A növekedés elsődleges oka az őszi vetések kifagyása és napraforgóval való pótlása volt. A napraforgó az egyik legfontosabb olajnövényünk, amely rendkívül jól alkalmazkodik a száraz körülményekhez, és kiválóan hasznosítja a talaj természetes tápanyagkészleteit.

A napraforgó gyomirtása az elmúlt években tapasztalt csapadékszegény tavaszok mellett rendkívül nehéz feladat. Az elmúlt évtizedben fellazult technológiai fegyelem következtében az ország nehezen irtható magról kelő és évelő gyomokkal jelentősen elfertőződött, ami tovább rontja a helyzetet. A napraforgó-vetésterület emelkedése és az évjáratonként bizonytalan gyomirtási technológiája is hozzájárult az országban uralkodó áldatlan gyomhelyzet kialakulásához. Közismert tény, hogy a napraforgó biológiai sajátosságainál fogva rendkívül érzékeny a korai gyomosodásra, ami akár 30-50%-os termésveszteséghez is vezethet. A 35-40 cm-es magasság felett a növény már képes arra, hogy felvegye a versenyt a gyomokkal, de a gyommagprodukció még ekkor is jelentős lehet. A vázolt körülmények miatt elengedhetetlennek tartjuk, hogy minden irányból áttekintsük a napraforgó gyomirtásához rendelkezésre álló módszereket.

Agrotechnikai védekezés

Alapvető fontosságú a megfelelő terület kiválasztása. Lehetőség szerint olyan táblát válasszunk, amely az évelő gyomoktól és a nehezen irtható magról kelő kétszikű gyomoktól mentes. A szer és a dózis megválasztásánál figyelembe kell venni a talajviszonyokat, különösen a talaj szervesanyag-tartalmát, kötöttségét és a terület agrotechnikai állapotát. Fontos a jól elmunkált, aprómorzsás magágy kialakítása, mivel egyes készítmények csak ilyen körülmények között képesek biztosítani a megfelelő gyomirtó hatást. Így elkerülhető a káros rögárnyék, és létrejöhet az összefüggő vegyszerfilm a talajfelszínen, amelynek eredményeként a csírázó gyomok nem képesek elkerülni a gyomirtó szerrel való kapcsolatot. A gyomirtási technológiák hatékonyan csak a helyes növényi sorrend megválasztásával alkalmazhatóak. A napraforgónak gyomirtási szempontból az olyan kultúra a legjobb előveteménye, amelynél eredményesen lehet védekezni az évelő gyomok ellen. Ilyennek tekinthető a korán lekerülő növények közül a kalászos gabona, mivel az évelő kétszikű gyomok irtása az állományból is megoldható, majd a nyárutói, mélyről csírázó, veszélyes, magról kelő gyomokkal együtt a tarlón totális szerekkel folytatható. A kukorica kevésbé jó előveteménynek számít, ennél egyfelől a tarlóápolás lehetősége meglehetősen korlátozott, másfelől a napraforgó érzékenyen reagálhat a kukoricában előszeretettel használt és a talajban visszamaradt atrazin hatóanyagra. Alapszabályként kell elfogadnunk azt is, hogy a napraforgó rendkívül fogékony a betegségekre, így önmaga után 4-5 évig nem kerülhet vissza ugyanarra a területre. Rövidebb intervallumok esetén (2-3 év) nemcsak a betegségek, hanem az árvakelés is jelentős problémát okozhat.

Alapvető, hogy a talajban lévő gyommagvak mennyiségét csökkenteni kell. Ehhez a nyári elővetemény betakarítása után a tarlóhántást és annak lezárását azonnal el kell végezni. Így a talaj felső rétegében egy zárt, rosszul hőszigetelő réteget alakítunk ki, ahol a napi hőingadozás hatására a talajban lévő pára kicsapódik, és a tömeges csírázáshoz megfelelően nyirkos állapotot biztosít. A további talajműveléssel kikelt gyomok könnyen elpusztíthatók.

