Akár végtermék-, akár tenyészállományt szándékozik az állattartó a baromfitelepre telepíteni, helyes, ha a szállítóval (tenyésztő cég, keltető) olyan szerződést köt, amelyben leszögezik, hogy a szóbanforgó állomány milyen mycoplasmafajoktól mentes szülőktől származzék. Az Európai Unió országaiból hazánkba történő naposbaromfi szállításához kiállított igazolásban a hatósági állatorvos deklarálja, hogy a napos állományt olyan szülőállomány tojásaiból keltették, amelyben a tyúkfaj esetében Mycoplasma gallisepticum-ra, a pulykafaj esetében Mycoplasma meleagridis-re és Mycoplasma gallisepticim-ra ellenőrzési programot végeznek, és e kórokozók által okozott fertőzöttséget, illetve a fertőzöttség gyanúját nem állapították meg. (A fentiek a tenyésztojásokra is vonatkoznak.)

A hazai forgalomban az állategészségügyi igazolásban nem történik meg a származási állomány mycoplasma-mentességének deklarálása, éppen ezért tartjuk szükségesnek, hogy a szállító és a fogadó között a mycoplasma-mentesség kérdéseit szerződésben rendezzék.

Amennyiben azonban az állományt fogadó tulajdonost az igazolás nem elégíti ki, vagy a szerződéses feltételek teljesítését ellenőrizni kívánja, módja van arra, hogy az állományt szavatossági célból az Országos Állategészségügyi Intézettel megvizsgáltassa. Tudatában kell lenni azonban annak, hogy napos állományok szállítása során a szállító fél nem igazolhatja magának a napos állománynak a mycoplasma-mentességét, csupán azt, hogy az rendszeres ellenőrző vizsgálatok által mentesnek minősített tenyészállománytól származik. Magának a napos állománynak ebből a szempontból történő vizsgálata ugyanis hosszabb időt vesz igénybe, semhogy annak eredménye a kelés pillanatától a letelepítés időpontjáig ismertté váljon.

Amennyiben napos állatokról van szó, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1986. március 31-én megjelent XXXVII. évfolyam 8. számában „A házityúk- és pulykaállományok Mycoplasma-mentességének fenntartása és ellenőrzése" tárgyában kiadott irányelvek (a továbbiakban Irányelvek) III./1. pontja alatt leírtak szerint meg lehet állapítani, hogy a szóbanforgó állomány valóban mentes szülőktől származott-e.

(Itt kívánom megjegyezni, hogy az 1986-ban kiadott Irányelvek korszerűsítésén a Magyar Országos Állatorvos Egyesület Baromfiegészségügyi Társasága által életre hívott szakbizottság jelenleg már dolgozik. Mindaddig azonban, amíg a korszerűsítés szerteágazó munkája be nem fejeződik, és a nevezett bizottság által tett javaslatot az illetékes állategészségügyi hatóság el nem fogadja, illetve amíg azt a hivatalos lapban meg nem jelenteti, a mycoplasmosissal kapcsolatos kérdéseket az 1986-os Irányelvek szerint kell kezelni.)

Ha nem napos, hanem importból származó növendék vagy felnőtt állományok letelepítéséről van szó, a vizsgálatokról az Irányelvek szerint az FVM Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Főosztálya intézkedik.

Belföldi forgalom esetében azonban az Irányelvekben nem található állásfoglalás, így a letelepítést közvetlenül megelőző időpontban a szállító és a fogadó gazdaság közös megállapodása alapján közösen végzett szerológiai vizsgálatok eredménye eldöntheti az állomány mentességének kérdését.

A mycoplasma-mentesség megőrzésének állathigiéniai járványvédelmi feltételei

A telepeken és a keltetőben megtartandó járványvédelmi és állathigiéniai előírások témakörében 2002-2003-ban e lap hasábjain több cikk jelent meg. Ezért most csak a mentesség megőrzéséhez szükséges legfontosabb járványvédelmi és állathigiéniai feltételek rövid összefoglalását közlöm, viszont felhívom a figyelmet a Mezőhírben megjelent jelzett cikkekre. (2002. VI. 8. 47., 2002. VI. 8. 58., 2003. VII. 1. 37., 2003. VII. 2. 79., 2003. VII. 5. 58., 2003. VII. 6. 58., 2003. VII. 7. 40., 2003. VII. 7. 44., 2003. VII. 8. 66., 2003. VII. 8. 69., 2003. VII. 9. 58., 2003. VII. 9. 63., 2003. VII. 10. 47.)

