Ez természetesen mindig összefügg az őszi vetésű növények áttelelésével, vetésterületük nagyságával, valamint a piaci kilátásokkal. A múlt őszszel elvetett 1,15 millió ha búza március első hetében még nagyon jó képet mutatott, kiszántásra aligha kellett számítani, és a 80.000 ha-ra visszaesett őszi káposztarepce hasonlóan jól telelt. Az időjárás azonban ismét közbeszólt, hiszen a havazás és esőzések következtében jelentős mennyiségű csapadék hullott a még fagyos földekre március első hetében. Ez a belvízveszélyt és a kalászosok egy részének kipállását vonhatja maga után. A csapadékra természetesen nagy szükség van, hiszen általánosságban jelentős a hiány. A kedvezőtlen körülmények viszont a tavaszi árpa vetését is alaposan hátráltatják. Ez sok sörárpatermelőt arra késztet, hogy – a terméskilátások és a minőség veszélyeztetése miatt – inkább a napraforgó vagy kukorica termesztése mellett döntsön.

Az időjárás a napraforgó „malmára hajtja a vizet"

Ez természetesen mindig összefügg az őszi vetésű növények áttelelésével, vetésterületük nagyságával, valamint a piaci kilátásokkal. A múlt őszszel elvetett 1,15 millió ha búza március első hetében még nagyon jó képet mutatott, kiszántásra aligha kellett számítani, és a 80.000 ha-ra visszaesett őszi káposztarepce hasonlóan jól telelt. Az időjárás azonban ismét közbeszólt, hiszen a havazás és esőzések következtében jelentős mennyiségű csapadék hullott a még fagyos földekre március első hetében. Ez a belvízveszélyt és a kalászosok egy részének kipállását vonhatja maga után. A csapadékra természetesen nagy szükség van, hiszen általánosságban jelentős a hiány. A kedvezőtlen körülmények viszont a tavaszi árpa vetését is alaposan hátráltatják. Ez sok sörárpatermelőt arra késztet, hogy – a terméskilátások és a minőség veszélyeztetése miatt – inkább a napraforgó vagy kukorica termesztése mellett döntsön.

Az időjárás a napraforgó „malmára hajtja a vizet"

A tavaszi időjárási anomáliákból az következne, hogy a napraforgó-termesztést megint nagyobb területen vállalják a termelők, aminek azonban ellentmond az a tény, hogy az uniós belépés évében a támogatásokat – jó esetben – csak az év végén kapják meg. A költségek pedig általánosságban is nagyon magasak – ami a kiszámíthatatlan időjárási és fertőzési viszonyok miatt a tenyészidőszakban még tovább növekedhet –, ezért előfordulhat, hogy sokan nem bírják anyagilag a napraforgó termesztését.

A vetőmag, a tápanyag-visszapótlás – talajzsaroló növényről van szó –, a növényvédelem, a növényápolás külön-külön is nagy invesztíciót igényel. Ezzel szemben a versenytársként előlépett kukorica – amelynek népszerűsége egyre növekszik – mind jobban tör előre, hiszen az uniós viszonyok között a gabonafélékre vonatkozó intervenciós ár védi. A stabil 26-27.000 Ft/t felvásárlási ár kiszámíthatóvá teszi a termelését, ami mindennél többet jelent. Igen ám, de a kukoricabogár fertőzés miatt viszont megszűnt a monokultúra, és a vetésváltás szabályai szintén beleszólnak a területek hasznosításába. Így a napraforgó vetésterületét kalkulálni meglehetősen nehéz feladat, de az az elemezgetés alapján minden bizonnyal megközelíti az elmúlt évi nagyságrendet.

Ki finanszírozza a napraforgó termesztését?

A legnagyobb gondot valószínűleg a napraforgó költségeinek előteremtése jelenti majd az idei évben. Az átlagosan 120.000 Ft/ha költség igen megterhelő lesz a termelők számára, még akkor is, ha annak egy részét a termeltető cégek valamilyen formában finanszírozzák. Aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogy néhány nagy és ismert termeltető cég 50-60.000 Ft/ha összeghatárig igyekszik – elsősorban naturáliákkal – támogatni a szerződéses termelést. Ez azt jelenti, hogy a költségek fele a kötöttség fejében rendelkezésre áll, amivel a kiszolgáltatott anyagi helyzetben lévők – és a csak részben rászorulók – természetesen élnek is. Emellé a konstrukció mellé tisztességesnek tűnő 61.000 Ft/t körüli ár társul, ami első hallásra egészen jól hangzik. Természetesen ezt az ajánlatot azok a magyar székhelyű cégek teszik, amelyek szoros üzleti és érdekszövetségben állnak a nyugat-európai nagy felvásárló-feldolgozó cégekkel.

