Az agrárium szereplőinek nyilatkozataival arra a kérdésre kerestünk választ, hogy tűzoltás volt-e ez az aktus, vagy hozzájárul a magyar mezőgazdaság alapvető kérdéseinek megoldásához, különös tekintettel az EU-hoz történő csatlakozásra.

A megkérdezettek a MezőHírnek az alábbi nyilatkozatokat adták.

Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára: – A megállapodás alapvetően tűzoltás, de EU-csatlakozás előtti utolsó percben hozzájárul a mezőgazdaság problémáinak megoldásához. A szituációt több körülmény termelte ki, így például senki nem számított arra, hogy ilyenek lesznek a piaci viszonyok az állattenyésztési ágazatokban, hiszen minden terméknél feleslegek vannak. A másik fontos körülmény, hogy a 2004., úgynevezett vegyes évre elégséges források nem álltak rendelkezésre. A helyzet kialakulásához hozzájáruló harmadik körülmény az volt, hogy a pénzügyi kormányzat az ÁFA-törvényen keresztül lopakodva vont el forrásokat a mezőgazdaságtól.

Ezt talán még a kormányzat sem tervezte, de az elvonás összege, a mintegy 30 milliárd forint, elviselhetetlen hiányt okozott. A megállapodásnak köszönhetően mintegy 8-10 milliárd forint olyan újabb forrás áll rendelkezésre, amely a nehéz helyzetben lévők, elsősorban a tejtermelők helyzetét könnyítheti. Az összeg egy része annak a veszteségnek a mérséklésére szolgál, amely a tej felvásárlási árának literenkénti 10-12 forintos csökkentéséből keletkezett. Eredményként könyveljük el, hogy a kormány és a parlament által vállalt közvetlen kifizetéseket (az. ún. 30%-nyi kifizetés), annak ellenére, hogy nincsenek a költségvetésbe betervezve, a kormány előlegként a termelők rendelkezésére bocsátja. Ez kb. 50 milliárd forint. Előremutató elem, hogy az EU-belépésig hátralévő időben a tejipar csak akkor kap támogatást, ha a termelőnek megfizeti a 68 forintot tejliterenként, a korábbi 62 forint helyett.

Ezzel kapcsolatban bizonytalanság is kialakult, hiszen lehet, hogy a tejipar lemond a támogatásról, és inkább importból szerzi be a tejet. A sertéstartók esetében elértük, hogy csak az a feldolgozó vagy kereskedő kap támogatást, aki öt európai uniós ország átlagárát fizeti meg a termelőnek. A megállapodás előremutató eleme, hogy a termelői összefogást az állam immár nemcsak anyagi eszközökkel, de jogszabályokkal is támogatja. A május elseje utáni helyzetet illetően kevés biztos támpontunk lehet, hiszen az EU-ban ilyen típusú és létszámú bővítés még nem volt. Az unióban jelenleg magasabbak a felvásárlási árak, és abban reménykedünk, hogy ez így is marad. Más kérdés, hogy az EU mostani tagországaiban viszont csökkenést várnak. A pesszimista forgatókönyv szerint Magyarországon az állattenyésztési ágazatok egyharmada kerülhet olyan helyzetbe, hogy elbuknak, ami – ennek a tovagyűrűző hatásával együtt – elviselhetetlen lenne számunkra.

Menczel Lászlóné, a Magyar Húsiparosok Szövetségének titkára: – A tárgyalásokon, illetve a megegyezés megkötésében nem vettünk részt. A megállapodás több pozitív elemet tartalmaz, ilyen többek között a nemzeti támogatások időbeni és részbeni előrehozatala, a hitelkonstrukció módosítása, vagy például az ÁFA-törvény módosításának kezdeményezése. Eredményként értékelhető, hogy a vágósertés támogatás 1600 Ft/db mértékről 2000 Ft/db nagyságrendre módosult. Ugyanakkor nem értünk egyet és tiltakozunk az Árbizottság által meghirdetendő felvásárlási ár ellen, amihez az ipart érintő, egyetlen támogatási formához való hozzájutást kötik.