A mycoplasmosistól mentesen átvett baromfiállományok mentességének megőrzése céljából a baromfitelepeket állategészségügyi szempontból zártan kell üzemeltetni. Alapvető követelmény, hogy a baromfitelep kizárólag az „all in-all out" elveinek megfelelően működhet, csak azonos korú, fajú és hasznosítási irányú állományokkal.

A telepített állományokat karantén feltételek mellett szükséges tartani, hogy megvédhetők legyenek a mycoplasmák által behurcolás útján történő fertőzéstől.

Kifejezetten ügyelni kell arra, hogy a telepített állomány más baromfival ne érintkezhessen, és kiemelten szigorúan kell venni, hogy az állomány fogadása előtt a telepet és az istállókat hatékonyan és szakszerűen takarítsák ki, és ugyanígy fertőtlenítsék. Nagyon fontos, hogy az istálló berendezése előtt a takarítás és fertőtlenítés hatékonyságát laboratóriumi módszerekkel ellenőrizzék, és a nem kielégítő eredmény esetén a fertőtlenítést ismételjék meg. Az állomány betelepítését megelőzően az almot is fertőtleníteni kell.

Termelő korban lévő tenyészállományok esetében szigorú előírásokat kell bevezetni a tenyésztojás kezelése és keltetése vonatkozásában.

Keltetőbe csak olyan tenyésztojást szabad szállítani, amelyet a termelés helyén az előírásoknak megfelelő gyakorisággal fertőtlenítettek, amelynek héja tiszta, és származása egyértelműen azonosítható. Csak szakszerűen és alaposan kitakarított és fertőtlenített szállítóeszközzel szabad a keltetőbe beszállítani a tojásokat, ahol azokat válogatás és osztályozás után, a gépbe rakást megelőzően ismét fertőtleníteni kell.

A zárt keltetőbe csak a mycoplasma-mentes állományok tenyésztojásait szabad beszállítani. Arra is ügyelni kell, hogy a keltető baromfitelepektől és más, esetleg olyan keltetőtől, amelyben mycoplasma-pozitív állományok tojásait is keltetik, legalább 2000 m-re legyen, és ilyen keltetőkkel semmiféle személyi és tárgyi kapcsolat nem lehet.

Nagy súlyt kell helyezni a keltetőgépek, a keltetéshez alkalmazott eszközök és a keltető helyiségeinek rendszeres, gyakori és hatékony takarítására, valamint fertőtlenítésére, éppúgy, mint a keltetői hulladék zárt kezelésére és a keltetőből történő gyakori eltávolítására.

A mycoplasma-mentesség megőrzésének egyik legfontosabb feltétele a személyi higiénia előírásainak fegyelmezett megtartása. Mind a baromfitelepeken, mind a keltetőben fekete-fehér öltözőket kell üzemeltetni, amelyen keresztül a hajmosásra is kiterjedő teljes lezuhanyozást és ruházatváltást követően lehet a telepre, illetve a keltetőbe bejutni.

Ki kell emelni, hogy a mycoplasma-mentes baromfitelepeken és keltetőben alkalmazott dolgozók otthonuk körül vagy otthonukban semmiféle madarat nem tarthatnak, és nem lehetnek semmilyen kapcsolatban más baromfitermelő üzemmel, gazdasággal.

A mycoplasma-mentesség megtartása érdekében a telep járműforgalmát szigorúan ellenőrizni kell, és a telepre csak alapos, spray útján történő mosást és fertőtlenítést követően szabad szállítójárműveket beengedni.

Rendszeressé kell tenni a rágcsálóirtást, és a vadmadarak távoltartására az istállók nyílászáróit madárhálóval kell ellátni, az almot pedig csak zártan szabad tárolni.

A telep és a keltető higiéniai és járványvédelmi rendjét írásba kell foglalni, azt be kell építeni a technológiába, amit a személyzettel meg kell ismertetni, és szigorúan be kell tartani.

A mycoplasma-mentesség ellenőrzése

A mycoplasma-mentes állományokban a mentesség tényét rendszeresen és megfelelő gyakorisággal ellenőrizni kell.

Az ellenőrzéseket szerológiai módszerekkel szokás elvégezni, és csak abban az esetben kell költségesebb laboratóriumi vizsgálatokat végeztetni, ha azt a helyszínen végzett vizsgálatok eredménye indokolja, vagy ha az állomány mycoplasmastátusza ezekkel a vizsgálatokkal nem dönthető el, illetve ha az állományt mycoplasma-fertőzöttség szempontjából minősíteni szükséges.