Ez az „on-line" kapcsolat kétségtelenül jól működik, és lassan kiszorítja a kisebb termeltető-kereskedő cégeket a versenyből. Részben azért, mert magas összeggel – jó banki kapcsolatok révén – tud finanszírozni, részben pedig a felvásárlás folyamatát magas színvonalon tudja megszervezni. A tőkeszegény magyar termelő erre vágyik, egy percre sem feledheti azonban, hogy a szerződést teljes biztonsággal teljesíteni kell, mert a hitelnek, az input anyagoknak áruk és kamatjuk van, amit természetesen a termelési ciklus végén elvonnak, a szerződés betűje szerint. Ezért kell legalább 2,5 t/ha terméseredményt produkálni, mert különben nincs elszámolási lehetőség és nincs minimális nyereség sem! A szerződés nagy lehetőség, de egyben olyan kötöttség is, amiből eredménytelenség esetén sem lehet kibújni.

Lehet-e takarékoskodni/kockáztatni a termesztés során?

A napraforgó-technológia semmilyen könnyítést nem tesz lehetővé, takarékoskodni csak a korszerű talajművelési eljárásokkal és a szakszerű, átgondolt – időben történő – alkalmazkodó növényvédelemmel és szerhasználattal lehet. Hangsúlyosan kell foglalkozni a területkiválasztással az ilyen „szorosnak" ígérkező esztendőben, mint az idei. Ideálisnak tekinthető, ha legalább 4-5 éve nem volt napraforgó a kiszemelt területen, és legalább ennyire fontos, hogy ne legyenek évelő gyomok, amelyek nagyon megnövelnék a védekezési költségeket. Sokat segíthetne persze a kedvező időjárás – ami az utóbbi években nem volt kegyes –, hiszen a csapadék jó eloszlása egyenletes növényfejlődést tehetne lehetővé. Semmiképp sem lenne jó a napraforgó számára egy túl száraz, de még kevésbé egy túl csapadékos évjárat, hiszen a nagyon kiszámolt költségek nem adnak módot a pótlólagos beavatkozásokra. Az sem biztos, hogy ebben az évben mindenki a legjobb – ami általában a legdrágább – „fajtákat" tudja megvásárolni. A több mint 100 köztermesztésben lévő hibrid e tekintetben óriási mozgásteret kínál. Se rábeszélni, se lebeszélni nem lehet fajták dolgában senkit. A betegségekkel szemben toleranciával és rezisztenciával rendelkező, nagy potenciális termőképességű hibridek természetesen mindenki számára vonzóak.

A gyomirtás szervezése az idén különösen hangsúlyos lehet

Amikor gyommentes napraforgó-állomány tárul a szemünk elé, jóleső érzéssel és bátrabban fantáziálunk a nagy termésekről. Ez természetes, és az összefüggés keresése sem alaptalan. Azt is tudja mindenki, hogy gyomirtás eredményessége a csapadék mennyiségével áll egyenes arányban. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy csak a tárgyévi munkán dől el minden, hiszen a többéves prevenciós munka, a szakszerű vetésváltás és az előző évek eredményes gyomirtási munkái mind részei és előzményei a várt sikernek. Mindenesetre a gyomirtási munkák kezdete előtt érdemes az időjárási előrejelzéseket is figyelembe venni. A száraz tavasz mindenképpen a vetés előtti szerbedolgozáson alapuló technológia eredményességét vetíti előre, ahol a szer bedolgozásának mélységén is múlik a siker. A későbbi állománykezelések során szintén az a lényeg, hogy az előírt dózisban és megfelelő fenológiai állapotban alkalmazzuk. Mindezt természetesen a gyakorló növényvédelmi szakemberek jól tudják, esetleg csak a rendkívül feszített költséggazdálkodás miatt érdemes figyelmükbe ajánlani. A beavatkozásokkal persze az a legfontosabb cél, hogy a napraforgót olyan versenyhelyzetbe hozzuk, ami a győzelmét fogja eredményezni a gyomok felett.

