A gyökérzet

A gyökérzet feladata, hogy a tőkét a talajhoz rögzítse, a talajból vizet és abban oldott tápanyagot vegyen fel a növény ellátására, és ezeket raktározza.

Részei:

• gyökértörzs: a tőketörzs folytatása, amely évről évre vastagodik, és függőlegesen nyúlik a talajba

• talpgyökerek: a legvastagabb és legnagyobb terjedelmű gyökerek, a gyökértörzs alsó végéről ágaznak el

• oldalgyökerek: a gyökértörzs oldalaiból kiinduló gyökerek

• harmatgyökerek: a szakszerűtlenül kezelt tőkéken a talajjal fedett tőkenyakból, tőkefejből vagy az oltvány nemes részéből fejlődnek, könynyen elfagyhatnak (talajközeliek)

• hajszálgyökerek: a gyökerek végső elágazásai, rajtuk:

• gyökérszőrök

A gyökérzet felépítése, működése, fejlődése:

A gyökerek növekedése hosszanti és vastagságbeli. A folyamat során kialakulnak az első-, másod- és harmadrendű gyökerek.

Az idősebb gyökerek feladatai: a víz és a benne oldott ásványi anyagok szállítása, tartalék tápanyag raktározása és a növény rögzítése.

A fiatal gyökerek: tenyészőcsúcsai által növekedik a gyökér. A rajta fejlődött hajszálgyökerek veszik fel a tápoldatot.

A gyökereken három övezetet különböztethető meg:

• növekedési övezet: a fiatal gyökerek végén lévő, 2-5 mm hosszú rész

• felszívó övezet: a növekedési övezetet követő 10-30 mm hosszú rész + a gyökérszőrök

• szállító övezet: a gyökér többi része.

A szőlő gyökereinek nincs mélynyugalma, csak kényszernyugalmi állapota. Növekedésük csak átmenetileg áll le, mikor a talaj hőmérséklete 6-9 C° alá süllyed.

A törzs és a hajtásrendszer

Fás részek

A tőketörzs és részei

A szőlőtőke föld feletti fás részei a tőketörzsből és a törzsön álló egy- és többéves fás részekből állnak.

Tőketörzs: az a tőkerész, amelyen a tőke hajtásrendszere évenként megújul, idősebb korára megvastagszik. Alakja sokféle lehet, művelésmódtól függően:

– tőkefej: alacsony, zömök, göbszerűen megvastagodott tőketörzs

– comb: hosszában megnyúlt, felfelé vékonyodó törzs

– kordon, lugas: függőleges, egyenletes vastagságú, változó hosszúságú, egy vagy több törzsű tőketörzs

A tőkealakot a tőketörzs kialakított hároméves vagy idősebb részei (tőkenyak, törzs, ágak, karok) adják. A háromévesnél idősebb ágait bakművelésű tőke esetén baknak vagy szarvnak, kordon- és lugasművelés esetén pedig karoknak nevezik.

A tőketörzs elágazásai:

– egyéves elágazás: csap, szálvessző

– kétéves elágazás: cser.

A tőke földbeni és föld feletti részét a tőkenyak köti össze.

A vessző

A vessző a szőlőtőke lombját lehullatott, elfásodott hajtása. A vesszőt csomók (nóduszok) tagolják fel ízközökre (internódiumokra). Minden szárcsomón van egy rügy. A rügyek különböző típusai funkcióik alapján a következők:

– alapi rügy: a vessző tövén lévő apró rügyek

– sárszem: az alapi rügyek közül a legfelső, fejlett rügy

– áttelelő rügy: a sárszem feletti nagyobb rügy, hajtáson

– világos rügy: a sárszem feletti nagyobb rügy, vesszőn.

A vessző keresztmetszetét vizsgálva a külső, vörösesbarna kéreg és a vékony háncs alatt található az osztódószövet (kambium), majd legbelül a farész és a szivacsos bélszövet.

A fatesten át jut felfelé a víz és a tápanyag a levelekhez, a háncs pedig a készített szerves anyagot szállítja a felhasználási vagy raktározási helyre. A szőlőnövény az osztódószövet révén növekedik.

A hajtás és oldalszervei

A rügyből fejlődő zöld leveles szárrész a hajtás. A hajtás oldalszervei: a levelek, rügyek, hónaljhajtások és a kacsok, valamint a virágzat és a termés. A hajtások is tagoltak, szárcsomókra és a köztük lévő ízközökre oszthatók. A vitorla a hajtás hegye. A tőkén rendeltetésük és helyzetük szerint az alábbi hajtástípusok találhatók:

– termőhajtás: fürt van rajta

– meddőhajtás: nincs fürt rajta

– ugarhajtás: az ugarcsap rügyeiből nőtt

– fattyúhajtás: a tőke idősebb részein lévő rejtett rügyekből fejlődik

– tő- vagy nyakhajtás: a tőke- és gyökérnyakból nőtt hajtás

– hónaljhajtás: a hajtások levélhónaljából képződik.

A levél

A hajtás minden oldalán, felváltva ellentétes állásban levél van. A levél színtestecskéi révén a szervetlen anyagokat szerves anyaggá alakítja (asszimilálja), a légzőnyílásai pedig a gázcserét és transzspirációt végzik. A levelek alakja, széle, nagysága fajtabélyeg.

A rügy

A levelek hónaljában két rügy képződik:

– egy nyári rügy, amelyből hónaljhajtás fejlődik

– és egy téli vagy áttelelő rügy, amely zárt, pikkelylevelekkel borított öszszetett és vegyes rügy. Benne differenciálódnak a következő évi levél- és fürtkezdemények.

A kacs

A szőlő kapaszkodószerve a kacs. Begörbült csúcsa lassú körmozgással keresi a támasztékot (nutál), majd azt megtalálva rácsavarodik és elfásodik. Legtöbb esetben mindig a szárcsomó levéllel ellentétes oldalán található.

A virágzat

A szőlőnek összetett fürtvirágzata van. Helye a hajtáson és az alsó levelekkel szemben van, a kacsok helyén. Egy virágzatban 100-3000 virág is képződhet, amelyeknek egy része termékenyül.

Az ivarszervek alapján hímnős-, nő- és hímvirágú fajták különíthetők el. A legtöbb fajta hímnős virágú, termője és porzója egyaránt fejlett. Ezek önbeporzók, jól termékenyülnek.

A fürt

A virágzatból alakul ki a fürt, amely fürtágazatból és bogyókból áll. A bogyó részei: a héj, a hús és a magvak. A bogyó felületét vékony viaszréteg borítja, amely védi a kórokozóktól és a párolgástól. A bogyó színe, hamvassága, nagysága mind-mind fajtabélyeg.