Az egységesítésre való törekvés első lépéseként bevezették az EU-referencia bontást, ami a nemes húsrészek, azaz a karaj, a lapocka, a sonka, a császár színhústartalmának csontozással történő megállapításán alapul, és referenciamódszernek számít. Az EU tagországainak legtöbbjében a vágósertés minősítésére különböző FAT-o-MEAT`er rendszereket alkalmaznak. A fejlesztés eredményeként a műszerek egyre korszerűbbek. Az egységesítést a szoftverrendszerek, a becslő egyenletek adják, amelyeket igény szerint rendszeresen korszerűsítenek és a rendelethez igazítanak.

A hazai húsipar jól érzékelte az EU-ban érvényesülő trendet, és 1993-ban a legfejlettebb szintet képviselő dán FSK Technology A/S cég által gyártott FAT-o-MEAT`er (FOM) sertésminősítő rendszerek beszerzése mellett döntött. A műszercsalád tagjaival szerelték fel a hazai kis- és nagykapacitású vágóhidak többségét. Ennek alapján folyamatosan értékelik a vágóhidak munkáját és a vágott sertés minőségét. Az adatgyűjtésből megállapítható, hogy a minősített sertések létszáma és a vágott felek színhústartalma a minősítés bevezetése óta folyamatosan nőtt (1. ábra). A színhústartalom évi növekedése elérte a 0,8-1,0%-ot (1999-ben némi megtorpanás volt tapasztalható), és 2001-ben a színhússzázalék kereken 52% körül alakult. Ez a növekedési ütem nemzetközi öszszevetésben is jónak mondható. A vizsgált időszakban javult a sertések minőségi osztály szerinti eloszlása (2. ábra), hozzávetőleg azonos (90-92 kg) átlagos hasított súly mellett.

A hazai vágott sertések minőségének további javulása a mérési módszer tökéletesítésétől (kb. +1%), a szelekciós munka javulásától, a tartási és takarmányozási viszonyok optimalizálásától és a vágáskori testtömeg 70-75 kg-ra történő csökkenésétől várható. A vágóállat-termelés minőségének javulása azonban csak megfelelő piaci szabályozás mellett remélhető, amikor a termelők érdekeltségét a kedvező és biztonságos jövedelem garantálásával megteremtik.

A termelőüzemek és a húsipar bevételét alapvetően meghatározó színhús-kitermelés mindezekkel együtt jelenleg átlagosan 6-10%-kal kevesebb, mint a legjobb nyugat-európai országokban. A húskitermelésben érzékelhető lemaradásunk annak ellenére következett be, hogy a vágósertések húsaránya – a zsírsertések visszaszorulását követően – lassan, de folyamatosan javult, az 1980-as évek közepétől az 1990-es évekig 48,4%-ról 50%-ra. A korszerűbb vágósertés-minősítési rendszerek bevezetésével tovább nőtt a hazai vágósertés-állomány színhúskihozatala, bár az 52-53%-os átlagos színhústartalom megtévesztő, hiszen az adatok csak a vágósertés-állomány 60%-ára, a nagyüzemből származó állományhányadra vonatkoznak. Az ennél feltehetően jelentősen kevesebb színhúst termelő, kisüzemi vágásból származó sertésekről megbízható adat nem áll rendelkezésünkre.

Az élenjáró sertéstenyésztő országokban, Dániában és Belgiumban a 60 százalék körüli színhúsarányokkal járó romló húsminőség miatt csökkenteni tervezik a színhúskihozatalt. Sok országban 58% körül tartják ideálisnak a hasított féltestek színhúsarányát. Az európai országokban az utóbbi időben szelekció folyik az izomszövet közötti zsírarány növelésére. Az a cél, hogy a kedvezőbb íz és megfelelő porhanyósság érdekében az izom közötti (intramuszkuláris) zsír 2-2,5% legyen. Hazánkban erre irányuló szelekció nem folyt. Ez az oka, hogy a duroc kivételével szinte egyetlen sertésfajta izomszövet közötti zsírtartalma sem haladja meg az 1,2-1,3%-ot.

Az előzőekben vázoltakból következik, hogy a vágóállatok objektív minősítése, a vágott állatokból kitermelhető húsrészek mennyisége és ezek aránya megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ezzel magyarázható, hogy a hazai húsipari vállalatok jelentős anyagi eszközöket fordítottak a legkorszerűbb vágóállat-minősítési rendszerek beszerzésére, adaptálására és széles körű hazai elterjesztésére. A vágóállatok objektív paramétereken alapuló minősítése teszi lehetővé, hogy a hízlalási végtermék a hízóállat értékén cseréljen gazdát.

Ma már szinte közhelynek számít az a megállapítás, hogy országunk az Európai Unióba való belépés küszöbén áll, éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy a vágóállat-minősítés területén is „EU-kompatibilisek" legyünk.