Csak a technológiai fegyelem kamatozhat

A kevés menetszámmal végzett, jó minőségű talajmunka lehet a belépő, hiszen az egyenletes kelés és a gyökérzet gyors megerősödése már fél sikert jelenthet. Különösen akkor van ez így, ha megint száraz évjárat adódik. A termelők nagyobbik része már korábban a napraforgó intenzív termesztésébe fogott, ami a tápanyagellátás szempontjából is kötelezettségeket jelent. Az őszi mélyszántással bejuttatott P- és K-szintet a talajvizsgálatok függvényében célszerű adagolni, míg a N-t a vetés előtti talajmunkákkal kell a talajba juttatni. Az elkötelezett termelők már pontosan tudják, hogy felkészített talajaik az adottságaik révén mekkora tőszámot képesek kiszolgálni. Ebben az általános tanács nem sokat ér, mint ahogyan a vetésidő és a vetésmélység meghatározása is táblaspecifikus. E tekintetben feltétlenül gondolni kell a kelő napraforgó kaszatokat érő esetleges stressz-hatásokra, aminek a növényt semmiképpen sem szabad kitenni.

A növényvédelmi munkák nagyobbik részét jelentő állománykezelésekre nagyon körültekintően kell felkészülni. A fungicides beavatkozásoknál – az első, 6-8 leveles állapotban diaporthe ellen, a második csillagbimbós állapotban gombabetegségek kialakulása ellen – új lehetőséget kínál az egyre több helyen feltűnő hidas traktor vagy önjáró permetező gépek alkalmazása. A költséges – sok esetben pontatlan és károkat okozó – légi növényvédelem egyre jobban háttérbe szorul az uniós előírások miatt, és a jelenleg használt kiszolgált helikopterek műszaki korlátai miatt. Jöjjenek tehát a pontos, alapos munkát végző hidas traktorok, amelyek a deszikkálásban is kiválóan alkalmazhatók. A napraforgó „rutin növényvédelmi munkái" mellett egyre több figyelmet kell fordítani a nem várt, de kárt okozó rozsdabetegségekre. Megjelenésük a globális felmelegedés kísérőjelensége lehet, és nem csak a tenyészidőszak végén számíthatunk megjelenésére, hanem a növény fiatalabb korában is, ami fokozza a kár mértékét. A preventív védekezés során itt is az ellenálló fajták kiválasztása és a környezet- és költségkímélő módszerek alkalmazása vezet eredményre.

A polarizálódó piac előnyei és veszélyei

A napraforgó vetését megelőző időszakban a termelési méretek és árak tekintetében az utóbbi években rendszeresen hihetetlenül nagy információszegénység alakul ki. Az idén talán valamelyest változott a helyzet, mert a vetőmag-forgalmazó cégek hiperaktivitása mellett a nagy termeltetők szerződéses ajánlatai is figyelemre méltóak. Ezzel szemben a – korábbi gyakorlat szerint – beköszönő külföldi vevők 230 €/t FOB árat kínálnak, amely egyelőre nem versenyképes a finanszírozással köthető szerződéses árakkal. Úgy tűnik tehát, hogy polarizálódik a keresleti piac, hiányzik a korábban megszokott összehangoltság az áraknál, vagy egyáltalán nem is lesz az érdekszférák szétválása miatt. Az eseményeket naprakészen követő termelők tanácstalansága ezért érthetően nagy, és sok egyéb termeléssel összefüggő dolgot is mérlegelniük kell a tavasz során. Igaz, van egy magyar árutőzsde, amely mindig tartalmaz iránymutatást. Ott októberi jegyzésre 62.000 Ft/t körüli ár várható, ami talán lépést tartana az állandóan növekvő költségekkel és a szerződéses árakkal is. A termelők számára lefordítva ez 60.000 Ft/t telephelyi árat jelenthet, és egyben elindíthatja a fantáziájukat, a szabadpiaci áremelkedést illetően. Ki ne érezte volna azt a mindig bizsergető érzést, amikor naponta ajánlanak magasabb árat a kilincset egymásnak adó kereskedők. Persze ehhez áruhiányos év kell, mert az eszelős árfelhajtó szabadpiaci mozgások akkor figyelhetők meg igazán. Ha ilyen kialakul, akkor az üzleti élményt valóban kár lenne elmulasztani. Ehhez persze tőkeerő, türelem és a sokakban szunnyadó egészséges kockázatvállalás kell!

