Ebben az időben elsősorban az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, hosszú, dús, szőrzete volt a jellemző a megjelenésére, mely a barátságtalan felföld hideg éghajlatához alkalmazkodott. Kecses formája és mai, gyönyörű szőrzete, amely a világ legszebb kutyájává avatta, csak jóval később alakult ki.

Éles látású, rendkívül készséges, intelligens kutyaként ismerték, hamar megtanult és jól végrehajtott minden feladatot a nyáj körül. Skócia hegyeiben ezek a kutyák felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek gazdáiknak. A nyájak őrzéséhez, tereléséhez a kutyák hiányában ugyanis annyi emberre lett volna szükség, hogy bérük minden hasznot felemésztett volna.

A fajta – mint a neve is mutatja – Skóciából származik. Az idő tájt a fekete juhot, az óangol „coll" (jelentése: fekete) szó alapján „Colley"-nak nevezték. A juhokat terelő kutyákat pedig egyszerűen „colley"-nek hívták. Ettől már csak egy apró kis lépés volt a collie fajtanév… Évszázadokon keresztül jóformán névtelenül dolgozott a juhászok mellett.

1860-ban Viktória királynő ellátogatott Balmoralba, ahol meglátta és egy pillanat alatt megkedvelte ezeket a kutyákat. Vásárolt néhány példányt, és hazavitte a windsori királyi kennelbe. Hamarosan megindult a fajta tenyésztése, ami egyet jelentett eredeti küllemének megváltozásával.

Ezzel a munkával kapcsolatos, biztos forrással nem rendelkezünk, de a fajta kialakításához minden bizonynyal felhasználták az orosz agarat és a gordon szettert is. A skót juhászkutya rövid időn belül könnyebb lett, s egyre kevésbé hasonlított szerény, egyszerű megjelenésű, keményen dolgozó elődeihez. A collie egyszerre az érdeklődés középpontjába került. A kutyák ára hihetetlen magasságokba szökött, az emberek pedig egymást licitálták túl a legszebb példányokért. A collie divat lett, s szinte a világ valamennyi országában elterjedt.

Alig létezik olyan csodaszép megjelenésű kutya, mint a hosszú szőrű collie. Megjelenésével elkápráztatja azokat is, akik sohasem kerültek kapcsolatba ezzel a fajtával, csupáncsak olvastak vagy hallottak róla. Nem feltételezhető, hogy bárki, akinek volt már skót juhászkutyája, valaha is elfelejtené.

Sajnos, mint a legtöbb fajtának a collie-nak is van egy gyenge pontja. Ismert egy „collie szemanomália" nevű gyakori szembetegség, amely onnan kapta a nevét, hogy elsősorban a collie-nál tapasztalták, de a shetlandi juhászkutyánál is előfordul. A betegség egyszerű rejtett öröklésmenetet mutat, továbbá a szem hátulsó részének súlyos károsodásával jár, s bár több réteget is érinthet, a leglényegesebb elváltozások azonban az ideghártyában jelentkeznek. Az elváltozás különböző súlyossági fokozatban alakul ki, az eredmény pedig az enyhe fokú látászavartól egészen a vakságig terjed.

A betegség szemtükrözéses vizsgálattal már korán, 6-10 hetes korban kimutatható. Bármilyen kismértékű elváltozás jelentkezik is a kutya szemén, rendkívül lényeges, hogy az ilyen egyedeket kizárjuk a tenyésztésből. Sajnos, ez a kellemetlen szembetegség a hazai collie és shelti populációban ma még mindig fellelhető. Rendszeres szűrővizsgálattal nálunk is elfogadható mértékűre lehetne visszaszorítani a collie szemanomáliát, de sok-sok év kemény és állhatatos szelekció kell ahhoz, hogy az előfordulási lehetőségét minimalizálják.

Sajnos, olyan is előfordul, hogy néhányan eltitkolják a tenyészetekben jelentkező collie szemanomáliát, esetleg olyan helyzetet teremtenek, hogy képtelenség megfelelő információhoz jutni az előforduló esetekről. Az ilyen hozzáállású emberek gátolják a jó szándékú tenyésztőket abban, hogy megszabaduljanak az egy-egy fajta populációjában meglévő, öröklődő betegségtől. A genetikai rendellenesség eltusolása helyett célravezető lenne az öröklődés törvényszerűségeinek alkalmazásával felismerni és kiküszöbölni ezt a betegséget. A helytelen szemléletmód ugyanis oda vezet, hogy a rendellenesség nemzedékről nemzedékre rögződik, s újra és újra makacsul előjön az utódokban!