Az ellenőrzést a már említett Irányelvekben foglaltak szerint kell elvégezni. Az Irányelvek azonban csak a Mycoplasma gallisepticum fertőzöttség ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat rögzíti, és nem foglalkozik sem a Mycoplasma synoviae, sem a Mycoplasma meleagridis, sem a Mycoplasma Iowae fertőzés ellenőrzésének módszereivel, illetve az állományok e kórokozókkal történő fertőzöttségének minősítésével. A gyakorlatban azonban szükség van a Mycoplasma synoviae, illetve a Mycoplasma meleagridis és ritkább esetekben a Mycoplasma Iowae fertőzöttség felderítésére, a mentesség ellenőrzésére. Mint már a korábbiakban említettük, az Irányelvek korszerűsítésén már dolgoznak a szakemberek, és állásfoglalásuk minden bizonnyal ki fog terjedni a fenti mycoplasmákkal történő fertőzöttség/mentesség ellenőrzésének és az állományok minősítésének kérdésére is.

Ameddig a korszerűsített irányelvek nem kerülnek elfogadásra, az állományok Mycoplasma synoviae, Mycoplasma meleagridis fertőzöttségének megállapítására az Irányelvekben rögzítetteket igénybe lehet venni, de, minthogy a fertőzöttség megállapítására jelenleg nem áll rendelkezésre összefoglalt irányelv, ennek eldöntése nagy szakmai körültekintést igényel.

Az állományok mentességének ellenőrzése a termelő érdeke, mert csak ezáltal jut idejében tudomására, hogy állománya elveszítette-e a mentességet, és csak így tud megfelelő intézkedéseket tenni, döntést hozni az állomány további sorsával, a megfelelő beavatkozásokkal kapcsolatban. Az idejében felismert tények lehetővé teszik a fertőzés az utódokra történő átvitelének és a fertőzés további terjedésének, az esetleges károk kiküszöbölésének megakadályozását, vagy a károk csökkentését.

Az ellenőrzések különböző szerológiai teszteken alapulnak, amelyeket az istállóban (teljes vérrel végzett tárgylemez agglutinációs próba), illetve laboratóriumban (tárgylemez-agglutinációs próba ((TA,)) haemagglutinaciós próba ((HAG)) vagy ELISA vizsgálat) végeznek el.

A nagyszülőállományok fertőzöttségét a 8. élethéttől kezdve 6 hetenként, a szülőállományokét a 8. élethéttől 8 hetenként célszerű ellenőrizni. Természetesen ennél gyakrabban is lehet ellenőrzéseket végezni, ha az a gazdálkodó szervezetnek érdekében áll. Az istállóban végezhető tárgylemez-agglutinációs próbát laboratóriumban is el lehet végezni.

A különböző szintű tenyészállományok vizsgálata során légterenként az állomány 5%-ának megfelelő, de legalább 100 vérmintát kell venni, azt a helyszínen tárgylemez-agglutinációval kell megvizsgálni vagy laboratóriumba kell küldeni. Amennyiben pozitív minták adódnak, a vizsgálatot 2 hét múlva meg kell ismételni, és pozitív reakciók esetén a mintákat laboratóriumba kell küldeni.

A laboratóriumi vizsgálatok eredménye alapján az állományok mycoplasmastátuszát az Irányelvekben kidolgozott séma szerint el lehet bírálni.

Annyit azonban itt is meg lehet említeni, hogy azok a nagyszülőállományok, amelyek TA-val 30%-nál több pozitív reakciót adnak, fertőzöttnek számítanak, amelyek 5% alatt, illetve 5-30% között mutatnak pozitív reakciót, azok vérmintáit HAG (ELISA) próbával tovább kell vizsgálni.

Szülőállományok esetében, amenynyiben TA-val csak 1-2 minta ad pozitív reakciót, az állományt negatívnak lehet tekinteni, viszont 30%-nál magasabb pozitivitás az állomány fertőzöttségét jelzi. 2-30% közötti pozitivitás esetén a vizsgálatot meg kell ismételni, és a pozitív minták arányától függően laboratóriumba kell küldeni, TA, HAG (ELISA) vizsgálatra.

Az Irányelvek szerint a tojástermelés megkezdését megelőzően 4 héttel, illetve a tojástermelési ciklus közepén az állományokból légterenként 100 vérmintát laboratóriumba kell küldeni az állomány mycoplasmastátuszának megállapítása céljából.