Napraforgóügyben nehéz jó döntést hozni

Az igazi támpontot természetesen minden évben a világ növényolaj-termelése adja meg a nagy vevők és BÁT számára is, ahogyan azt az elmúlt évek is igazolták. Emellett mindig nagyon sokat nyom a latban, hogy a tavasszal érkező argentin áru mellett milyen lesz az európai időjárás a napraforgó-termesztéshez, és mennyi terem a Duna víziútját szegélyező országokban, amelyek általában alacsonyabb áron jelentkeznek a piacon. Ezek a paraméterek persze a magyarországi napraforgók tenyészidőszaka alatt derülnek csak ki, mint ahogyan az árak is többnyire augusztus végére stabilizálódnak. Sokismeretlenes egyenletet kell tehát megoldani ahhoz, hogy jó döntés szülessen.

A felvásárlási ár okozta relatív bizonytalanság, a magas termelési költségek és az időjárás kiszámíthatatlansága képezi a rizikófaktorokat a termelők számára, és ebben az idén sem lesz könnyebbség, mert a napraforgó ilyen növény. A megalkuvó, költségtakarékos, extenzívbe hajló napraforgó-termesztés nem jelenthet megoldást, az a terméseredmények csökkenéséhez és a veszteséghez lehet csak elegendő. A piac természetesen működni fog a termelés nehézségei ellenére is, és a termést – mint minden évben – az utolsó szemig felvásárolják a termeltető, kereskedő cégek. Csak az nem mindegy, hogy időben mikor, az input anyagok milyen kamatai mellet és milyen áron. A fizetés pedig kulcskérdéssé lép elő, mert az árbevétel talán még soha nem kellett annyira a betakarítás után, mint az idei évben, a már említett uniós támogatások késői hozzáférhetősége miatt. Ezért kell a napraforgó-termesztéssel összefüggő döntéseket nagyon jól előkészíteni.

Tovább növekszik a világ növényolaj-termelése

A napraforgó világtermése 27 millió tonna, ami tovább növekszik, hiszen a mással nem helyettesíthető olaja iránt igen nagy a kereslet. Európa napraforgóolaj-fogyasztása kétszerese annak, amit megtermel, pedig az elmúlt tíz évben az EU termelése is megnégyszereződött. A növényolaj-fogyasztás idehaza is elérte a 17 kg/fő/év mennyiséget, köszönhetően a belőle készített termékek népszerűsítésének. Európába a világ más részeiből – USA, Dél-Amerika – hoznak alapanyagot a feldolgozáshoz, a mennyiségi igények kielégítéséhez. Magyarország az exportját tekintve igen előkelő helyet foglal el, hiszen Franciaország után következik, jóllehet a kelet-európai országok – Ukrajna, Románia – nagyon felzárkóztak, és területi méreteikből eredően minden bizonnyal nagyobb termelőkké válnak a következő években. A magyar napraforgó-termesztés az elért eredmények ellenére – összefüggésben a gazdaság általános állapotával – közel sem nevezhető stabilnak, és a termésátlagokon is jócskán van javítani való. Egyelőre a vetésterület évenkénti nagy ingadozása a jellemző, mert a tervezés időszakában kevés a használható piaci és a termelés finanszírozásával összefüggő információ.

A tavaszi időjárási anomáliákból az következne, hogy a napraforgó-termesztést megint nagyobb területen vállalják a termelők, aminek azonban ellentmond az a tény, hogy az uniós belépés évében a támogatásokat – jó esetben – csak az év végén kapják meg. A költségek pedig általánosságban is nagyon magasak – ami a kiszámíthatatlan időjárási és fertőzési viszonyok miatt a tenyészidőszakban még tovább növekedhet –, ezért előfordulhat, hogy sokan nem bírják anyagilag a napraforgó termesztését.

A vetőmag, a tápanyag-visszapótlás – talajzsaroló növényről van szó –, a növényvédelem, a növényápolás külön-külön is nagy invesztíciót igényel. Ezzel szemben a versenytársként előlépett kukorica – amelynek népszerűsége egyre növekszik – mind jobban tör előre, hiszen az uniós viszonyok között a gabonafélékre vonatkozó intervenciós ár védi. A stabil 26-27.000 Ft/t felvásárlási ár kiszámíthatóvá teszi a termelését, ami mindennél többet jelent. Igen ám, de a kukoricabogár fertőzés miatt viszont megszűnt a monokultúra, és a vetésváltás szabályai szintén beleszólnak a területek hasznosításába. Így a napraforgó vetésterületét kalkulálni meglehetősen nehéz feladat, de az az elemezgetés alapján minden bizonnyal megközelíti az elmúlt évi nagyságrendet.

