MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

A baromfileukózis

A baromfileukózis a baromfifélék vírusok okozta, a szervezet védekezőképességének csökkenésével és daganatképződéssel járó, fertőző betegségcsoport neve. A betegséget okozó vírusok rokonai a szarvasmarhák leukózisa, a macskaleukózis, ill. a juhok tüdőadenomatózisa kórokozóinak.

2004-02
[ tartalomjegyzék ]

 

Történet, előfordulás

Az igen változatos kórképekben megnyilvánuló betegségről már a századforduló előtti leírások is említést tettek, de a fertőző eredet tisztázására 1904-ig várni kellett. A kórokozót 1911-ben sikerült először izolálni.

A baromfileukózis az egész világon előfordul, Magyarországon 1957 óta kell számolni vele.

Kóroktan

A baromfileukózis gyűjtőnéven emlegetett különböző kórképek kialakításáért egymással rokon, mégis immunológiai módszerekkel jól megkülönböztethető burkos RNS (örökítőanyaguk: ribonukleinsav) vírusok felelősek. A házityúkon kívül a pulykák, fácánok és egyéb madárfajok is fogékonyak. A kórokozók kevéssé ellenállóak: a külvilágon 1 napon belül, konvencionális fertőtlenítőszerek (klór-, jódtartalmú szerek, formalin, stb.) és 50 C° hatására perceken belül elpusztíthatók.

Járványtan, kórfejlődés

A vírus elsősorban a fertőzött tojók petefészkéből jut be a tojásba, ami a kikelő csibe immuntoleranciáját okozza, azaz a csibe szervezete a vírust „sajátjának" tekinti, tehát még csak nem is védekezik ellene. Az ilyen állat egész életében hordozza, ill. üríti a vírust, és utódai is biztosan fertőzötté válnak.

Amennyiben a kórokozó a madarakat kikelésük után fertőzi meg, akkor ellene az aktív immunválasz eredményeképpen termelődő ellenanyagok vagy éppen a passzív szik(anyai)ellenanyagok hatására a kórokozó előbb-utóbb eltűnik a vérből és egyéb testnedvekből, azaz megszűnik a vírusürítés, de a vírushordozás nem!

A fertőzött sejteket tartalmazó váladékokból (vér, nyál, bélsár, stb.) a nyálkahártyákon át a szervezetbe jutó vírusok ugyanis beépülnek a gazdaszervezet sejtjeinek örökítőanyagába, ott elszaporodnak vagy nyugalomban maradnak. A gazdasejt genetikai anyagával együtt a vírus az utódsejtekbe is átjut, azaz élethossziglan a szervezetben marad.

A nyugalomban lévő vírusok azután különböző hatásokra (UV-sugárzás, kémiai anyagok, immunrendszer zavarai, toxikus anyagok, szabadgyökök, stb.) aktiválódnak, ami többnyire a sejtek daganatos transzformációjához (korlátlanul burjánzó sejtek) vezet. A vírusok tehát a gazdaszervezetbe jutva annak immunállapotától, genetikai rezisztenciájától (öröklött ellenálló-képességétől), a vírus típusától, az állat korától, nemétől függően a Fabricius-féle tömlőben (a madarak nyirokszerve) vagy a vöröscsontvelőben néhány hónap alatt a nyiroksejtek daganatos burjánzását, majd a zsigeri szervekben (máj, lép, csecsemőmirigy, vese, petefészek, stb.) áttétek képződését okozza. Bizonyos kórformákban a kötőszöveti sejtekből, a vér-, izom-, ill. csontsejtekből is kiindulhat a daganatképződés.

A fiatal állatok nyirokszerveik fejletlensége folytán érzékenyebbek a fertőzésre, így a megbetegedésekre általában 1 éves kor alatt kell számítani.

A kakasok a Fabricius-féle tömlőjük korábbi regressziója miatt kevésbé fogékonyak.

Tünetek

A szövetburjánzás eredményeképpen a megbetegedések általában 5-6 hónaposnál idősebb állatokban jelentkeznek, klinikai tünetek formájában. A lappangási idő 3-30 hét közé tehető.

A fertőzést okozó vírus típusától (lehet kevert fertőzés is) függően a tünetek a következők: soványodás, bágyadtság, zöldes-kenőcsös, jellegtelen hasmenés, halvány, esetleg megkékült fejfüggelékek (vérszegénység), nagy, lógó has. Állományszinten a testtömeg-gyarapodás és a tojáshozam csökkenése jellemző.

Ritkábban a fejen, lábszáron daganatok keletkezése, a láb csontjainak orsószerű megvastagodása tapasztalható

Kórbonctan

Az elhullott állatok mája és lépe tetemesen megnagyobbodott, szürkésfehéren tarkázott vagy bennük borsónyi-diónyi szürkésfehér, lágy tapintatú gócok láthatók.

Olykor a test egyéb szöveteiben (zsigerek, csontok, porcok, izomzat) is találhatók szürkésfehér-sárgásfehér, morzsalékony vagy lágy állományú szövetszaporulatok.

A madárhullák bőrén a tolltüszők tövében vérzések figyelhetők meg.

A baromfileukózisnál tapasztalt klinikai tünetek és kórbonctani elváltozások igen hasonlítanak a Marek-féle betegség heveny formájánál megfigyeltekre. Az elkülönítésnél figyelembe kell venni a madarak korát, a megbetegedett állatok arányát, az elváltozott szerveket. Többnyire így is csak a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok alapján lehet pontos kórjelzést adni.

Gyógykezelés

A beteg állatok gyógykezelése kilátástalan és értelmetlen, csak a helyesen megválasztott védekezési stratégiák hozhatnak megfelelő eredményt.

Védekezés, megelőzés

Hatékony védekezés csak a fertőzéstől mentes állományok létrehozásán alapulhat. Ennek eszközei az állományok genetikai rezisztenciájának növelése genetikai szelekcióval és a tojóállomány egyedeinek, tojásainak virológiai, ill. szerológiai vizsgálatán alapuló szelekció.

A már mentessé tett állományok mentességét ezután rendszeres virológiai, szerológiai ellenőrző vizsgálatokkal lehet fenntartani.

Törekedni kell a korcsoportonkénti tartásra, a kakasokat és a tenyészjércéket lehetőség szerint külön kell felnevelni.

A diagnosztikai vérvételek, inaktivált vakcinával történő vakcinázások során steril, ill. fertőtlenített eszközök, gyakran cserélt tű, esetleg önfertőtlenítő automata fecskendő használatával lehet csökkenteni a horizontális átvitel lehetőségét.

A szigorú telepi higiénia (istállók, ragályfogó tárgyak fertőtlenítése, személyi higiénia, stb.) természetesen ebben az esetben is elengedhetetlen.

Ügyelni kell továbbá a telepi vakcinázási program megfelelő összehangolására és az állomány kiegyensúlyozott takarmányozására (fehérjék, vitaminok, nyomelemek, stb.).

Közegészségügyi jelentőség

A baromfileukózis vírusai az emberre és egyéb háziállatokra nem jelentenek veszélyt.

Dr. Szalka Ágoston