Mechanikai védekezés

A tenyészidőszak elején a sorközök kultivátorozással gyommentesen tarthatók. A napraforgómag mélyről, erőteljes csíranövénnyel csírázik, ezért lehetőségünk van a gyomfésű többszöri használatára is. Az elmúlt években a mechanikai gyomirtási módok jelentősen felértékelődtek, használatukra már a technológia tervezésénél figyelmet kell fordítani, és nemcsak tűzoltásszerűen kell alkalmazni ezeket. Annál is inkább nagy a jelentőségük, mert alkalmazásuk során, a termőréteg átlevegőztetésével a talajban a denitrifikációval szemben a levegős körülmények között lejátszódó nitrifikáció uralkodik el. Ennek során a vegetáció idején gyarapodik a talaj nitrátkészlete, ami a napraforgó szerény nitrogénigényének kielégítéséhez is hozzájárulhat.

Biológiai védekezés

A kutatók minden lehetséges módszert mérlegelve próbálják mérsékelni a gyomnövények által okozott kártételt. Egyes mikoherbicidek megoldást jelenthetnek, de jelenleg a nagyüzemi körülmények közé még nem adaptálhatók.

A rezisztenciára való nemesítésnek köszönhetően a napraforgófajták a szádorral szemben ellenállóak. A virágos élősködőnek azonban megjelent egy új, ún. „E" variánsa, amely ellen, a megfelelő védekezés megtalálása érdekében jelenleg is folynak a kutatások.

Vegyszeres védekezés

A napraforgó vegyszeres gyomirtását több időpontban kombináltan végezhetjük:

– tarlókezelés (megelőzés)

– vetés előtt (presowing)

– vetés után-kelés előtt (preemergens)

– pre/post módszer

– állományban (postemergens).

Tarlókezelések

Nemcsak mechanikai úton van lehetőségünk elpusztítani a tarlóhántás után kikelt (kihajtott) gyomokat. Az évelő gyomok esetében az egyoldalú mechanikai ápolás inkább csak szaporítja a növényeket, mintsem irtaná. A szaporítószervek aprítása viszont nagyon nagy segítséget jelent a totális szerrel végzett tarlókezelés sikere érdekében. A felaprított szaporítóképleteken az alvórügyek tömegesen hajtanak ki, és dús felvevőfelületet adnak a totális herbicidek számára (glifozát). Ezen túlmenően az apróbb tarackok, rizómák vitalitása, áttelelőképessége kisebb lesz, ami tovább fokozza a következő évi hatást. Saját vizsgálataink bizonyítják, hogy a hántott tarlót kora ősszel kezelve kapjuk a következő évben a legtisztább területet, szemben a hántatlan tarló nyári vagy kora őszi lepermetezésével. A hatékonyságot az is fokozza, hogy a kora őszi időszakban a nappalok már érezhetően rövidülnek, ami a növényeket is arra sarkallja, hogy téli tartalékokat képezzenek. A növényi nedvek áramlása ilyenkor már erőteljesen a gyökér irányába történik, és ezzel a növények szinte „magukra rántják" a glifozát származékokat. Ez a hatóanyag levélen felszívódva a gyökérben fejti ki hatását, ezért tehát a hatékony működéshez elengedhetetlen, hogy a hatóanyag minél gyorsabban és minél kisebb veszteségek nélkül a célszervekhez jusson.

Vetés előtti gyomirtás

Az alábbi szerekkel a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen hatékonyan védekezhetünk. A leggyakrabban alkalmazott trifluralin hatóanyagú készítményeket a kellően előkészített, aprómorzsás száraz talajra kell kijuttatni – a fotodegradáció és a magas gőznyomás miatt azonnal 7-12 cm mélyen be is kell dolgozni. Rendkívüli előnyük, hogy a bedolgozás miatt hatásuk kevésbé csapadékfüggő. Célszerű azonban figyelembe venni, hogy egyes preemergensen is alkalmazható kombinációs partnerek esetében a talajban történő hígulás miatt az engedélyezet dózis-intervallum magasabb értékeit kell alkalmazni.

Vetés utáni-kelés előtti gyomirtás

Az itt használható készítmények csak akkor képesek kifejteni áldásos hatásukat, ha több menetben 20-30 mm csapadékhoz jutnak a kijuttatást követő két héten belül. Így alakul ki a megfelelő védelmet biztosító vegyszerfilmréteg a talaj felső részén. A záporszerű, hirtelen lehulló csapadék a talaj cserepedéséhez vezethet, ami a filmréteg feltöredezését okozhatja. Ilyen esetben a gyomnövények tömeges csírázását figyelhetjük meg a repedések mentén. Szintén fontos az agrotechnikai módszereknél említett jó talaj-előkészítés, mert így elkerülhetjük a káros „rögárnyékhatást". Ha ugyanis nagy hantok törik meg a talaj felszínét, akkor az általuk beárnyékolt részre nem jut el a vegyszer.