Ki finanszírozza a napraforgó termesztését?

A legnagyobb gondot valószínűleg a napraforgó költségeinek előteremtése jelenti majd az idei évben. Az átlagosan 120.000 Ft/ha költség igen megterhelő lesz a termelők számára, még akkor is, ha annak egy részét a termeltető cégek valamilyen formában finanszírozzák. Aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogy néhány nagy és ismert termeltető cég 50-60.000 Ft/ha összeghatárig igyekszik – elsősorban naturáliákkal – támogatni a szerződéses termelést. Ez azt jelenti, hogy a költségek fele a kötöttség fejében rendelkezésre áll, amivel a kiszolgáltatott anyagi helyzetben lévők – és a csak részben rászorulók – természetesen élnek is. Emellé a konstrukció mellé tisztességesnek tűnő 61.000 Ft/t körüli ár társul, ami első hallásra egészen jól hangzik. Természetesen ezt az ajánlatot azok a magyar székhelyű cégek teszik, amelyek szoros üzleti és érdekszövetségben állnak a nyugat-európai nagy felvásárló-feldolgozó cégekkel.

Ez az „on-line" kapcsolat kétségtelenül jól működik, és lassan kiszorítja a kisebb termeltető-kereskedő cégeket a versenyből. Részben azért, mert magas összeggel – jó banki kapcsolatok révén – tud finanszírozni, részben pedig a felvásárlás folyamatát magas színvonalon tudja megszervezni. A tőkeszegény magyar termelő erre vágyik, egy percre sem feledheti azonban, hogy a szerződést teljes biztonsággal teljesíteni kell, mert a hitelnek, az input anyagoknak áruk és kamatjuk van, amit természetesen a termelési ciklus végén elvonnak, a szerződés betűje szerint. Ezért kell legalább 2,5 t/ha terméseredményt produkálni, mert különben nincs elszámolási lehetőség és nincs minimális nyereség sem! A szerződés nagy lehetőség, de egyben olyan kötöttség is, amiből eredménytelenség esetén sem lehet kibújni.

Lehet-e takarékoskodni/kockáztatni a termesztés során?

A napraforgó-technológia semmilyen könnyítést nem tesz lehetővé, takarékoskodni csak a korszerű talajművelési eljárásokkal és a szakszerű, átgondolt – időben történő – alkalmazkodó növényvédelemmel és szerhasználattal lehet. Hangsúlyosan kell foglalkozni a területkiválasztással az ilyen „szorosnak" ígérkező esztendőben, mint az idei. Ideálisnak tekinthető, ha legalább 4-5 éve nem volt napraforgó a kiszemelt területen, és legalább ennyire fontos, hogy ne legyenek évelő gyomok, amelyek nagyon megnövelnék a védekezési költségeket. Sokat segíthetne persze a kedvező időjárás – ami az utóbbi években nem volt kegyes –, hiszen a csapadék jó eloszlása egyenletes növényfejlődést tehetne lehetővé. Semmiképp sem lenne jó a napraforgó számára egy túl száraz, de még kevésbé egy túl csapadékos évjárat, hiszen a nagyon kiszámolt költségek nem adnak módot a pótlólagos beavatkozásokra. Az sem biztos, hogy ebben az évben mindenki a legjobb – ami általában a legdrágább – „fajtákat" tudja megvásárolni. A több mint 100 köztermesztésben lévő hibrid e tekintetben óriási mozgásteret kínál. Se rábeszélni, se lebeszélni nem lehet fajták dolgában senkit. A betegségekkel szemben toleranciával és rezisztenciával rendelkező, nagy potenciális termőképességű hibridek természetesen mindenki számára vonzóak.