(Az öröklődés bonyolult dolog, sok elméleti és gyakorlati tapasztalat szükséges ahhoz, hogy a tenyésztő megtalálja a helyes, de legalább a középutat. Nem kell különösebben magyarázni, hogy a tenyésztés csakis akkor eredményes, ha nemzedékről nemzedékre javul a populáció minősége, és az utódok egyre életrevalóbbak, egészségesebbek lesznek. Természetesen, aki benne él ebben a körforgásban, vagyis tenyésztéssel próbálkozik, pontosan tudja, hogy ennek elérése nem is olyan egyszerű, hiszen ilyen könnyű siker esetén minden kölyök kifogástalan egyeddé fejlődne.)

A collie-nak kétféle típusa van: a hosszú és a rövid szőrű. A hosszú szőrű collie az ismertebb, és jóval gyakoribb. A szőrzete sűrű, sohasem gyapjas, kemény tapintású. A nyakán, a hátulsó végtagjain és a farkán a szőrzet zászlót alkot, az arcorri részen és a füleken viszont rövid. A rövid szőrű változat csupán a szőrzet hosszában különbözik, ez utóbbi jóval ritkábban előforduló változat.

Míg Skóciában nyájőrzésre használják a collie-t, más országokban és hazánkban is elsősorban kedvességéért és szépségéért tartották és tartják ma is. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utóbbi években történnek arra irányuló – méghozzá sikeres – próbálkozások, hogy az ún. ösztönpróba elnevezés alatt terelésre is kipróbálják.

A collie feje hosszú, elkeskenyedő, orrtükre fekete. Szeme közepes nagyságú, mandula alakú, sötétbarna. Különleges ismertetőjele sajátos formájú, félig felálló, előrebicsakló füle. A teljesen álló fül ennél a fajtánál súlyos hibának számít, és a tenyésztésből való kizárását jelenti, de a nagyon előrebicsakló fülek sem kívánatosak, mert elrontják a kutya kellemes kinézését.

Nyaka karcsú, erőteljes, enyhén ívelt. Mellkasa mély, ágyéka feszes, izmos. Elülső és hátulsó végtagjai párhuzamos állásúak, és a talajra merőlegesek. Farka közepesen hosszú, nyugalmi állapotban lelóg. Háromféle színben fordul elő:

• Tricolor, a háromszínű változat, a hát túlnyomórészt fekete; az arcorri rész két oldala és a végtagok középső része vörös; a mellkas elülső része, a gallér, a lábvégek és a farokvég pedig fehér.

• Gold-sable, a vöröses-arany változat

• Blue-merle, kékesszürke alapon feketés vagy vöröses spriccelt

Marmagassága: kan 56-61 cm, szuka 51-56 cm. Testtömege: 18-25 kg.

A skót juhászkutya 15 hónapos korára veszti el kölyökkori szőrzetét, és ezt követően jelenik meg a felnőttre jellemző csodálatos szőrzet, ami gondos ápolást igényel. A kutya szőrzetét rendszeresen, vedléskor pedig szinte hetenként át kell kefélni, hogy a lágyabb részeken ne filcesedjen.

A fajta rokona a kis termetű shetlandi juhászkutya vagy sheltie. Az eredeti shetlandi juhászkutya nagyon hasonlított a spiccre, és külseje jelentősen eltért a mai formájától. Annak idején ezt a típust többször keresztezték a collie-val, s ennek köszönheti mai küllemét, megjelenését és a színeit. A collie kicsinyített hű mása a sheltie.

A collie nagyon érzékeny, rendkívül szoros kapcsolatra van szüksége a gazdával és a családdal. Megfelelő neveléssel bármi elérhető nála, kimondottan szereti a gyerekeket. A skót juhászkutyások szerint a fajta könnyen nevelhető, tanulékony és alkalmazkodó, nem okoz sok gondot, de állandóan szem előtt kell tartani azt, hogy nem szereti a durvaságot!

Teljesen hiányzik belőle az őrző-védő kutyák rámenőssége, ennek ellenére azonban jelez minden idegent, és gazda portáját megbízhatóan őrzi. A kellemetlen, hangos embereket nem szereti, s velük szemben bizalmatlan. Természetéből adódóan sohasem tolakodó, inkább tartózkodó. A collie legendás hűségének Eric Knight „Lassie hazatér" című könyvében örök emléket állított.