Mádl István, a Tejtermelők Országos Nagygyűlésének ügyvivő testületi tagja, az Agroprodukt Rt. vezérigazgatója: – A demonstrációt a tejágazatot fenyegető teljes ellehetetlenülés veszélye kényszerítette ki, talán akkor fogtuk fel valamennyien, hogy a feldolgozóipar éveken át mennyire kihasználta a termelői megosztottságot, és a közös érdekegyeztető fórumnak szánt Tej Terméktanács a megváltozott körülmények közepette képtelen szolgálni az érdekeinket. Ezért csatlakozunk a sertés- és baromfitenyésztőkhöz. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy megtapasztaltuk; az öntudatos gazdaszellem erejével bizony számolni kell, a termelőknek minden hovatartozástól függetlenül sikerült egységesen megjelenniük.

Egyetlen helyen sem volt jogszabályba ütköző esemény, erre vagyok a legbüszkébb. Volt olyan helyszín is, ahol a csatlakozni akaró szélsőséges kvázi politikai megnyilatkozóktól a gazdák elhatárolódtak, és erre felhívták a biztosító erők figyelmét. Ezt a tárgyalások során a miniszter úr is kiemelte. A demonstráló gazdatársadalom országszerte egységesen kiállt az egyeztetett elvek és célok mellett. Mindvégig politikai érzelmektől mentesen, szektorsemlegesen zajlott a demonstráció. Ezt itt is megköszönöm valamennyi termelőnek! Úgy gondolom, most megindult valami a tejtermelői érdekvédelem területén is, az uniós belépést követően ennek fokozott jelentősége lesz. Ma még hiába alakítunk termelői csoportot, a feldolgozói oldal megpróbál kijátszani minket.

Eredmény az is, hogy akinek kvótája van ugyan, de a piaci versenyt képtelen állni, tisztességesen visszavonulhat. És jelentős eredmény a régen várt, az egész országra kiterjesztett iskolatej akció májustól történő bevezetése.

Mészáros Mihály, a Magyar Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége ügyvezető igazgatója: – A személyes véleményem az, hogy a demonstráció éveket késett. 4-5 évvel ezelőtt kezdődtek el azok a folyamatok, amelyek végül a mostani helyzethez vezettek. A Tej Terméktanács tűzoltásszerűen, időről időre, FVM-támogatással és főként a termelői áldozatvállalások árán valahogyan kezelte a problémát. Eközben a feldolgozóipar, elsősorban a multinacionális háttérrel bírók folyamatosan kijátszották az erőteljesen megosztott tejtermelőket. A jelenlegi megoldást is tűzoltásnak vélem, hosszabb távon csak a termelők markáns érdekvédelmi önszerveződése hozhat megnyugvást. Így van ez az Európai Unióban és a tengeren túl is.

Jankó Ferenc, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke: – A felvásárlási minimumár annak ellenére került bele az agrármegállapodásba, hogy a termelők és a feldolgozók tavaly megállapodtak arról, ilyet többé nem alkalmaznak a sertéspiacon. A minimumár versenytorzító, alkalmazása egyaránt sújtja a belföldre termelő cégeket és az exportáló vállalatokat.

Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója: – Hasznos a megkötött megállapodás, de a problémákra sajnos nem jelent hosszú távú, átfogó megoldást. Az alapvető gond továbbra is az a havi legalább 30 millió liter tejfelesleg, ami a kedvezőtlen körülmények és a termeléskorlátozó intézkedések ellenére tavaly is jelentkezett, és bizonyára idén is nyomni fogja a tejpiacot. A megállapodás keretében ebből két havit, a március-áprilisi 60 millió litert lehet kezelni literenként 40 Ft FVM-támogatással. Arra viszont nem született megoldás, hogy mi legyen a január-februári, illetve a májustól keletkező felesleggel. Az is gond, hogy a kéthavi felesleg kezelésében csak azok a feldolgozók vehetnek részt, akik négy hónapra megfizetik a 68 Ft/liter felvásárlási árat valamennyi tejre. Ez eredetileg két hónap volt, és abban sem tudott volna minden feldolgozó részt venni. A szigorítás viszont az egész akció eredményességét veszélyezteti, hiszen ilyen feltétellel még kevesebb feldolgozó fog pályázni, vagyis kevesen vállalják majd a magasabb ár megfizetését. Az viszont nagyon jó, hogy a termelők a korábban tervezettnél több támogatást kapnak, és az FVM visszamenőleg majd kárpótolja azokat a gazdákat, akik tavaly év végén árcsökkentést szenvedtek el, vagy valamilyen visszatérítést fizettek a feldolgozónak. Nagyon fontos lenne, hogy az ágazatot érintő piacszabályozási döntések a jövőben ne az utcán, hanem az erre a célra létrehozott Tej Terméktanács keretein belül szülessenek meg.