A gyomirtás szervezése az idén különösen hangsúlyos lehet

Amikor gyommentes napraforgó-állomány tárul a szemünk elé, jóleső érzéssel és bátrabban fantáziálunk a nagy termésekről. Ez természetes, és az összefüggés keresése sem alaptalan. Azt is tudja mindenki, hogy gyomirtás eredményessége a csapadék mennyiségével áll egyenes arányban. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy csak a tárgyévi munkán dől el minden, hiszen a többéves prevenciós munka, a szakszerű vetésváltás és az előző évek eredményes gyomirtási munkái mind részei és előzményei a várt sikernek. Mindenesetre a gyomirtási munkák kezdete előtt érdemes az időjárási előrejelzéseket is figyelembe venni. A száraz tavasz mindenképpen a vetés előtti szerbedolgozáson alapuló technológia eredményességét vetíti előre, ahol a szer bedolgozásának mélységén is múlik a siker. A későbbi állománykezelések során szintén az a lényeg, hogy az előírt dózisban és megfelelő fenológiai állapotban alkalmazzuk. Mindezt természetesen a gyakorló növényvédelmi szakemberek jól tudják, esetleg csak a rendkívül feszített költséggazdálkodás miatt érdemes figyelmükbe ajánlani. A beavatkozásokkal persze az a legfontosabb cél, hogy a napraforgót olyan versenyhelyzetbe hozzuk, ami a győzelmét fogja eredményezni a gyomok felett.

Csak a technológiai fegyelem kamatozhat

A kevés menetszámmal végzett, jó minőségű talajmunka lehet a belépő, hiszen az egyenletes kelés és a gyökérzet gyors megerősödése már fél sikert jelenthet. Különösen akkor van ez így, ha megint száraz évjárat adódik. A termelők nagyobbik része már korábban a napraforgó intenzív termesztésébe fogott, ami a tápanyagellátás szempontjából is kötelezettségeket jelent. Az őszi mélyszántással bejuttatott P- és K-szintet a talajvizsgálatok függvényében célszerű adagolni, míg a N-t a vetés előtti talajmunkákkal kell a talajba juttatni. Az elkötelezett termelők már pontosan tudják, hogy felkészített talajaik az adottságaik révén mekkora tőszámot képesek kiszolgálni. Ebben az általános tanács nem sokat ér, mint ahogyan a vetésidő és a vetésmélység meghatározása is táblaspecifikus. E tekintetben feltétlenül gondolni kell a kelő napraforgó kaszatokat érő esetleges stressz-hatásokra, aminek a növényt semmiképpen sem szabad kitenni.

A növényvédelmi munkák nagyobbik részét jelentő állománykezelésekre nagyon körültekintően kell felkészülni. A fungicides beavatkozásoknál – az első, 6-8 leveles állapotban diaporthe ellen, a második csillagbimbós állapotban gombabetegségek kialakulása ellen – új lehetőséget kínál az egyre több helyen feltűnő hidas traktor vagy önjáró permetező gépek alkalmazása. A költséges – sok esetben pontatlan és károkat okozó – légi növényvédelem egyre jobban háttérbe szorul az uniós előírások miatt, és a jelenleg használt kiszolgált helikopterek műszaki korlátai miatt. Jöjjenek tehát a pontos, alapos munkát végző hidas traktorok, amelyek a deszikkálásban is kiválóan alkalmazhatók. A napraforgó „rutin növényvédelmi munkái" mellett egyre több figyelmet kell fordítani a nem várt, de kárt okozó rozsdabetegségekre. Megjelenésük a globális felmelegedés kísérőjelensége lehet, és nem csak a tenyészidőszak végén számíthatunk megjelenésére, hanem a növény fiatalabb korában is, ami fokozza a kár mértékét. A preventív védekezés során itt is az ellenálló fajták kiválasztása és a környezet- és költségkímélő módszerek alkalmazása vezet eredményre.