Pre/post technológia

A napraforgó-gyomirtás újabban egyre nagyobb jelentőséggel bíró módszere a pre/post technológia. Mit is értünk ezen? A napraforgómagot elvetettük, de még nem csírázott ki, tehát a kultúrnövényre nézve preemergens a kezelés. A gyomnövények viszont már a vetés napjára tömegesen kicsiráztak, tehát rájuk nézve posztemergens módszerről beszélünk. Felmerülhet a kérdés, hogy miért terjed ez a technológia? Csapadék hiányában a kelés előtti védekezés meghiúsul, állománykezeléssel pedig a magról kelő és az évelő kétszikűek nehezen irthatók. Célszerű korai, jó minőségű magágykészítést végezni, a vetést pedig lehetőség szerint késleltetni a melegigényes gyomfajok csírázásáig. Mindenki saját vérmérséklete és lehetősége szerint tartson ki, és a napraforgót a „gazba" vesse bele. A vetés után szinte azonnal, totális készítménnyel „tiszta lapot" kell csinálni, és a későbbi gyomosodás kultivátorral már kezelhető lesz. A totális gyomirtó szerekhez természetesen tartamhatással bíró – a napraforgóban engedélyezett – szer is keverhető, így a kultivátor kapacitáshiánya esetlegesen orvosolható.

Állománykezelés (posztemergens)

A napraforgóban kelés után felhasználható készítmények száma kevés. A magról kelő és az évelő egyszikűek ellen speciális egyszikűirtó szerekkel védekezhetünk. A nagy gazdasági károkat okozó egyéves és évelő kétszikű növények ellen csak rendkívül nehézkesen tudunk védekezni, ugyanis a gyomspektrum e tartományában nagyon kevés készítmény áll napraforgóban a rendelkezésünkre. A kétes hatékonyság javítására jó lehetőséget biztosít, ha a kontakt készítményeket nagyobb lémennyiséggel, nyomással és apróbb cseppmérettel juttatjuk ki, mindez egyenletesebb és teljesebb fedettséget biztosít. Sajnos ez a módszer alkalmasint a napraforgón megjelenő fitotoxicitást is növelheti, de ha a kezelés után 1-2 hétig elkerüljük a napraforgó táblákat, akkor könnyebben meggyőzhetjük magunkat arról, hogy a gyomnövények elleni jobb hatékonyság megér „egy kis szeplőt" a kultúrnövényen. Célszerű az említett szereket a napraforgó legalább 2-4 leveles állapotában kijuttatni, mert ilyenkor a kultúrnövényen okozott fitotoxikus tünetek már elhanyagolhatóak, míg a magrólkelő kétszikű gyomok, szik-, maximum 2 leveles korig eredményesen irthatók. Ebben az esetben a legnehezebb feladat a gyom és kultúrnövény előírt fejlettségi állapotainak betartása. Mindennek ellenére ha az általunk felsorolt lehetséges gyomirtási eljárásokat (agrotechnikai, mechanikai és kémiai) kombinatívan és tudatosan alkalmazzák, akkor ezek a feszültségek jelentősen csökkenthetők.

A jelen fejlesztései és a jövő technológiái az IMI és a szulfonil-urea (Granstar) toleráns napraforgók. Égető szükség van már megfelelő hatékonyságú poszt technológiára, amelylyel szélsőséges gyomosodási viszonyok és/vagy időjárás mellett is meggyőző gyomirtó hatás érhető el. Nagy reményeket fűzünk a már említett fejlesztésekhez, hiszen ezek sikere esetén jó esély van arra, hogy széles körben használható állománykezelő technológiákat vehetünk kézbe. Mindenkit arra biztatunk, hogy a nyári szakmai bemutatókon feltétlenül kísérje figyelemmel ezen újdonságok hatékonyságát, mert a jövőben nagy jelentőségük lehet a napraforgó gyomirtásában!

Látható, hogy a napraforgó sikeres termesztéséhez és megfelelő gyomirtásához sok tényezőt kell figyelembe venni. Az aszályos időjárás ellenére is versenyhelyzetbe kell hoznunk a napraforgót a gyomnövényekkel szemben. Ehhez a rendelkezésre álló módszerek közül mindenki a saját maga pénztárcája és lehetősége szerint válogathat.