A Mycoplasma Iowae fertőzöttséget a befulladt tojásokból történő tenyésztéssel szokás megállapítani.

Pulykaállományok esetében 24 hetes korban az öszszes bak ondójából meg kell kísérelni a Mycoplasma meleagridis és a Mycoplasma Iowae kitenyésztését, és a vizsgált egyedek csak akkor vehetnek részt a szaporításban, ha 100%-uk negatív Mycoplasma meleagridis-re. Minden olyan bakot ki kell zárni a szaporításból, amelynek ondójából a Mycoplasma meleagridis-t kitenyésztették.

Eljárás a mycoplasma-fertőzött állományokkal

Hogy a tenyészállomány a mycoplasmás fertőzést utódaira se vertikális, se horizontális úton ne vihesse át, és hogy a termelési integrációnak a fertőzéstől való mentességét meg lehessen őrizni, célravezető a fertőzött állományoknak az integráció termelési vertikumából való kizárása. Ezt a legmegbízhatóbb módon a fertőzött állomány kiirtásával lehet megoldani. Amennyiben az integráció komolyan veszi a mentesség szükségességét, és a mentességet meg akarja őrizni, abban az esetben ezt az eljárást választja, mert egyedül ez biztosítja, hogy a fertőzés ne vonuljon végig az egész integráción, beleértve a keltetőket is. A mycoplasmosis csakis így nem terheli a végterméktartó egységeket azokkal a gazdaságilag káros következményeivel, amelyek elhárításának sikerére ma még akkor sincs garancia, ha a gazdaságok messzemenően mindent megtesznek a termelés eredményessé tétele érdekében.

Amennyiben egy integráció a fertőzött tenyészállományok kiirtását nem tudja vállalni, azokat a mentes állományoktól, telepektől izolálni kell, és meg kell oldani azt, hogy az ilyen állomány termékei teljesen elkülönített, olyan pályán értékesüljenek, amely semmiféle módon nem érintkezik a negatív állományokkal.

A mycoplasma-fertőzöttség ellenőrzésének szervezése

A mycoplasma-fertőzöttség ellenőrzését rendszeresen és nagyszámú állományon, nagyszámú vérminta vétele vagy vizsgálata útján lehet végrehajtani.

Erre a munkára tehát fel kell készülni, és azt jól meg kell szervezni. Ajánlatos az ellenőrzés időpontjait előre meghatározni, és a mintaszámok alapján megállapítani a munkához szükséges munkaerőlétszámot, sőt, a munkához szükséges eszközöket – tárgylemezek, vérvételi gerelyek, vércsövek, állványok, stb. – előre kell biztosítani. Ajánlatos a munkát úgy szervezni, hogy azt az adott telepen, de legalább istállóban a munkakezdés napján befejezzék.

A telepi vezetésnek gondoskodnia kell arról, hogy a munkában résztvevő személyek, még a kisegítők is, eleget tegyenek a személyi higiénia minden előírásának.

A végtermékállományok mycoplasma-mentességének néhány speciális vonatkozása

A végterméktartó gazdaságoknak is érdekük állományaik megvédése a mycoplasma-fertőzéstől. Ezt leginkább a járványvédelmi és állathigiéniai előírások megtartásával érhetik el. A végtermékállományok mycoplasma-fertőzöttségét csak diagnosztikai célból célszerű vizsgálni. Hoszszú tenyészidejű végtermékállományok, mint a pulyka vagy az étkezésitojás-termelő állományok esetében szóba jöhet azonban a vakcinázás és a fertőzésnek megelőzési vagy terápiás célból történő programszerű gyógyszeres kezelése is. Ezek a módszerek azonban nem jelentik azt, hogy a járványmegelőzési és állathigiéniai előírások szigorán enyhíteni lehet, és azt sem, hogy ezekkel az állományok mycoplasma-mentessége elérhető vagy fenntartható.

A fentiekből kitűnik, hogy a mycoplasmosis elleni védekezés, a betegség megelőzése, kártételének csökkentése igen sokrétű feladat, amely jelentős járványvédelmi, állathigiéniai és tartástechnológiai fegyelmet kíván a termelési vertikum minden résztvevőjétől. A termelési vertikumban az állományok mycoplasma-mentessége csak akkor tartható fenn, ha az erre irányuló tevékenységet azonos szakmai alapokra helyezik, ha azt a vertikum minden egységében azonos időpontban megkezdik, és ha központi terv szerint minden programpontot végrehajtanak.