A polarizálódó piac előnyei és veszélyei

A napraforgó vetését megelőző időszakban a termelési méretek és árak tekintetében az utóbbi években rendszeresen hihetetlenül nagy információszegénység alakul ki. Az idén talán valamelyest változott a helyzet, mert a vetőmag-forgalmazó cégek hiperaktivitása mellett a nagy termeltetők szerződéses ajánlatai is figyelemre méltóak. Ezzel szemben a – korábbi gyakorlat szerint – beköszönő külföldi vevők 230 €/t FOB árat kínálnak, amely egyelőre nem versenyképes a finanszírozással köthető szerződéses árakkal. Úgy tűnik tehát, hogy polarizálódik a keresleti piac, hiányzik a korábban megszokott összehangoltság az áraknál, vagy egyáltalán nem is lesz az érdekszférák szétválása miatt. Az eseményeket naprakészen követő termelők tanácstalansága ezért érthetően nagy, és sok egyéb termeléssel összefüggő dolgot is mérlegelniük kell a tavasz során. Igaz, van egy magyar árutőzsde, amely mindig tartalmaz iránymutatást. Ott októberi jegyzésre 62.000 Ft/t körüli ár várható, ami talán lépést tartana az állandóan növekvő költségekkel és a szerződéses árakkal is. A termelők számára lefordítva ez 60.000 Ft/t telephelyi árat jelenthet, és egyben elindíthatja a fantáziájukat, a szabadpiaci áremelkedést illetően. Ki ne érezte volna azt a mindig bizsergető érzést, amikor naponta ajánlanak magasabb árat a kilincset egymásnak adó kereskedők. Persze ehhez áruhiányos év kell, mert az eszelős árfelhajtó szabadpiaci mozgások akkor figyelhetők meg igazán. Ha ilyen kialakul, akkor az üzleti élményt valóban kár lenne elmulasztani. Ehhez persze tőkeerő, türelem és a sokakban szunnyadó egészséges kockázatvállalás kell!

Napraforgóügyben nehéz jó döntést hozni

Az igazi támpontot természetesen minden évben a világ növényolaj-termelése adja meg a nagy vevők és BÁT számára is, ahogyan azt az elmúlt évek is igazolták. Emellett mindig nagyon sokat nyom a latban, hogy a tavasszal érkező argentin áru mellett milyen lesz az európai időjárás a napraforgó-termesztéshez, és mennyi terem a Duna víziútját szegélyező országokban, amelyek általában alacsonyabb áron jelentkeznek a piacon. Ezek a paraméterek persze a magyarországi napraforgók tenyészidőszaka alatt derülnek csak ki, mint ahogyan az árak is többnyire augusztus végére stabilizálódnak. Sokismeretlenes egyenletet kell tehát megoldani ahhoz, hogy jó döntés szülessen.

A felvásárlási ár okozta relatív bizonytalanság, a magas termelési költségek és az időjárás kiszámíthatatlansága képezi a rizikófaktorokat a termelők számára, és ebben az idén sem lesz könnyebbség, mert a napraforgó ilyen növény. A megalkuvó, költségtakarékos, extenzívbe hajló napraforgó-termesztés nem jelenthet megoldást, az a terméseredmények csökkenéséhez és a veszteséghez lehet csak elegendő. A piac természetesen működni fog a termelés nehézségei ellenére is, és a termést – mint minden évben – az utolsó szemig felvásárolják a termeltető, kereskedő cégek. Csak az nem mindegy, hogy időben mikor, az input anyagok milyen kamatai mellet és milyen áron. A fizetés pedig kulcskérdéssé lép elő, mert az árbevétel talán még soha nem kellett annyira a betakarítás után, mint az idei évben, a már említett uniós támogatások késői hozzáférhetősége miatt. Ezért kell a napraforgó-termesztéssel összefüggő döntéseket nagyon jól előkészíteni.

Tovább növekszik a világ növényolaj-termelése

A napraforgó világtermése 27 millió tonna, ami tovább növekszik, hiszen a mással nem helyettesíthető olaja iránt igen nagy a kereslet. Európa napraforgóolaj-fogyasztása kétszerese annak, amit megtermel, pedig az elmúlt tíz évben az EU termelése is megnégyszereződött. A növényolaj-fogyasztás idehaza is elérte a 17 kg/fő/év mennyiséget, köszönhetően a belőle készített termékek népszerűsítésének. Európába a világ más részeiből – USA, Dél-Amerika – hoznak alapanyagot a feldolgozáshoz, a mennyiségi igények kielégítéséhez. Magyarország az exportját tekintve igen előkelő helyet foglal el, hiszen Franciaország után következik, jóllehet a kelet-európai országok – Ukrajna, Románia – nagyon felzárkóztak, és területi méreteikből eredően minden bizonnyal nagyobb termelőkké válnak a következő években. A magyar napraforgó-termesztés az elért eredmények ellenére – összefüggésben a gazdaság általános állapotával – közel sem nevezhető stabilnak, és a termésátlagokon is jócskán van javítani való. Egyelőre a vetésterület évenkénti nagy ingadozása a jellemző, mert a tervezés időszakában kevés a használható piaci és a termelés finanszírozásával összefüggő információ.