Ma persze nemcsak a kevés ló, hanem – az elégtelen fogadási bevétel miatt – a képződő versenydíjkeret mértéke is korlátot szab a rendezhető futamok számának. A csökkentett programmal is veszteséges a cég, már az is eredménynek számít, hogy a hiányt szinten tudták tartani, s az tavaly óta nem növekedett. A pótlás támogatásnak nevezett hitelek formájában érkezik a tulajdonos ÁPV Rt-től, így garantált az eladósodás folyamatossága. A rendszerváltás óta folyó szakszerűtlen irányítás, az állami menedzsmentek érdemi tehetetlensége sodorta olyan helyzetbe ezt az egyébként gyönyörű és a világ nagy részén virágzó sportot, hogy megteremtődött az ürügy az ingatlanvagyon értékesítésére.

Most már a legoptimistább régi ügetősök sem remélnek; az 1933-ban átadott Kerepesi úti Ügetőpálya sorsa megpecsételődött. Budapest egykori szenzációja, a már akkor esti világítású, modern, minden igényt kielégítő versenypálya, amely kis gondoskodással ma is a főváros egyik éke lehetne, hetven év szolgálat után lerombolásra ítéltetett, hogy átadja helyét – mi másnak! – egy várva várt, új bevásárlóközpontnak... Az ÁPV Rt. és az általa a területet megszerző beruházó, a francia Bouygues cég immár sokadik szerződésmódosítása véglegesnek tűnik, megkezdődtek az ügetőistállók építési munkálatai a Kincsem Parkban, az eddigi galopp pályán, és a tervek szerint ezek befejeztével (és az ott már elkészült, de minősíthetetlen jelenlegi futópálya felületének kicserélése után) tavasszal-nyáron az ügetősök átköltöznek. Azt gondolom, hogy akinek van kötődése a régi Budapesthez, s nem áll távol tőle a nosztalgia, és még nem látta a létesítményt, annak érdemes egyszer, utoljára megnéznie – még így halódó állapotában is – a magyarországi Bauhaus egyik remekét. Kis fantáziával ne vegye észre az elkerítéseket, a már megkezdett rombolást, az épületek pillanatnyi állagát, hanem menjen a korláthoz a tattersali kanyarnál, nézzen végig a pályán, nézze az egykor oly impozáns három tribün harmóniáját, élvezze a futópálya és a lovak varázslatos közelségét, képzelje oda a mindenkori nyüzsgést, életet; – a régi Budapest egy darabja készül meghalni itt.

A Kincsem Park több mint hároméves szünet után, tavaly késő ősszel végre megnyílt, és újra itt rendezték a galoppversenyeket, legalábbis az utolsó négy napot. Nagy izgalom előzte meg a „kapunyitót", sokan voltak kíváncsiak arra, hogy mi történt a 2000. évi Derby óta, ezelőtt akkor volt ugyanis az utolsó itteni futás. A pálya eléggé összement, a régi, 2800 méteres körte helyett egy 2000 méteres, szabályos ovális gyeppályán, ill. ezen belül egy 1800 méteres homokpályán rendezik a futamokat. Gyepre kerülnek a jobb versenyek és a kétéves futamok nagy része, a kisebb hendikepeket a homokon futják. Van még egy 1300 méteres egyenes gyeppálya, de ezt is csak az arra érdemes futamok indulói használhatják. A futópálya jóval meszszebbre került a tribüntől, bár eddig sem volt túl közel – hogy a megfelelő rálátást biztosítva legyen –, az így megnagyobbodott, gyepesített területen szétszóródó közönség számára pedig ez a látvány a régi lóversenyek „ligetes" hangulatát idézheti fel. A látvány szép, és félreértés ne essék, a pálya mérete sem egyedi, sőt, a világ sok helyén ennél kisebb futópályákon is versenyeznek, de nekünk volt egy nagy, egy igazi, egy ideális, és akik azt megszokták, sokáig fogják még emlegetni. Későbbi aggodalomra is okot ad, hogy egy éjszakai, jelentősebb eső használhatatlanná áztatta a homokpályát(!), ami miatt egy versenynap el is maradt. Ami viszont szerencsére megmaradt, az a jártató és környezetének csodálatos, kor szerint valószínűleg „élete topján" lévő növényzete, illetve az általa is biztosított hangulat.

A régi tribünt kitakarították, a feltűnő helyeken le is festették, de érdemi felújítás nem történt, hisz eredeti funkciója hamarosan megszűnik. Műemlék jellege miatt lebontani nem engedik, s bár az 1925-ben átadott gyönyörű épület hátoldala teraszaival, lépcsőivel, díszítésével inkább emlékeztet egy kastélyra, mint lelátóra, de mindhiába, hiszen elé(!) építik fel az újat, hogy közelebb lehessen a galopp futópályákon belül megépített ügető futópályához. Hogy aztán ez mikor lesz készen, s mennyire tudja közel hozni az ügetőversenyt, mennyire felel meg a galoppnak és, főleg, mennyire nyújt védelmet a hideg ellen a folyamatosan működő ügető téli szezonjában, az még kérdés.

