 11.000 hl-t közvetlenül értékesítünk, a többi 12.000 hl-t más borászati üzemeknek adjuk el, illetve Csehországba és Szlovákiába exportáljuk. A vendéglők, vinotékák, szintén a nevünk miatt, csak kis mennyiségben vásárolnak.

– Mi a probléma a Vinex névvel?

– Talán a régmúlt nagyüzemeinek emlékét idézi fel az emberekben. Egyszerűen nem bíznak ebben a névben. A fiam saját borászatot működtet, és könnyebben értékesíti a saját nevével jelzett borokat, de így van ezzel más is: a Bruckner, Gangl, Heiner, Taschner, Weninger név kedvesebben cseng az embereknek.

– Milyen terveik vannak a közeljövőre nézve?

– Nagyobb figyelmet szentelünk a marketingnek. Első lépcsőjeként mindenképp nevet fogunk változtatni. A pince megalapítójáról szeretnénk elnevezni Lenk Pincészetnek az üzemet. Reméljük, hogy a palackos borforgalmunk ennek segítségével növekedni fog. Beüzemelünk egy palackozó gépsort is (amivel az egész borvidéket kiszolgálhatjuk), tovább újítjuk az épületeinket.

– Hogy látja ön a Soproni Borvidék mai helyzetét?

– Az országban több borvidéken is tőkeerős befektetők (gyakran külföldiek) segítségével fellendült a borászat. Gyakran az ilyen nagyobb borászatok monopóliumot gyakorolnak, de ösztönzőleg hathatnak a kisebb pincészetekre. Ilyen nagyobb beruházó a Soproni Borvidéken nem jelentkezett. Az Állami Gazdaság feldarabolásakor nagyrészt a dolgozók jutottak szőlőterülethez és pincéhez. Ők (mi) kellő szaktudással, de sokszor anyagi nehézségek közepette fejlesztik a vállalkozásukat.

100 ha szőlőt telepítettek az elmúlt 10 évben. Az új telepítésű ültetvény kívánt nagysága kb. 60 ha lenne évente. Ez a felület segítené elő azt, hogy ne öregedjenek el a szőlőültetvények.

Problémát jelentett továbbá, hogy több, az ország különböző, távoli pontján lévő borászat vásárolt fel borvidékünkön szőlőtermést, néhány forinttal kedvezőbb árat ajánlva, mint a helyi pincészetek. Mára már kezd a reális mértékre beállni ez a tendencia, kevesebben jelentkeznek más vidékekről, mivel legtöbbjük időközben telepített saját ültetvényt is, így nem szorul arra, hogy Sopronból szállítson szőlőt.

Előny viszont az, hogy az ültetvények és pincészetek magyar kézben maradtak. A szaktudás és akarat megvan az emberekben. Nem lehet egyik napról a másikra csodát várni. Idővel megerősödnek a pincészetek és újra büszke lehet Sopron városa a környékén termelt borokra.

– További sok sikert kívánunk munkájához, és reméljük, mihamarabb találkozhatunk a Lenk Pincészet boraival az üzletekben!