Galopp

A galoppévad nagy része az előző két évhez hasonlóan az alagi „pályán" zajlott (amit szintén el akarnak adni, s akkor hova menekül majd a versenyzés, ha szükség lenne rá?). Elég felemásra sikerült a szezon, jószerivel nem volt ló, amelyik a kiemelt versenyekből kettőt tudott megnyerni. Egyedül Donatesso, a lengyel import hároméves nyerte meg sétálva a Nemzetit és az Alagi Díjat is, de a Derbyben, ahogy erről szeptemberi számunkban már beszámoltunk, nagy meglepetésre kikapott Rodolfótól. Ezután letört, egyszer még starthoz állították, de nem bírta ki azt a versenyt sem, durván lesántult. Az a tény, hogy minden nagy versenyt más nyert, nem vet jó fényt a telivér versenylóállományra, a klasszisok hiánya mindig a visszaesés biztos jele, pedig lassan már nem lesz hova visszaesni, olyan mélyen vagyunk. Az „új" Kincsem parki pálya első igazi megmérettetéseként itt rendezték idén a Közép-európai Breeders Cup-ot, amelyen minden évben más helyszínen versenyeznek Lengyelország, Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország legjobbjai, 1200, 1600 és 2400 méteren; nekünk idehaza összesen egy harmadik helyezés jutott. Az év lova a jó képességű, távbíró hendikepló, Aluna lett.

Mindenesetre idén is voltak legjobbak, ahogy a lósportban nevezik őket, sampionok. A lovasok közt Kovács Sándor nyert 48 győzelemmel, tízzel előzve meg Varga Zoltánt és a hetvenéves zsokélegendát, Kállai Pált. Ők hárman uralták a mezőnyt, messze megelőzve (több mint kétszer annyi győzelem) a negyediket is. A trénerek közt ismét Ribárszki Sándor nyerte a legtöbb pénzt, bár az ő engedélyét doppingolás miatt az év vége felé felfüggesztették, ám az utolsó két napra meglepetésre visszaadták a licence-t, s ez pont elég volt, hogy megelőzze Friebert Attilát. Németh Ildikó lett a harmadik, míg Imperiál egykori idomárja, a még ma is aktív Aperianov Zakariás kis lotjával is negyedikként tudott zárni. A futtatók listáját a V. I. P. istálló zárta az élen, mögötte a Bagi Fleur Kft. végzett, ám a hírek szerint az elmúlt évek legmeghatározóbb istállója megszűnik, Bagi Imre pedig viszszavonul a versenyéletből, ami jelentős vesztesége lesz a telivérsportnak.

Ügető

Az ügetősport, ahogy már szó volt róla, valószínűleg az utolsó teljes évét fejezte be a Kerepesi úton. Sport- szempontból itt is hasonló a helyzet, mint a galoppon: az igazán komoly versenyeket mindig más nyerte. Volt ló, amelyik év eleji sikerek után tűnt el egészségi problémák miatt (Frankenstein), más épp az év végére lendült formába (Globus), s közöttük ugyan a Derbyt nyerő Grál-lovag, Ámokfutó vagy Flinga is villogott, de leginkább még az utóbbi évek kimagasló klasszisa, Butterfly produkálta a legtöbbet, három nagydíjgyőzelemmel.

Az ügetőn a téli versenyek már csak kisebb tenyész- vagy sportértékkel bírnak, az egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb rendezvény azonban mégis szilveszterre esik. Ez az óévbúcsúztató esti eseményekhez felvezető program évek óta és egyre nagyobb mértékben a budapesti szilveszter ismert és kedvelt részévé vált. Legutóbb is tízezer ember tolongott, szórakozott, szurkolt, ünnepelt a már többedszer búcsúzó pályán, nehezen feledhető élményt nyújtva egymásnak, mindenkinek. Ünnepelték a színészek-sportolók futamának résztvevőit, itt a kajakkirálynő, az ügetősportba egy évvel ezelőtt beleszeretett Kőbán Rita győzött, a résztvevők között pedig olyan „törzsvendégek" hajtottak, mint Bubik István, Kánya Kata, a fogathajtó Lázár testvérek, Epres Attila vagy a Cotton`s Club Singersből László Boldizsár. Minden futamban hatalmas volt a fogadási forgalom, szép küzdelmeket láthatott a tomboló közönség, frenetikus hangulatban zárta az évet az ügető. Vajon az új pályán, a város távolabbi, nehezen megközelíthető részén, kevésbé intim környezetben reprodukálható lesz-e mindez?

A hajtósampion ezúttal is Fazekas Imre lett, ő napjaink ügetőjének legmeghatározóbb alakja, több mint kétszer annyi versenyt (89) nyert, mint a második helyen végzett Lakatos Csaba. Az idomár rangsorban pedig csak azért szorult második helyre, mert megelégelve évtizedes egyeduralkodását, „konzorciumot" alakítottak ellene, több tulajdonos egy idomár neve alatt futtatott, így végül, ha kis különbséggel is (31 millió–30 millió Ft), de az egyébként valóban tehetséges, ám az előzményekről igazán nem tehető Kolozsi László ölébe hullott a sampioni cím. A futtatók közt a legnagyobb lot, Koncsik Béla istállója nyerte a legtöbb pénzt (14 millió Ft), annak ellenére, hogy ígéretes lovai még adósak az igazán eredményes szerepléssel. Közel hasonló nyert összeggel végzett, sokkal kevesebb lóval a nagyszerű évet zárt Napsugár istálló (Hajnal Tibor) és a legtöbb kiemelt versenyben győztes Armbarco istálló (Baranyák Lajos).

Mozgalmas év elé néz a lósport 2004-ben. Bár a tervezett versenynapok száma nem emelkedik (sőt, a galoppon kettővel kevesebb lesz), az ügetősök átköltözése, az új pálya „belakása" lovaknak, a lóval foglalkozóknak és nekünk, közönségnek is biztosan némi megrázkódtatással fog járni. Csak remélni lehet, hogy a nosztalgián kívül, más okból nem kell majd visszasírni a régi körülményeket… ám ez a remény elég halovány…